Lenni vagy nem lenni?

Mindjárt szeptember és otthon még mindig nem mertem megmondani, hogy hiába kezdődik tanév és színházi szezon, nekem most már nincs se Főiskola, se Nemzeti. Még júniusban rúgtak ki, innen is, onnan is. Ugyanaznap.

Úgy teszek, mintha vakációznám.

Azt hiszem, még sokkal többen lennénk öngyilkosok a „hivatalnak packázásai” stb. miatt, ha volna valami remény rá, hogy spirituszba eltett agyvelőnk halál után azért működhet tovább, és kisajtolhatók lesznek belőle a beprogramozott (amiket Isten reánk bízott) művek.

De mivel egyelőre a biológia nem ád reményt, muszáj élnünk tovább, a meghívott halál szabadságáról lemondva, rabszolga módra, megaláztatások között, s még a gyávaság látszatát is vállalva…

Muszáj életben hagyni a testet, ezt a (málhás) szamár testvért.

Ezt a csak-lerúgni-való hordozórakétát.