Rómaifürdői tuti, mobil glossza

Mégiscsak az a legbiztosabb, ha hülyének nézik az embert, csurog a nyál az arcunkon, s ha ilyenkor tükörbe nézünk, visszaverődik ránk a fényes ezüstös ragyogás, és így okkal gondolhatjuk, mi vagyunk az élet hercege. Ami mégiscsak egy minőség.

Van itt Rómain egy halott gyártelep, elhalt a szocializmussal, nyilvánvaló volt, hogy előbb-utóbb kell valamit kezdeni vele. Most itt az lett kezdve vele, hogy legyen a helyén egy bevásárlócentrum vagy mi. Ez ügyben mindenféle érdekek jelennek meg, ez az írás nem azt célozza, hogy megmutassa, hol az igazság, csak mutatna valamit, ami, legalábbis aritmetikailag, igen érdekes.

Többféle érdek ütközik itt, más áll a közvetlen közelben lakók érdekében, ezek féltik a nyugalmukat, félnek a majd itt parkoló autóktól, az éjszakai rakodástól, nagyon emelkedetten a környezetvédelemre is gondolnak, a városra mint olyanra, féltik Rómaifürdő rómaifürdőségét, amit már az ún. Pók utcai lakótelep amúgy is kikezdett, más se kéne már, csak ez a támadás a másik oldalról, és ismét szegényebb volna a főváros valamivel, ami évtizedeken át lassan, organikusan nőtt, mint, mondjuk, egy fa; azt ha kivágják, utána már hiába mondják, ha mondják, az „illetékesek”, hogy pardon.

Ilyen szépen és logikusan gondolkodtak az itt lakók (mondanom se kell, e sorok írója is). Persze ők sem jobbak a Deákné vásznánál, a fülük botját sem mozdították volna, ha mindez, teszem azt, Újpesten történik vagy a Bakonyban. De hát most róluk volt szó, így a jól felfogott érdekük a felelősség álorcájába öltözött.

Nyilván az ellenérdekek is szebbnél szebb ruhákba öltöztek, de ezeket én nem tudom olyan jól megfogalmazni. Azt sem részletezném, hogy vannak-e itt sunyizások vagy nincsenek, amivel nem azt akarom mondani, naná, hogy vannak sunyizások, inkább csak azt, hogy az emberek mindenféléket beszélnek, no de az emberek mindig mindenféléket beszélnek.

Akkor lassan térjünk rá a kis érdekesre: a gyár közelében lakók elhatározták, hogy aláírásokat gyűjtenek a tervezett beruházás ellen, persze itt is különb-különb felfogások vannak, van, aki az egészet elküldené a bánatba, és csermellyel meg őzikékkel ültetné be a terepet, van, aki beérné értelmes, úgynevezett értelmes biztosítékokkal, mindenesetre született egy tiltakozó irat, amelyet alá is írtak a környékről 1120-an.

Közben elkezdett éledni az ügy, gyűlések az utcasarkon, az iskolában, az önkormányzóságon – ahogy a társadalom mozogni kezd, s keresi akaratának érvényesítési lehetőségeit. Született egy ellenlista is, azok részéről, akik éppen ellenkezőleg, kívánatosnak tartják a leendő ízét itten. (Figyeljünk föl a fogalmazás elfogultságára!) És azt nem 1120-an, de 2000-en írták alá, legalábbis így mondták azokon a gyűléseken, melyeken már a sajtó is megjelent, bemozdult, meg a tévé is, valahogy úgy kommentálva a listákra hivatkozván, hogy van egy kisebbség, amely ugyan nem, ámazonban a többség satöbbi. Köztünk szólva ez talán nem is helytelen interpretáció, ki tudja (akiket érinti, azok nem vagy nem így, akiket nem, azoknak mindegy, tehát igen).

Egy gyanakvó lélek azonban bement a tanácsba, megnézné ő azt a 2000-es listát. Nem szép dolog a gyanakvás, hiszen nagyon is komoly emberek lobogtatták ama listát. Mármost az önkormányzat 65 ívet tudott betekintésre megmutatni, ezek összesen 1422 nevet tartalmaztak. Be jó, hogy mathézist tanultunk az egyetemen, ím most biztonsággal elmondhatjuk, hogy ez bizony nem 2000. Elvileg az 1422 lehetne több is a 2000-nél, a helyzet azonban az, tényleg nem rosszindulatból mondom, hogy kevesebb. Ám a matematika nem részrehajló, mert ez még mindig több, mint az ellentábor 1120-a.

Gyanakvó polgártársunk azonban tovább kutakodott. Minthogy Rómaifürdő része a III. kerületnek, megszámolta, hány III. kerületi aláíró van, és 234-et talált. Ez, kérem, nem kevés, mindazonáltal kevesebb, mint 1120, nem mondanám, hogy sokkal, mert mi az, hogy sok, nem mondanám, hogy arcátlanul sokkal, mert mi az, hogy arc. Ebből a 234-ből rómaifürdői, tehát olyan, akit közvetlenül is érint az ügy, az 18 fő. 894 más budapesti kerületből verbuválódott, 290 vidéki rokonszenvező jött össze, 2 külföldi, 2-nek nem volt címe.

Tévedés ne essék, nincs evvel a 18-cal semmi baj, ez egy pozitív, egész, legitim magyar szám, Istenem, egy kicsit kisebb, mint az 1120, de hát mért kéne a kicsit bántani… mindig a kicsiket. A kicsi szép (small is beautiful), például.

Hát akkor ehhez én most itten mit fűzzek hozzá? Ezüstösen nyálas ragyogás fonja koszorúba demokratikus tempózásainkat. Városvédő Pallasz Athéné? Ugyan. Egy repedt sarkú cemende.