Tört szívvel, melyből fájdalom csordúl, |
Lejti táncát a szél s közben búskomor… |
Felhők szállnak el felette zordúl |
S már az alkony éjszakába fordúl. |
|
S a barna hegyről rég lejött a nyáj |
(Mint barna fejről göndör fürt lehull,) |
S a nedves réten sír a vízmadár |
S a pásztor botra támaszkodva vár, |
|
Míg az éji falura a barna ősz |
Kietlen csöndje űlt, s már hűs verem |
Az égnek boltja. Melyre nesztelen |
Szállong a sötét föld alól a gőz. |
|
Kunyhójának akkor lángja éled |
S míg nem egy félszeg gondján bíbelődik, |
Magános asztalán hosszú időkig |
Még a hűvös gyertyalángba réved. |
|
S míg éji úton lándzsás éji csősz |
Korhol duhajt, ki csendjét felveré, |
A kövér, sötét föld alól a gőz |
Békésen száll a csillagok felé. |
|
|