Egyik nap, másik nap

Az ebeé nekem úgy hangzik, mint a cacib, ábáé, valami kutyás ügy. És valóban, ide is jöttek a nagykutyák. Akarok én most fanyalogni? Nem akarok. Igaz, egy kicsit túl volt lihegve a dolog, nem látom be, hogy henyeségre hajló maradékaim erre való hajlamát mért kell két nap iskolakerüléssel izmosítani, bezzeg, amikor Hruscsov itt járt – feleltetés, röpdolgozat, bármi: kijutott a mi generációnknak… Az is igaz, hogy egy kicsit siralmas is volt az egész; ahogy itt gördültek a golyóbiztos limuzinok, úgy gördültek alá a szomszéd országban a kevésbé golyóbiztos emberek; a civilizáció folyamatos botrányosságától mért pont ez a tanácskozás legyen ment.

Az is igaz, hogy amikor idejön Európa, mit Európa!, az egész Világ, minket megkérnek, hogy függesszük föl magunkat, csináljunk úgy, mintha nem volnánk, nyilván van egy limit, hogy mennyi européer lehet egyszerre egy helyen, ha tehát most idejönnek, akkor nekünk, föltételezve, hogy köztünk is akad efféle, meg kell szűnnünk.

Nem ezt akarom szóvá tenni.

Mondták, ne autózzunk, hanem metrózzunk, s hogy majd az ábáé financérozza ezt nekünk, ad tízmillió vagy milliárd forintot vagy dollárt vagy valamit. De hát azután nem adott. Akkor most mi lesz? Kérem szépen, erre azt mondották, hogy ugyan nem áll módunkban ingyenessé tenni a metrózást, de majd nem lesznek ellenőrök.

Tessék?! Hogy micsoda? Mi az, hogy nem lesznek ellenőrök? Az ember nem azért vesz jegyet, mert ott vannak az ellenőrök, hanem mert ott van a metró, és az ember használja azt. Milyen jogon kacsingatnak rám, hogy értsem a dörgést? És tessék mondani, most akkor kit csaptunk be? Ki vert át kit? És ha elment ez a Clinton (márpedig elment), akkor mért kéne megint jegyet venni? Vagy bármiért pénzt adni?

Nem voltam benne bizonyos, hogy mindenki azonnal ilyen kristálytisztán átlátja az összefüggéseket, és nem szerettem volna, ha a nemzet maradék méltósága néhány nem érvényesített metrójegy formájában jutna ebek harmincadjára. Ezért vettem száz darab egyszeri utazásra, átszállás nélkül, a vonal teljes hosszában autóbuszon, villamoson, trolibuszon, fogaskerekűn, metrón, valamint Bp. közigazgatási határáig a HÉV járművein érvényes vonaljegyet, melynek ára egyébként 9,09% áfát is tartalmazott, illetőleg azóta is tartalmaz, és osztogatni kezdtem a rászorultaknak.

Egy ideig flottul is ment a dolog, embertársaim olyan helyesen mosolyogtak rám, és tenyerüket elhúzogatták ide-oda a homlokuk előtt, de aztán egyszer valaki visszaszólt, hogy ugye, ó mester, anyagot tetszik meríteni a valóságból, nemde?

– Anyád, azt, anyagot! – üvöltöttem föl, és belegyömöszöltem a pofájába a már egyre nehezebben hamisítható jegyeket –, nesze, nesze, te aljas, rohadt, szemét európai!

Hát így; így telnek napjaink a Kárpát-medence egy valódi részhalmaza ölén. Egyik nap jobb, mint a másik, többnyire.