Öt éve vagyok itt
| Öt éve vagyok itt. Majdnem elsőnek |
| jöttem haza másodszor is, pedig |
| nem reméltem. Köszönöm negyedik |
| dimenziómnak, a nyúlós időnek. |
|
| Hogy mindenki magyarul szól az utcán: |
| nem szokom már meg. A beszélgetés |
| mélyebb nálunk. Több a derék s az ocsmány, |
| mint túlnan. Ott unalom s pihenés, |
|
| itt mindennapos izgalom. Szívem |
| mégis hazavonz, habár nem teljesen |
| idevaló, de mégse idegen. |
|
| Bárkámon állok, és azt gondolom |
| a vizet nézve, hogy horgonyt vetettem, |
| bár horgonyom csak egyre csúszkál a homokon. |
|
|
|