Szonett egy mesekönyv elé

E könyv, bár szó rejtette vagy rovás, az évekkel hamvából nem veszített, mert ős-élménye árad itt a szívnek, hogy úgy zeng, mint egy éji vízmosás. Itt szent a szó s naív minden fogás, és ostobák mondják csak primitívnek: mert titkos kulcsa van mindenik ívnek, s bár nincs rajt ékszer, csupa ragyogás. Szimbólumokkal teljes itt az árkus, innét jött Hamlet s Aladín, a mágus, Freud minden dzsinnje s Mózes csipkebokra; s ha unt könyvek közt nincsen mit keresni, indulj el lelked ős-vizén evezni: Fúdd el lámpádat. S nézz a csillagokra.