Tudod, hogy hőzöngök…*
Aczél Géza: Csülökcsemegék. Budapest, 1996, Petit Real.
Egy könyv, amely a sokról és a gazdagságról beszél. A szegénység bőségéről, az eszköztelenség leleményességéről. Egy érett férfi keserű, boldog tudása. A lehetőség földön járó tudomásulvétele, a lehetetlenségek örök megkísértése, a nehezen lehető megvalósítása.
Minden ízében magyar könyv ez, mondhatni a magyar Alföld küldte őt nekünk, a puszta (az, ha nekik az, mi nekünk vigasz és etcetera), a lapály. Magyaron – hogy végre ezt is tisztázzuk – nem okvetlenül jót vagy értékest értünk (nevek a szerkesztőségben), hanem valami egyedit, a tudásnak, a tudatlanságnak, a finomságnak, a tahóságnak, műveltségnek és műveletlenségnek, bűznek, szappannak, dezodornak, rendnek, zűrzavarnak, önzésnek, áldozatkészségnek, hisztériának, higgadtságnak, szépnek, rútnak másutt össze nem álló ötvözetét, úgy is mint katyvaszát. E fölfogás szerint magyarnak lenni fantasztikus dolog, már föltéve, hogy az ember magyar, mert ha nem az, akkor nem olyan fantasztikus, vagyis tótnak, mócnak, oláhnak, olasznak lenni szintén igen fantasztikus dolog, vagyis egy fantasztikusság van, a levés, és ennek egy lehetséges és nem is a legkényelmesebb módozata a magyari.
Ezt a tudást – mely trivialitás, melyet csak az önzés, a demagógia, a született és a szerzett hülyeség, a mucsaiság, a karriervágy, a frusztráltság, a kisebbségi érzés (satöbbi, lásd katyvasz) tud elfedni –, ezt a magától értődő, egyszerű, nagy tudást bírja e könyv; 111 kis darabjának mindegyike nagy erővel sugározza ezt az általános emberi örömöt és tapasztalatot, amely épp itt, ebben a picinke országban képes létrejönni.
A jó könyv megteremti a jó kérdéseket magamagához. Tanultuk (Kincs tanár úr), na glupüj vaprosz nyet atvéta, genitivus. Rossz kérdésre hallgatnak a könyvek. Aki kiskocsmában homárt akar, pórul jár. És csalódott lesz a gulyásra vágyó a fényes étteremben. De az előbbi nem a természetesség maga és utóbbi nem a blöff, amiként előbbi nem a nívótlanság és utóbbi nem az értékek értéke. Egyedül a McDonald’sban nem éri csalódás az embert, mert ott értelmezhetetlen a csalódás, ott ti. nincsen kérdés, amely helyénvaló vagy helyénvalótlan lehetne, a McDonald’s az maga a csalódás: ezért működik olyan jól.
Aczél Géza, e gazdag férfiú, debreceni poéta, tudor és főszerk, az előszóban anyaga méltóságáról és férfiasságáról szól. 111-szer lendül ugyanannak a méltóságosságnak neki, soha nem a levegőbe beszél, mindig mély megértés, ismeret, konkrét tapasztalás és jártasság rejlik a passzusok alján, e posztmodern mellérendeltségben. Szün és: csülökreceptekről van szó, 111 csülökreceptről, 111 esélyről, hidegen, melegen, abálva, dán módra, de szerzőnk elvisz Erdélybe, Oroszországba, Berlinbe, pincébe, tepsibe, tárkonyba, Gara módra, Juliska módra, pékné módra, rakott karalábéval, cukkinival, gombamártással, és van csülökfánk, csülökrétes, csülökpaprikás, csülökpörkölt, csülöktokány, van csülöktekercs és csülkös galuska és van csülkös palacsinta és csülkös pizza és csülkös pogácsa és van csülkös csusza.
Tőlem semmi nem idegen, ami – állati vagy nővényi – az asztalra kerül. Nem szeretném plebejussá föltolni magam, de ami az evést, az evés tágasságát illeti, nem érheti szó a házam elejét. Mert ugyan én dunántúli és katolikus vagyok, és mást eszik a Dunántúl és mást az Alföld, mást a pápista és mást a protestáns, mást és máshogy, de én mindent eszem. Eszem, de fájdalom – nem főzök. Ezért is nagyszerű érzés látnom e lapokon: egy férfi főz. A férfifőzés kicsit más. Nem kompenzálás, de köze van a magányhoz, a szerző szavával: szívmagány és a konyha melege.
Minden van, sugallja Aczél Géza hézagpótló munkája. E sorok írója fejet hajt e nagy debreceni teljesítmény előtt. (Említenem sem kéne, csupán a szakmai tisztesség mondatja, mely itt a kicsinyesség álorcájába öltözött, hogy a fokhagyma kezelésének tekintetében ellent kell mondjak tanult kollégámnak. Magam a váncsai felfogást osztom: ha túl korán kerül a fokhagyma a helyre: oda. Illó olajok illannak. Akár bele se tegyük.)
A lelkiismeretes szerkesztő kalória-kalauzzal is kedveskedik a lelkifurdalásos olvasónak. A könyv címe: Csülökcsemegék. Búcsúzzunk Frédi, vélhetően Vilmához intézett szavaival: Tudod, hogy hőzöngök, ha nem gőzölög az asztalon a csülök, mikor lecsücsülök.