A három^*

Mondják, három az igazság. Hát nem ez a három. Keresni azért keresik. Váncsa elemez, Megyesi nézdegél, Kovács kutat, Váncsának szellemisége van, Megyesinek stílusa, Kovácsnak fixált ideái, Váncsa elővezet, Megyesi dünnyög, Kovács küzd. Szentistvánéji álom, jogáramban élünk, rubel elszámolású hörcsög. Mért szeretjük a katalánokat, kérdi Váncsa, na, mi van, mit nézel, kérdi Megyesi, hol terem a magyar polgár, kérdi Kovács. Mi az összefüggés Janka néni parabelluma és a kategorikus imperatívusz közt (V.), voltaképp: mi az, hogy részegség? (M.), miről beszél Pokol Béla (K.)? Váncsa kezdőmondata: Farkas mindig is volt Gubbióban, de korábban a kutya sem törődött vele. Megyesié: Hétfőn délután a Batthyány téri metróállomáson beakadt egy ember szatyra a záródó ajtó szárnyai közé. Kovácsé: Az elmúlt hét folyamán a következő magyar államférfiak és főemberek döbbentek meg. Váncsa elemeli, kitágítja, átteszi, jelentős áttevő, Megyesi otthagyja, ahol találja, nagyon ott, jelentős otthagyó, Kovács nem érti, forgatja, jelentős forgató, nézi, mit ír róla az újság (inklusive ÉS), és ezen kicsit elcsodálkozik. Váncsa gondolkodó, Megyesi az eszét járatja, Kovács nem gondolta volna.

Ne feszegessük, mi látható a borítón. Mindenesetre három. Három ötven körüli magyar férfi. Mir gesagt. Vetésforgóban írják hat éve az ÉS első oldalát. Tanultam az általánosban, talán rögtön a hörcsög után, hogy a vetésforgó az jó. Jót tesz.