A szikla tövén ittuk

A szikla tövén ittuk tenyerünkből a tiszta
vizet. A jégkorszakból maradt talán még vissza.
Bokrokba kapaszkodtunk, úgy másztunk a halálos
lejtőn. Rugalmas fűben ültünk le a forráshoz.
Csupa kék ég és tenger. S a pintyőkék meg csízek!
Tuniszból és Olaszból jöttek a híres vízhez.
Csend lett. Aztán dalolni kezdtek teljes erővel.
Üvegnyilak és kristály gömbök a levegőben.
Lenn tajték meg sirályok. Hallgattunk mind a hárman.
– Ez talán az utolsó idill Európában –
szólalt meg a tanító. – Jövőre négyszáz ágyas
szálloda épül ide. Neonjain elégnek
a madarak. A forrás meg majd az árnyékszéket
öblíti. A turisták úgyis csak whiskyn élnek.
 

(Málta, 1966)

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]