Az én barátom

Van nekem valamirevaló barátom?

Körössi azt mondta, mikor elküldték mellőlem – nem baj. Fél éve együtt ültünk, még a radírunk is közös volt. Az én padomban tartottuk. Most meg azt mondja, nem baj.

A Majorban Désivel rúgom a bőrt. A szabályos játszótéren túl – szerencsére – van egy rendes, füves tér, ahol rúgni lehet a bőrt. Jó fű, lehet benne vetődni. Szeretem. Fejelünk, egykapuzunk, amíg nem jön a csősz. Akkor a nagy ház mögött megvárjuk, amíg elmegy. Értékeli a labdatechnikámat. A reflexeimet. Gyors vagyok.

Legutóbb meg, mikor egy kis csapatot válogattak össze a füvön, azt mondja nekem Dési:

– Te most nem játszol. Látod… páratlan vagy. Ha hozol egy srácot…

Persze, nem kerestem srácot, gondolható. Hazamentem, szakítottam Désivel.

Még a Fehér leginkább. Adott a fagylaltból is, nem szeretem a kókuszt, de elfogadtam barátságból. Nehogy azt higgye… Meg segítettem neki lerajzolni a környezetét. Nem tud rajzolni. És megvártam a zeneóra után, addig egy kövön ültem. Nála volt a hegedű – segítettem vinni a táskáját. Igaz, aztán jött a Sallai, és elrohantak. A múltkor is otthagytak a kövön ülni, hiába. De hát még a Fehér…

Nyáron nagyon vártam egy levelet. Egy sort, egyetlen betűt. Megmondtam a srácoknak – nem megyek sehova, ti aztán írjatok! Akárhol vagytok! Tudtam, a Váradi Bécsbe is elmegy, semmi. Lakner a Balatonhoz megy a nagyanyjához. Írt? Egy sort sem. Pápai ment haza Mogyorósra, tanyára, még onnan is jó lett volna valami. Ha nem is képeslap, talán nincs is kép arról a faluról. De lehet, hogy nagyon messze van a posta. Fehér? Neki külön fölírtam a noteszába a címemet. Azt mondta, elmennek Hajdúszoboszlóra, ott csodás a víz. Lehet, hogy csodás, de én nem láttam belőle semmit, még egy homokszemet sem. Lehet, hogy Fehér itthon is hagyta a noteszát.

Aztán egyszer csöngetett a postás. Itthon vagyok-e? Nekem címzett lapot nyújtott át. A szikrázó napban állnak a fürdőruhás lányok, fiúk. Kis strand. Nincs ráírva, hol van. Talán a Bükkben, vagy a Balaton valamelyik elhagyott csücskében. Egy guggoló kis fekete pontot meg is jelöltek csillaggal, tintával. A másik oldalon alig olvasható írás. És egy csillag. „Sokat gondolok rád.” Egy csillag. Egy pont. Egy barát. Sokat?

Ki az én barátom?

Szeptemberben biztosan megtudom vagy jövőre. Vagy legkésőbb, ha felnövök. Egyszer biztosan találkozom vele.