Elnyel a Szutyokzug

– Dupla talppal! Dupla talppal! –

ez a Babitstól oly váratlanul felkapott cipészkifejezés – Jónás rúg nála dupla talppal – ezen a nyáron folyton a fülembe dobol. Különben gyönyörű a nyár. Amilyen világháborúk után szokott lenni és levert forradalmak után. S önkínzóan hajtogatom, a két azonos dátumú felmondólevéllel zsebemben: – Dupla talppal rúgtak ki mindenünnen, ahol a magyar drámaírónak fű terem…

Se Főiskola, se Nemzeti ezután.

Frissen bemutatott darabomat is levették. Az Egyik Európát.

Körültekintő egy Végzet ez.

A Végzetnek aztán neve lett, arca lett. Még bajúsza is volt.

Ám, ahol legnagyobb az ínség… – tanultuk egykor a hittan órán. Megcsörrent a telefon nálunk. Az Európa Kiadó fordítói munkát kínál.

A Végzet új oldaláról mutatkozik be. Szeret áldozatainál a Gondviselés szerepében tetszelegni.

Bent megkapom az első penzumot. Lesújtóan vastag könyv. Már a címét se értem. Sz. Gy. a nyugati pártíróknak kijáró tettenérhetetlen ironikus hangsúlyokkal méltatja a szerzőt. – A regény címének már megtaláltuk a magyar ekvivalensét, azzal már ne legyen gondod: Szutyokzug. Tetszik?

Gratuláltam a leleményéhez. Vonzó cím.

Életem legnyomasztóbb hetei következtek. Csupa munkaeszköz és munkafolyamat, bennfentes argóban…

Felébredt bennem az ellenállás az egész Szutyokzug ellen. Mert Szutyokzug lett természetesen az Európa Kiadó, ahová részletekben hordtam be munkám gyümölcsét, és Szutyokzug lett Európa. Mindennap kijelöltem, meddig kell aznap eljutnom. Soha nem csináltam meg, a felét se. Kezdtem elveszíteni úgy-ahogy beidegzett francia tudásomat. Már a magyar szavak se jutottak eszembe. Tudtam, hogy engem is hamarosan felszív a Szutyokzug, elnyel, megemészt…