Szövegkéj és műkedvelés, folytatás^*

Két héttel ezelőtt írtam egy könyvről. A magam módján dicsértem, mindenesetre szóval illettem az előszót, a felelős szerkesztőt s a felelős kiadót. Az ISBN-számukat külön nem csókoltam, de pozitív, mindenesetre tárgyszerű kontextusban megemlítettem. A múlt heti számból megtudhattam: az előszót nem az előszóíró írta, a felelős szerkesztő nem szerkesztette a kötetet, a felelős kiadó azt sem tudja, miről beszélek („milyen medve!?”), és még az ISBN-számukat is elcsaklizták az éj leple alatt.

Mi következik ebből?

Hazudnák, ha tunnám.

Mindenesetre az ISBN-számomat dugom el, ahogy bírom. A nejem is csak kesztyűvel érhet hozzá. Ha még emlékeznek rá, avval az aranyskófiummal kiverttel.