A magántanulóBarankovics magántanuló volt. A legutolsó padba ült be, ha bejött egyáltalán. Krizsán tanító úr nem figyelt rá, ha bejött, ha nem. A rengeteg gyereket névről nem is ismerte. Gyorsan leült a katedrához. Szellőztetni! – Már szellőztettünk, tanító úr! – Akkor is! – kiáltotta, erre aztán ugrott valaki, és kitárta az ablakot. Fecskék röpdöstek, nagy tavaszi zsivajgás volt a levegőben. Az udvaron hallatszott a csattogtató, a tornaórát egy erélyes tűzoltómester vezette. „Egy-kettő, egy-kettő” – zengett az udvar. – Csukjátok be az ablakot! – Mi is azért… akartuk becsukni – mondta az első padban vékony hangon Járomi. – Csönd! – Igen – mondta Járomi, és becsukta az ablakot. – Felelni fog… – megdermedt a levegő, ez volt a legizgalmasabb perc, a notesz lapjai zizegtek – Branovits László. Van ilyen? Hallgattunk. Branovits nem volt benn az osztályban, lement focizni, nem jött vissza. „Mi legyen?– dugtuk össze a fejünket, aztán intettünk Barankovicsnak: – Te legyél az!” Egy évvel idősebb volt nálunk, jóformán mindent tudott, csak betegeskedett. Barankovics visszasúgdosott, hogy ő nem megy ki. Egyezkedtünk. – Szóval nincs itt. Beírom hiányzónak. – És Krizsán úr már vette elő az osztálykönyvet. – Azonnal kell jelentkezni. Nem érted? – súgtuk Barankovicsnak. – Igen. – Na, mit tanultunk tegnap? Barankovics körülnézett, nem is volt benn tegnap. A térképre mutogattunk. – Budapestről tanultunk. – Jól van, fiam. Közelebbről… – Hát… a kerületekről. Így folyt a felelés, Barankovics mindent tudott. Nagy jelest készült beírni neki Krizsán úr. Branovits robbant be az osztályba, kiizzadva, lucskosan, agyonrugdosott cipőkkel. – Tanító úr, el kellett vinnem a Balog tanítónőnek a cipőjét a töltés melletti cipészhez. – Hogy hívnak, fiam? Rögtön kiabálni kezdtünk: – Ő csak úgy bejár! Magántanuló! Csak szorgalomból jár be. – Ja, te vagy az? Fiam, mondok neked valamit. Úgyis vizsgázni fogsz az év végén nálam. Ne gyere be addig az én óráimra. Tanulj otthon. – Igenis, tanító úr! – És már slisszolt is kifelé Branovits. Aztán már nem lehetett cserélni. Mindig Barankovicsnak kellett felelni Branovits helyett, még ha benn meg is húzta magát valahol a fiú a nagy hidegben. Jelest is kapott az év végén. Viszont Branovits elbukott Barankovics magánvizsgáján, úgyhogy végül is a magántanulónak kellett pótvizsgázni egy másik tanárnál – mindnyájunk szerencséjére. |