A Sixtusi kápolna
| Huszonhatban – már éppen hetven éve – |
| láttam először. Némán, önfeledten |
| álltunk, huszan vagy huszonketten. Félve |
| néztünk a földöntúli mennyezetre. |
|
| Nemrég ott jártam újra. Vagy nyolcszázan |
| szorongtunk egymáson vagy egymás mellett. |
| Angolul, finnül, dánul magyaráztak, |
| fecsegtek, zúgtak, karok emelkedtek. |
|
| Amikor jöttem, harmincezren álltak |
| az utcán és bebocsátásra vártak. |
| Örültem, hogy ilyen sok nő meg férfi |
|
| akad, kik Michelangelóhoz jöttek. |
| Aztán láttam, hogy itt már soha többet |
| nem lesz hely nézni, csodálni, szemlélni. |
|
|
|