Nagy Imre szelleméhez
(Halála első évfordulóján)
| Ezerszázan fekszünk a recski mészben, |
| ha nem te jössz ötvenhárom nyarán |
| s adsz mindnyájunknak életet. Így lettél |
|
| Zsuzsa mellettem ül. Nélküled régen |
| húsz altatót vesz be a körúti |
| cselédszobában. Andris sincs, ki ott kinn |
| a szomszédék macskáját kergeti. |
|
| Nincs nélküled se napfény, sem az ablak |
| árbócszerű visszfénye a piros |
| almán előttem, se rózsa a kertben. |
| Kezem sincsen s alatta papiros. |
|
| Téged rúgtak be helyettem a sírba. |
| Nem tudtad róluk, hogy gerincedet |
| törik ketté, mert nem tudsz meghajolni |
| s a helytartó hazudik s hiteget? |
|
| Mért akartál meghalni mindenáron? |
| Hogy példát adj, mint végzi az igaz |
| ember? s aztán a titkos tárgyaláson |
| belédfojtsák bátor szavaidat? |
|
| Mért nem jöttél ki? Török, osztrák, német |
| orosz s hazai bitangok alatt |
| talán még mindig nem elég Batthyány |
| teste dagasztja a magyar sarat? |
|
| Mért nem jöttél ki? Az ország utolsó |
| reménye voltál. Most, a síron túl |
| hűs fáklyafény vagy a történelemben – |
| s hány év kell, míg egy másik újra gyúl? |
|
| Mért nem jöttél ki? Párizsban lakhatnál |
| s egy nap tán elkísérhetnélek én, |
| hogy megnézzük a Fejedelem házát, |
| s kilenceset a Quai Malaquais-n. |
|
| De nem jöttél ki, mert önzés s ravaszság |
| nélkül éltél s a végső bölcsesség |
| titkait tudtad. Kihajtottad, és nem |
| kortyonként nyeled, mint mi, az epét. |
|
| Mért jöttél volna bujdosni nyugatra, |
| hol a pénz beszél s az ember ugat? |
| Eladnak ezek mindent és mindenkit, |
| az anyjukat is, meg önmagukat. |
|
| S van-e választás a hét hájjal megkent |
| tömeggyilkos moszkvai banditák |
| s Washington gyáva, rothadástól gennyes |
| hülyéi közt, míg ilyen a világ? |
|
|
|