Négy darab tündök^*

Én még életemben nem voltam olvasópróbán, meglehet, nem is leszek, de úgy képzelem, a mennyország lehet ilyen. Vagy a megérkezés oda, a betoppanás. Itt vagyunk, ragyogunk, hadd lobogjon a hajunk. Bizonyos dolgok (a siralom völgye, a tisztítótűz) már megúszvák, döntéseket hoztunk, vagy csupán érzéseinktől űzve sodródtunk, s most itt vagyunk, nem is a remény kapujában, hanem a szívében.

Most még minden jó. Még minden lehet. Mintha kamaszok volnánk. És reménykedésünk nem parttalan. Nem valami általános jó érzés, ennél azért már jobb s rosszabb a helyzet. A tér, amelyben lenni fogunk, játszni, alakul (értsd: már mutatja foga fehérjét). De még mindenki nagyon tehetséges. Az olvasópróba a tehetségesség villanásnyi diktatúrája.

 

Ugyan. Szürke minden elmélet, barátom. Ám különösen szürkék az olvasópróbák. Semmi nem látszik semmiből, csak szavak vannak, szövegkönyv, hang. Senki nincsen jelen, minden csupán csak lesz, a gyáva jövőbe van tolva. Hiányok hiányának diktatórikus jelenléte.

 

Egyik úgy igaz, mint a másik. Vagyok én egy színházi habitüé, hogy tudjam ezt? Ami azonban bizonyos, hogy ennyi (számomra) jó ember egy helyen már rég jött össze, és akkor Mozartról még nem is beszéltem.

Noha a színház, nekem, nem a darabbal, nem a rendezővel, hanem a színészekkel kezdődik (hahh!, ha volna egy életem, amelyben színésznékbe – és persze színészekbe – volnék fülig szerelmes, akkor Csomós Mari volna az állócsillagom, és azután mellette…, hagyjuk a részleteket!), mégis Szikorával kezdem, aki nagyon sokat tud a térről (még talán a sajátjáról a legkevesebbet, máig valahogy véletlenszerűen jelenik meg ebben a magyar színházi szcénában, nincs neki meg a helye), most is arról magyaráz, a térről, épp térbe húzza Darvast.

 

Salieri nem tehetségtelen, hanem közepes tehetségű. Darvas Iván meg a tehetségesség maga, olyan tündöklő, ahogy a Liliomfiból megismertük. Izgalmas helyzet. Alföldi legyen a talpán, aki fölé tud tündökölni. De minthogy Alföldi is tündöklő típus – irány Szolnok! Szolnok önmagában – talán – nem okvetlenül tündöklő, de úgy remélem, hogy lesz március 9-től ott egy tér-rész, amely…

És akkor Rolla Jánosról még nem is beszéltem.