Nézzünk Forgácst!*

Azt is megmondom, mikor, mit, mennyit, mért, hol. Forgács Péter már évek óta folytatja – mit is folytat? Mondhatnánk múltfeltárásnak, hagyománykutatásnak, általában hazafias cselekedetnek, de akkor már megint abban az egyre inkább elharapódzó, legyen, nyelvi térben volnánk, harapóddzon az a tér!, ahol a szomszédasszonyom azt képes mondani, még a süti előtt, hogy lássa, Péter, hát már itt tart ez a nemzet, miközben csak azt akarta tudomásomra hozni, hogy szar, vagyishát másodlagos frissességű a tévéműsor.

Úgyhogy Forgács Péter folytasson évek óta – művészi tevékenységet. Eljárásmódja, lehet mondani, mára klasszicizálódott. Kiindulási pontja, anyaga régi, lappangó magánfilmfelvételek, és azután ezekkel jár el. Ezek a régi filmek a világ, ezek jelölik ki a határokat, ahol lehetünk, csak az van, amiről kép van (világom határa a nyelvem határa), csak az tudható a világról, amiről a kép beszél.

Ám nemcsak kép van, hanem van szó is és zene is, és van lassítás és vágás és ismétlés: így lesz dimenziója, így lesz helye az esetleges privát felvételeknek (talált tárgyaknak). Így lesz a kuriozitásból mű.

A mostani film, A püspök kertje Ravasz László püspököt idézi meg, elsődlegesen a fiú, ifj. Ravasz László filmfelvételei segítségével (zene: Szemző Tibor). Látjuk a püspököt hatalomban a hatalmasok közt, s látjuk mintegy száműzve, leányfalui kertjében az unokájával. Halljuk hajdani rettenetes mondatait a zsidótörvényekről, és halljuk az öregember magába szállását. De főleg az arcát látjuk, egy életet, egy gyönyörű, kelet-európaian barázdált drámai felületet.

Forgács nem kommentál, elénk teszi a tárgyat, és úgy teszi elénk, hogy láthassuk. S látjuk is, ha látni akarjuk. És akkor beszélhetünk is, erre ad lehetőséget. Ismét az derül ki, hogy nem ússzuk meg egymondatos összefoglalással, rövid ítélettel. Nem igen vagy nem a történetünk, miközben a leghatározottabb igeneket és nemeket sem úszhatjuk meg. Forgács módszerei finomak, csöndesek, így beszél egy üvöltő századról. A film az m2-n lesz, csütörtökön, 2003. március 6-án, 21 óra 10 perckor, egy órányi, a spanyol kupa (élő) második félideje még elcsíphető.

A filmen még Bibó István is látható! Jókedve van ott. Jókedve nem reprezentatív, de szép látni.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]