Orbán Vik

tor nem akárki. Esze, tehetsége, ambiciózussága satöbbi, nem dicsérni jöttem cézárt. Nem is temetni, nem azért vagyok én. Egy mondatot emelnék ki Pintér Dezső Orbánnal készített interjújából (M. Hírlap, 96. február 3.). Olyan mondat, melyet néhány évvel ezelőtt szélsőjobbról lehetett volna hallani. Akkor, ha szóvá teszem, még abban a reményben és lelkesültségben tettem volna, hogy érdemes a használandó nyelvről eszmét cserélni, mi legyen megengedhető, s mire mondjuk, ezt már ne. Tudjuk, történetünk másképp alakul(t), máig bizonytalan ez a megállapodás, legföljebb mára temperáltabb a hangvétel.

Orbán többször is úgy beszél, mint hajdanán a szélső MDF. (Milyen mulatságos arra gondolni, hogy akik most tapsolnak neki, négy-öt évvel ezelőtt teljes szívvel félték és gyűlölték, valahová Sztálin és Rákosi közé helyezve. S oh, mi mindent mondtak arra, ki ezt a vélekedést nem osztotta…!) Orbán mostanában azt szokta mondani, hogy ők nem változtak, hogy nem ők változtak. A kormány (vagy a miniszterelnök?) hazudik, idézném a régi Orbánt, ki mondat és valóság áhított egységét oly szépen és egyszerűen állította ott helyre (hörgés jobbközépen, csak már el tetszettek felejteni); az, hogy a Fidesz nem változott volna, rögzíteném: nem igaz. De nem erre hegyezem. Nem az állítások tartalmával foglalkoznék.

Bár az érdekes, ahogy kritizálja a volt fideszes minisztert, „a másság, a multikulturális értékek felkent papját” (irónia, gondolom), mondván, hogy ehelyett a magyarság önazonosságát kellene erősíteni. Az ilyen mondattól én nem háborgok, tollat nem ragadok, én ezt így pusztán marhaságnak tartom, de a marhaság az legitim. Meglehet, hogy nincs is igazam. Erről lehet eszmét cserélni, meg lehet vitatni, lehet árnyalni a kijelentést, szóval mindenfélében lehet bízni. Hogy mért kéne a két tendenciában egymást kizárót látni, azt én nem értem.

Mindenesetre innét indulva Orbán eljut a nemzet és közösségeinek szétverésére törekvő szabad demokrata dominanciájú kultúrpolitika kifejezésig. Azt hittem, nem jól látom. Az interjúkészítő is meglepődhetett, visszakérdezett, de Orbán megerősítette szavait: én nem gyanakszom, hanem az eltelt másfél év meggyőzött arról, hogy összefoglalóan a magyarság szellemi és lelki erejének szándékos meggyengítéséről van szó.

Ez az a mondat, amelyet, költőien szólva a fizikai rosszullét határán kiemelnék. Az ingert elsőrendűen nem az undor okozza, nem is a csalódás, hanem a sejtek ellenkezése, hogy ilyet érettségizett ember ki tud mondani. Hogy világos legyen: a magyarság lelki és szellemi erejét lehet gyöngének mondani, ez értelmes állítás, és vagy igaz, vagy nem, azt is lehet állítani, hogy az SZDSZ tevékenysége nyomán lett ez ilyen gyönge, s gyöngül tragikusan tovább, ez értelmes állítás, és vagy igaz, vagy nem. De azt, hogy ők ezt akarnák, hogy emögött ez a szándék van, ezt nem lehet mondani. Ilyen mondat nincsen. Illetve van, ha van egy videófölvételünk, ahol mondjuk a közismerten cinikus, valláshoz, családhoz, hazához, forradalomhoz, kereszténységhez semmilyen módon nem kapcsolódó Mécs Imre (bocs) sötét arccal ilyen irányú terveket sző. Látnánk a képen, ott ül, és gonoszul sző. Semmilyen más esetben – azaz konkrét összeesküvésről szóló konkrét bizonyítékok híján – ilyesmit nem lehet mondani. Nem lehet vélekedés tárgyaként kezelni azt, ami tény kérdése.

De nemcsak mondani nem lehet, gondolni sem lehet ilyent. Aki a legcsurkább csurkista időkben azt gondolta, hogy Csurka az ország romlását kívánja, az finoman szólva, rosszul gondolta. Csurka nyilvánvalóan a nemzet fölvirágoztatását akarja, és, szerintem, az ország romlását hozná. Torgyán sem akarja a nemzet romlását, ő a saját maga fölvirágoztatását akarja.

Még egyszer: azt mondani, minden baj okozója az SZDSZ, illetve azt mondani, hogy e bajt az SZDSZ szándékosan okozza: ég és föld. Orbán szerint az ő véleményét osztja Szabó Ivántól Giczy Györgyig mindenki. Orbán vagy nem tudja, mit beszél, vagy én nem tudok magyarul. Ja: még az is lehet, elnézést, hogy nagyon nagy baj van. Az interjúban Orbán azt állítja, tisztában van a szavak jelentésével. De nincsen tisztában. Így magyar, vagyis európai ember nem beszél.