Szépen kitalálta

A bravúr engem önmagában nem nagyon érdekel. A gyorsdrámaírók vagy drámagyorsírók (drá-magyor-sírók) nem írók – ha jópofák, akkor bohócok, a szó nemes értelmében, ha komolyak, akkor nevetségesek. És fordítva: a szorgalom és kitartás, a hosszútáv se erény önmagában: hogy valami órák, hónapok vagy évek alatt jön létre, szinte mindegy.

De azért elég nehéz egy nap alatt egy színházi estet összehozni. És Halászék háló nélkül dolgoznak (ez most véletlenül és vétlenül jött így össze, ne is hagyjam elszaladni: halász háló nélkül: az vagy csodaszerűen működik, vagy csak pecázgatás lesz belőle), vagyis nem az a föladat, hogy elteljék valahogy, vagy nem is valahogy, hanem jól, szellemesen, kellemesen az idő (köztünk szólva nem kis dolog), hanem hogy színház jöjjön létre, azaz valami valóságos keletkezzék a színpadon. Valóságot csinálni bizony nem olyan egyszerű. Halász nem direktor, nem színész, nem rendező, hanem valóságcsináló, magyarul theatermacher.

Azon a pénteken, 23-án, nem tudott parancsolni a benne lévő színpadi szerzőnek (a benne búvó Csehovnak), és – gondolom, az éjszaka alatt – majdnem szabályos darabot írt övéinek. Fontoskodva úgy mondanám: túl jót, olyat, melyhez – tárgyszerűen, hi-hi – tényleg több idő kell. Egy metróaluljárós-hollandtranszvesztita-bíróságinemtudommi alapelemekből állt össze (majdnem) egy új Budapest-, káosz- és apokalipszis-történet.

Az is kitűnik, milyen kevés kell a színházhoz. (Nem sok, hanem együttállás.) És persze nagy szamárság volna azt hinni, hogy őszinteség kell hozzá. Inkább forma, élő forma, amelyben működni tud az élő színész. Ahogy a színházak, a színészek többsége sem élő, legjobb esetben bravúros, tehetséges muzeális figurák. A muzeális művészet csak emlékeztet a művészetre, mintházik, beszél, fecseg arról, hogy mi is lenne itt, ha lenne itt valami, és nem csak a fecsegés arról, ami nincs.

Halász színházában a nincs nincs, a van van. Például csupán a tér egy részletéért vállal felelősséget. Sávokat láthatunk csak, fejet és lábat, remélhetőleg egybetartoznak; nem tartoznak egybe. És így tovább. Takarás és kukucskálás.

Megérkezik egy holland nő Budapestre, fürdőváros, és körbenéz. Gyönyörű szép. Huszárik. Tán férfi, de ez bagatell tétel. Tóth Jocó mindent tud. Megváltozik a város. Lukáts Andor. Vajdai.

Szépen kitalálta ezt a sorozatot Halász Péter. Radikálisan, vagyis elhanyagolható mértékben megváltoztatta a várost. Hétfőn, fél kilenc tájt véletlenül arra jártam; ha már, gondoltam, és bekéredzkedtem. Aznap (akkor) épp nem történt semmi a színpadon. Ez nem ellentmondás.