Utazás a szempillám mögött
Zenés mesejáték két részben
Lackó szobája, egy ágy, kis könyvespolc, fiókos szekrény. Ajtó, ablak. A falon nagy falióra. Lackó pizsamában, négykézláb keresi az üveggolyót. Kirángatja a fiókokat, ledobálja a könyveket, nagy rendetlenséget csinál. Mikor a mamája beszól, az egészet berugdossa az ágy alá.
LACKÓ
Hová gurult? Hova a csudába gurult? Itt sincs, itt sincs! Az ágy alatt sincs! A könyvek között sincs! Hol van? Hol keressem? Itt sincs, a fiókokban sincs! Az előbb még meg volt. Várjunk csak, gondolkozzunk csak. Mikor hazajöttem, még megvolt. Vagy már akkor sem volt meg? De, egészen biztos, megvolt! Hová a csodába tűnt? Még alig játszottam vele. A gyönyörű üveggolyóm! Ekkora! Piros, kék, zöld csíkok voltak benne! Ilyen gyönyörű nincs senkinek. Ilyen sem volt senkinek. Most nekem sincs. Egy csúzliért meg egy zseblámpakörtéért cseréltem. Jó csúzli volt, és a körte is egészen jó volt, és jó cserét csináltam. Ilyen szép üveggolyót ma már nem gyártanak. Antik darab. De hová gurult? Megőrülök! Bedilizek. Hol keressem? Itt sincs! Itt sincs!
MAMA
Kintről. Lackó! Lackó! Lefeküdtél már, kisfiam?! Alszol már? Mire bemegyek, ágyban legyél!
LACKÓ
Berugdos mindent az ágy alá, beugrik az ágyba, betakarózik. Ágyban vagyok. Már alszom! Erőltetetten horkol. Hrrr-hrrr-hrrr!
MAMA
Bejön. Jól van, ágyban vagy. Ezt már szeretem. Ne horkolj! Aludj rendesen! Álmodj szépet! Betakargatja. Ssss! Pssz! Pssz! Kimegy, leoltja a villanyt.
LACKÓ
Suttogva, elaludva. Hova a csudába tűnt? Hova a csudába…
Csönd. Az óra tiktakolása felerősödik, átmegy az álomzenébe.
A csönd és a zene alatt megváltozik a szín: az Álomrét szélén vagyunk. A nagy kalapos, követkalapos dísztök van a színen. Krákog, erőlteti, hogy észrevegyék. Lackó jön arra pizsamában. Félhomály.
DÍSZTÖK
Erőlködve krákog. Khm! Hüm! Khm-khm-khm! Egész dallamot vág ki köhögésből-krákogásból, vidámat, mulatságosat. Kökökökökökö-khm! Kököm? Kökökökökököm! Khm!! Khmmmmmm!
LACKÓ
Mint aki álomból ébred, még nem látja. Ki szólt? Ki az?
Kivilágosodik. Lackó meglátja a dísztököt.
LACKÓ
Csak egy dísztököt! Egy kalapos dísztököt! Te szóltál?
DÍSZTÖK
Kicsit szószátyár. Na végre! Én! Persze hogy én! Ki más? Már egy félórája hümmögök meg krákogok, hogy méltóztassál végre észrevenni! Illetve megszólítani! Vagyis hogy én elsőnek nem beszélhetek! De másodiknak! Hehe! Akkor már igen. Engedd meg, hogy bemutatkozzam! Elhallgat, várakozón.
LACKÓ
Észbe kap. Megengedem! Vagyis kérlek!
DÍSZTÖK
Na végre. Én vagyok a követ! És ez itt mögöttem az Álomrét, Álomjátszótér vagy amit álmodni akarsz… De az biztos, hogy én vagyok a követ!
No. 1. A Nagykövet-dal
|
|
se rolleren, se biciklin, |
Refrén.
|
|
Mert csak az lehet követ, |
|
|
ez leszel és az leszel, ha |
Refrén.
|
|
Mert csak az lehet követ, |
LACKÓ
Követ? Miféle követ? És ráadásul te egy helyben álldogálsz! A követek pedig mozognak. Vonaton utaznak, repülőn repülnek, követségbe mennek!
DÍSZTÖK
Na és! Hát aztán? Mit számít az?! Egy helyben álldogáló követ vagyok! És tudtam, hogy te pont erre fogsz mozogni, habár nem vonaton és nem repülőn, hanem az apostolok lován, hehe, vagyis hogy erre fogsz gyalogolni álmodban! Erre fogsz utazni a szempillád mögött! Bizony! Vagyis minden rendben van: te erre jöttél, és én itt vártalak téged! Fő az, hogy találkoztunk!
No. 1. A Nagykövet-dal
DÍSZTÖK
Ének.
Refrén.
|
|
Mert csak az lehet követ, |
LACKÓ
Te tudtad, hogy erre jövök?!
DÍSZTÖK
Haha! Hehe! Én még ennél sokkal többet is tudok! Azért vagyok követ! Például tudom a nevedet! Valamint az összes becenevedet… Hivatalosan. A fent nevezett személyt Lackónak hívják! Nevezik még továbbá: Lászlónak! Ezenkívül: Laci-Pacinak! Kedélyesen. Eddig igazam van?
DÍSZTÖK
Várj! Várj! Azt is tudom, hogy ma kedd van! Várj! Várj! És azt is tudom, hogy mit keresel! Bizony.
DÍSZTÖK
Az elgurult üveggolyót keresed! És hozzá kell tennem, hogy jó helyen keresed! Éppen azért vagyok itt, hogy átadjam az üzenetet! Vagyis ebből is láthatod, hogy én vagyok a követ! Vagyis minden összevág: itt vagy te, itt vagyok én… A fejére mutat. …és itt van az üzenet! Ki meri még tagadni, hogy én vagyok a követ?! Meghatalmazott, teljhatalmú, rendkívüli és kinevezett követ! Hm, ha egy kicsit nagyobb lennék, lehetnék nagykövet is. De a magasság nem számít!
A hangya jön be, négykézláb, pisszeg.
LACKÓ
Keresgéli. Ki pisszegett?
HANGYA
Én, a hangya! Itt vagyok a fűben. Hajolj le, kérlek.
LACKÓ
Lehajol. Mit akarsz?
DÍSZTÖK
Mondja tovább, mint egy megakadt gramofon. Csak az számít… csak az számít…
HANGYA
Csak azt, hogy ne félj a Dísztöktől! Bolond egy kicsit, de különben ártalmatlan! Hihihi!
DÍSZTÖK
Egyszóval összefoglalva, csak az számít, hogy betartva az utasítást és alkalmazva az ilyenkor szokásos ceremóniákat, átadjam neked az üzenetet.
DÍSZTÖK
Csak akkor mondhatom el, ha megtaláltad az üveggolyót!
LACKÓ
És merre keressem az üveggolyót?
DÍSZTÖK
Gondolkozik. Arra… vagy arra… Egyenesen előre!
LACKÓ
Köszönöm! Én mindjárt láttam, hogy csakis te lehetsz a követ! Becsszóra!
DÍSZTÖK
Ugye? Ugye? És a külsőm is megfelelő! És a hangom is!
DÍSZTÖK
Boldoggá tettél! Jó utat! És ne felejtsd, itt várlak az üzenettel!
LACKÓ
Nem felejtem! Te mit mondasz, merre keressem?
HANGYA
Hallottad! Egyenesen előre! Hihihi!
Elindulnak.
LACKÓ
Hát akkor egyenesen előre! Persze, gurulhatott jobbra is meg balra is meg félkörben meg cikcakkban! És miért ne gurulhatna egyenesen?
DÍSZTÖK
Integet. Viszontlátásra! Eltűnik.
HANGYA
Lemarad. Várj meg! Várj meg! Ne siess annyira! Nem bírlak követni!
LACKÓ
Nem várja meg. Szedd a lábad!
HANGYA
Könnyű azt mondani… És hiába szedem: nagyon aprók! Hajaj, most loholhatok, míg utolérem!
Egy ágon ülnek a szófacsaró seregélyek. Lackó egyedül jön.
I. SEREGÉLY
Én megmondtam, ti mindnyájan tökfilkók vagytok! Tökfilkók! Filkótök! Kófiltök!
II. SEREGÉLY
Lárifári! Fárilári! Ráróbáró! Káróbáró!
III. SEREGÉLY
Cserebere, belevele, kalevala, terefere! Meggymag! Meggymag! Kófic! Fickó! Kócfi!
I. SEREGÉLY
Állj! Valaki jön! Jalaki vön!
II. SEREGÉLY
Hol-hol-hol?
III. SEREGÉLY
Ott-ott-ott!
I. SEREGÉLY
Üdvözöllek! Üdvlövöldözlek! Lövöldözve, üdvözölve, dölvözöldve dőlt a földre, köldökőrre, zöld ökörre, főre, dőre, lőre főve… Hm. De azért érted, ugye?
I. SEREGÉLY
Mi vagyunk a Szófacsaró seregélyek, és imádunk beszélni!
LACKÓ
Aha! Nagyon vicces!
II. SEREGÉLY
Vicces? Ezt hallgasd meg!
No. 2. A seregélyek dala
II. SEREGÉLY
|
|
Vagyis: tönkön törött török |
MIND
|
|
Törököm, törököm, törököm, hopp! |
|
|
Törököm, törököm, törököm, kopp! |
I. SEREGÉLY
|
|
Ha a kecske fecske volna, |
|
|
nem mekegne, csak dalolna, |
|
|
kecses fecske, kecses kecske, |
MIND
|
|
Kerekem, kerekem, kerekem, hipp! |
|
|
Kerekem, kerekem, kerekem, kipp! |
MIND
|
|
Kikeri, kikeri, kikeri, hú! |
|
|
Kikeri, kikeri, kikerikú! |
III. SEREGÉLY
Na, milyen?
LACKÓ
Ez igen! Csuda jól tudtok bánni a szavakkal!
III. SEREGÉLY
Szavak! Mit jelentenek a szavak! Mit jelent az, hogy zöld vagy kék vagy bicikli? Jó, jó, tudom: zöldet, kéket, biciklit! Itt jön ki a könyökömön! De tudod-e, hogy mit jelent az, hogy zsengili? Vagy: kancillér?! He? Itt aztán meglódul az agyam! Képzelhetem ezt is, azt is! A zsengili például? Egy hangszer! Pengetős hangszer! Világos. A kancillér meg virág! Este nyílik, nagy kelyhe van! He? Ezt most találtam ki! Ez ám a játék! Ehhez kell ám fantázia! És az van! Fantáziánk van! De van ám! Hű, de mennyire, hogy van!
LACKÓ
Akkor segíthetnétek. Az üveggolyómat keresem!
I. SEREGÉLY
Boldogan! Ez éppen nekünk való! A puszta eszünkkel ki fogjuk találni, hogy hol van az üveggolyó!
II. SEREGÉLY
Golyó, golyó, golyó! Mi következik ebből? Most nem fontos, hogy üvegből van. Lényeg az, hogy golyó! Nos? Várj, várj, várj, majd én megmondom! A golyó gurul!
II. SEREGÉLY
Helyes, helyes! Ez azt jelenti, hogy jó a kiindulás! Második kérdés: honnan gurult el?
LACKÓ
Mutatja a lukas pizsamazsebet. Innen, a zsebemből. Este vettem észre, lefekvés előtt, hogy kilukadt a zsebem! Először arra gondoltam, hogy a téren gurult el játszás közben. De aztán rájöttem, hogy a téren nem a pizsamában voltam. És otthon még játszottam vele. Pizsamában. Itt szoktam tartani még éjszaka is! Mert ezt a golyót nagyon szeretem, és nem játszhat vele senki, csak én!
III. SEREGÉLY
Most én jövök! Harmadik kérdés: hova gurult a golyó?
LACKÓ
Én is erre vagyok kíváncsi!
III. SEREGÉLY
Helyben vagyunk! Ez az! Aki kíváncsi, annak már működik az agya! Akinek működik, annak már helye van a világban! És jegyezd meg jól, akinek mozog az agya, sosem fog unatkozni! Nincs nagyobb csapás, mint az unalom! Brr! Brr! Hol is hagytam abba?
LACKÓ
A harmadik kérdésnél, hogy hová gurult a golyó?
III. SEREGÉLY
Persze, persze. Ó, ez már semmi! Akarom mondani, gyerekjáték az egész! Figyelj jól! Háromfelé osztom a feladatot, mivel hárman vagyunk. Bár ami az én fejemben van, az se csekélység! Vagyis az is bőven elég lenne! Képzelheted, hogy nem szilvalekvár van a fejemben! De nem akarom, hogy ők ketten unatkozzanak vagy pedig összevissza locsogjanak és fecsegjenek, karattyoljanak és etyepetyéljenek, etyelepetyelézzenek, locsifecsegjenek és lepcses szájjal lepcseskedjenek!
A két seregély befogja a harmadik száját.
III. SEREGÉLY
Köszönöm. Kicsit elragadott a nyelvem. Vagyis háromfelé osztom a feladatot! Mert hova gurulhat egy golyó? A földön, a föld alatt és a levegőben! Enyém a föld! Övé a levegő! És övé a föld mélye!
LACKÓ
A levegőben hogy gurul? Nem gurulhat a levegőben!
I. SEREGÉLY
Dehogynem! Gondolkozz egy kicsit! Például mondjuk, ha egy tolvaj szarka a csőrébe kapta! Világos, hogy akkor a levegőben gurul! Érted?
LACKÓ
Értem… És a föld alatt hogy gurulhat?
II. SEREGÉLY
Semmiség! Olyan könnyű a feladat, hogy szinte már szégyellem. Ha mondjuk, belepottyant egy lejtős alagútba, vakondlyukba vagy ilyesmibe, akkor a föld alatt gurul! Világos?
LACKÓ
Világos. És hol keressem?
III. SEREGÉLY
Ez aztán egyszerű kérdés! Akár a levegőben gurult, akár a föld alatt, te csak a földön mehetsz utána! Mivel repülni nem tudsz, sem a föld alatt furakodni! Marad a föld! Farad a möld! Illetve, billentve, füllentve és föllebegtetve, fele telente, fele nyaranta, etelente és atalanta…
Befogják a csőrét.
III. SEREGÉLY
Kösz! Megint elragadott ez a pampula csőröm! Jobbra keresd!
II. SEREGÉLY
Int, hogy hajoljon oda. Ne hallgass rá! Balra keresd!
LACKÓ
És te mit tanácsolsz?
I. SEREGÉLY
Világos, hogy félkörben kell keresni!
LACKÓ
Világos! Köszönöm, seregélyek! Viszontlátásra!
Eltűnnek a seregélyek. A hangya jön lihegve.
HANGYA
Hol voltam, hol voltam! Utánad siettem! Sőt: rohantam! Csak hát picik a lábaim… Hihihi! Mit mondtak a szófacsaró seregélyek? Hol keressük a golyót?
LACKÓ
Azt mondták, hogy kereshetjük jobbra is, balra is, félkörben is!
LACKÓ
Cikcakkot senki se mondott! Cikcakkot én mondok! Cikcakkban fogjuk keresni! Cikcakk! Cikcakk!
HANGYA
Nagyon jó ötlet! Hihihi! Cikcakk! Itt sincs! Hihihi! Cikcakk! Itt sincs! Hihihi!
Cikcakkban ugrálnak.
A pókhoz érnek, egy bokornál lapul. A bokor mögött folyik a kísérlet. A bokrot majd félrehúzzák, s látjuk mögötte a tisztást.
HANGYA
Cikcakk! Cikcakk! Hihihi!
PÓK
Sss! Sss! Csend legyen! Fogjátok már be a szátokat!
LACKÓ
Jól van, befogjuk. De hol vagy? De ki vagy?
PÓK
Itt vagyok a bokorban.
HANGYA
Ni, egy pók! Hihihi!
PÓK
Semmi „Ni, egy pók!” Több komolyságot kérek! És több csöndet! Mit keresel erre? De sss! Csak halkan!
LACKÓ
Halkan. Az elgurult üveggolyót keressük.
PÓK
Téves! Itt nincs semmiféle üveggolyó! Itt egészen más van! Nem is tudom különben, hogy mászkálhatsz-e itt egyáltalán? Erre nem szabad mászkálni!! Sss!
LACKÓ
Hogyhogy nem szabad?
HANGYA
Mondd csak meg neki, hogy ez a te álmod! Hihihi!
LACKÓ
Így van! Te álmodsz engem, vagy én álmodlak téged?!
HANGYA
Ez az! Hihihi! Móst fején találtad a szöget!
PÓK
Igaz, igaz! Ez vitathatatlanul a te álmod! Vagyis jogod van erre mászkálni! Vitathatatlanul jogod van! Bár itt elég kényes kísérlet folyik! Sss!
HANGYA
Hihihi! Kísértet! Kényes kísértet!
PÓK
Nem kísértet, te együgyű hangya! Kísérlet!
PÓK
Megmutathatom… De senkinek egy szót se! Meg kell fogadnod! Sss!
HANGYA
Én is fogadom, hihihi!
PÓK
Na gyere ide. Ide, itt jobban látsz! Sss!
Elhúzzák a bokrot, mögötte a tisztáson egy pad, a padon összekötözve Kálmán bácsi, a parkőr. Később a három nyúl.
LACKÓ
De hiszen ez Kálmán bácsi! A parkőr a térről! De milyen kicsi!
PÓK
Hm… Le kellett egy kicsit kicsinyíteni. Meg, hm, egy kicsit meg kellett kötözni…
LACKÓ
És mit csináltatok vele?
PÓK
Mosolyogni tanítjuk! Minden éjjel! A nyulak tanítják, azok úgyis olyan vihogósak. Már egészen jól haladunk! Egyszer már majdnem elmosolyogta magát! Észrevehetően félre húzódott a szája! Füttyent egyet. Előjöhettek! Folytassátok tovább!
Előugrik a három vigyori nyúl. Vihognak, mókáznak, fintorognak. Majd sóhajtozva, komolyan, panaszkodva.
I. NYÚL
Hajaj! Ilyen nehéz esetünk még nem volt! Van, akinek elég egy-két lecke, és úgy nevet, olyan szívből hahotázik, hogy öröm hallgatni! De ezzel a Kálmán bácsival nehéz dolgunk van! Haj-haj! De még milyen nehéz!
II. NYÚL
Savanyú, goromba, kérges szívű és dörmögős! Hajaj!
LACKÓ
Ismerem. Hahah! Folyton veszekszik a játszótéren! Nem lehet könnyű dolgotok! Kíváncsi vagyok, hogyan csináljátok?
I. NYÚL
Figyelj, figyelj, folytatjuk az oktatást. Először eléneklünk egy vidám dalt!
No. 3. A nyulak dala
I-II-III. NYÚL
|
|
Nyúl-papa így veszekszik, |
|
|
kapsz még tíz pofont ezért! |
|
|
honnan tudjam most meg mondd, |
I. NYÚL
Kálmán bácsihoz ugrál, egy ággal csiklandozza. Csiklandozás következik! Hipp! Hipp! Hipp! Csik! Csik! Csik! Kuc! Kuc! Kuc!
KÁLMÁN BÁCSI
Mérgesen. Azért se nevetek! Azért se nevetek! Mérges képet vágok! Morcos pofát vágok! Ráncolom a szemöldököm! Csúnyán nézek a szememmel! Hadonászok a botommal! Gorombán beszélek! Csikorgatom a fogaimat! Doberdó!!! Doberdóóó!!! Azért se nevetek! Azért se nevetek!
HANGYA
Tényleg nem nevet! Hihihi! Hallhatóan csikorgatja a fogát!
II. NYÚL
Figyelem! Bukfenc következik! Hopp! Hopp! Hopp! Hopp! Bukfencezik.
KÁLMÁN BÁCSI
Ráripakodik. Tilos a füvön bukfencezni! Nem hallod?! Tilos! Tilos! Tilos!
HANGYA
Hű! Hogy tud kiabálni!
III. NYÚL
Kálmán bácsi elé áll. Figyelem! Tapsolni fogok a fülemmel! Hopp! Hopp! Hopp!
KÁLMÁN BÁCSI
Tapsolni is tilos!
III. NYÚL
Fintorog. Figyelem! Fintorogni fogok az orommal! Kacsingat. Nymmm! Nymm! Kacsingatok!
KÁLMÁN BÁCSI
Fintorogni is tilos! Pofákat vágni is tilos! Nyúlszájat csinálni is tilos! Kacsingatni is tilos! Minden tilos! Minden tilos!
A nyulak a vállukat vonogatják csüggedten. A pókra néznek.
PÓK
Jól van, pihenjetek egy kicsit. Lackónak. Gyere arrébb, mert nézni se bírom! Előrejönnek, a bokor eltakarja a tisztást. Mi türelmesek vagyunk. És meg is tanítjuk nevetni. De most nem bírom hallgatni, valahogy az idegeimre megy.
LACKÓ
És miért kicsinyítetted le?
PÓK
Hogy jobban hasonlítson a gyerekekhez! Érted? Kívülről is! Hátha így könnyebben megtanul nevetni…
LACKÓ
Értem… És felnagyítani is tudsz? Gyerekből felnőttet?
PÓK
Persze hogy tudok! Semmiség az egész.
HANGYA
Hihi! Persze hogy tud!
LACKÓ
És… engem is fel tudnál nagyítani?
PÓK
Persze hogy fel tudnálak! De nem ajánlom.
HANGYA
Hihihi! Nem ajánlja!
PÓK
Nem szabad türelmetlennek lenni! Mindennek eljön az ideje.
LACKÓ
És ha megkérlek? Csak egy picit! Csak egy icipicit! Úgy szeretném! Úgy szeretnék nagyobb lenni!
PÓK
Lesz idő, amikor majd újra gyerek szeretnél lenni! Milyen türelmetlenek vagytok ti, emberek! Az idő sohasem fogy el. Mindig ugyanannyi lesz előtted, mint mögötted! Vagyis mindig középen fogsz állni. Mindig ugyanannyi lesz az emléked, mint amennyi a kíváncsiságod! Erre ti mit csináltok? Naptárakat rajzoltok és ébresztőórákat szerkesztetek, gyűjtitek, méritek és zsugorgatjátok, ami elfogyhatatlan.
HANGYA
Ez különben is a te álmod! Hihihi! Mondd csak meg neki!
PÓK
Na jó, nem bánom. De gyerünk arrébb, hogy ne zavarjuk a többieket. Kezdődik az idővarázsolás!
Félrehúzódnak. A színpadon elöl ágálnak, majd elvonulnak a jövőbeli figurák.
TANÍTÓ NÉNI
Átmegy, könyvvel a kezében. Lackó! Lackó! Megcsináltad a leckédet?! Megtanultad a verset? Megtanultad az egyszeregyet? Gyerünk, felelni, felelni, felelni!
PÓK
Súgva. Ő lesz majd a tanító nénid!
HANGYA
Hihihi! Majd megtanít az egyszeregyre!
TORNATANÁR
Trikóban, vezényel, fütyül, tornázik. Egy-kettő! Egy-kettő! Állj! Mellet ki, hasat be! Egyenesen állj! Sza-bá-lyo-san lé-le-gezz! Egy-kettő! Egy-kettő! Békaügetés! Fekvőtámasz! Laza futás emelt térdekkel! Egy-kettő! Egy-kettő! Kimegy.
PÓK
A tornatanár! Ő az, aki majd megtanít egyenesen állni meg szabályosan lélegezni! Meg csupa ilyen fontos dologra!
IGAZGATÓ
Nagy papírlap a kezében, szónokol. Most, hogy kiléptek az életbe! Most, hogy az életbe kiléptek! Most, hogy léptek egyet az életbe ki! Az életbe, hogy kiléptek most! Khm! Vagyis! Most, hogy kiléptek!
LACKÓ
Súgva. És ő? Ő kicsoda?
PÓK
Súgva. Ő az igazgató bácsi! Éppen búcsúztat!
LACKÓ
Súgva. És hova lépünk ki?
HANGYA
Hallottad, az életbe! Hihihi!
IGAZGATÓ
És ehhez kívánok sok sikert! El.
LACKÓ
És mi lesz, ha kiléptem az életbe?
Jön a két szónok, egymás után. Nagy érmet, vázát, koszorút hoznak. Úgy tesznek, mintha átadnák, de persze kiviszik.
I. SZÓNOK
Átadom a legnagyobb díjat a híres feltalálónak, az emberiség jótevőjének, aki feltalálta a kifogyhatatlan fagylaltot! El.
HANGYA
Éljen! Éljen! Hihihi!
II. SZÓNOK
Egy óriási zsebkendővel jön, szemét törli, az orrát fújja a meghatottságtól. Én pedig átadom ezt a babérkoszorút a világ legjobb festőjének, akihez képest minden rajztanár, khm, khm, kezdő, aki behunyt szemmel tíz másodperc alatt le tud festeni egy lovat vagy egy bálnát vagy egy ketrec nyulat vagy egy ruhaszárító kötelet tele ruhával vagy egy játékbolt kirakatát! És én olyan meghatott vagyok, olyan meghatott vagyok! El.
HANGYA
Éljen! Éljen! Élen! Hihihi! És olyan meghatott vagyok!
PÓK
Hm. Ennyi elég! Álljon meg a varázslat! Vissza!
LACKÓ
Ez mind én leszek? Ez mind én?! Jaj, de érdekes!
PÓK
Te leszel. És hidd el, minden érdekesebb lesz a maga idejében! Minden sokkal érdekesebb!
HANGYA
Hihihi! Pssz! Az üveggolyó! Kérdezd meg ezt a jövőbelátót! Hihihi!
LACKÓ
Te mindent tudsz, mondd meg, hogy merre keressem az üveggolyót!?
PÓK
Igaz, hogy sok mindent tudok, de ezt véletlenül nem tudom! Hm, hm, talán kérdezd meg az igazmondó vakondokokat! Itt laknak nem messze! Arra! Én megyek vissza Kálmán bácsihoz! Jó utat! Szerencsés utat! El.
LACKÓ
Köszönöm! Mindent köszönök! Keressük meg az igazmondó vakondokokat!
Lépegetnek, majd megállnak. Előjön, egymás kezét fogva a három vakondok. Nem látnak. Nagyon meleg hangon beszélnek, s nem engedik el egymás kezét.
LACKÓ
Hó! Hahó! Van itt valaki?
I. VAKOND
Meleg hangon. Van. Itt vagyunk.
II. VAKOND
Meleg hangon. Nem jó.
II. VAKOND
Amit mondtál. Ugyanis éjszaka van. És így nem kívánhatsz jó napot! És ha nem kívánhatsz, nem mondhatod, hogy kívánok! Látod, mennyi kalamajka van egy apró füllentésből is? Mindig igazat kell mondani!
III. VAKOND
Legjobb az egyenes út!
LACKÓ
Bocsánat! Jó éjszakát kívánok!
I. VAKOND
Így már mindjárt más! Ugye hogy milyen jó érzés, ha az ember igazat mond?
II. VAKOND
Könnyű a lelke, tiszta az elméje! Bizony!
III. VAKOND
Legjobb az egyenes út!
HANGYA
Súgva. Hihihi! Most min töprengsz? De csak az igazat!
LACKÓ
Súgva. Azon töprengek, hogy kihez hasonlítanak?
HANGYA
Súgva. És kihez hasonlítanak?
LACKÓ
Súgva. A három nagynénémre. Azok is mindig ezt mondják nekem!
I. VAKOND
Mi csak akkor nevetünk, ha valóban okunk van nevetni!
II. VAKOND
És csak akkor sírunk, ha valóban okunk van sírni!
III. VAKOND
Legjobb az egyenes út!
I. VAKOND
Mi vagyunk az igazmondók!
II. VAKOND
És nem füllentünk!
III. VAKOND
Legjobb az egyenes út!
LACKÓ
Én szoktam… Néha… Itt-ott… Nem tagadom!
II. VAKOND
Mert jegyezd meg: a hazug embert könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát!
III. VAKOND
Legjobb az egyenes út!
LACKÓ
Igen, igen… Ne haragudjatok!
II. VAKOND
Így már egészen más! Így már megértjük egymást! Meg, meg. Vagyis tudunk beszélgetni.
III. VAKOND
Legjobb az egyenes út!
LACKÓ
Akkor beszélgessünk! Akkor biztos tudjátok! És ha tudjátok, biztos megmondjátok! Mivelhogy mindig igazat mondtok!
I. VAKOND
Úgy van! Úgy van! De mit kell megmondanunk?
LACKÓ
Hogy merre gurult az üveggolyóm?
I. VAKOND
Bízhatsz bennünk!
II. VAKOND
Mi mindig az igazat mondjuk! Csakis a tiszta igazat!
III. VAKOND
Legjobb az egyenes út!
LACKÓ
Akkor, kérlek, mondjátok meg, hogy merre gurult?
I. VAKOND
Nem tudjuk, mivelhogy rosszul látunk.
II. VAKOND
Semmit se látunk! Egyáltalán semmit. Majdnem vakok vagyunk.
I. VAKOND
De adunk egy jó tanácsot!
II. VAKOND
Jól jegyezd meg! A hazug embert könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát!
III. VAKOND
És legjobb az egyenes út!
LACKÓ
Sóhajtva. Azért mindenesetre köszönöm!
I. VAKOND
Szívesen, máskor is!
Összefogózva elmegy a három vakond.
LACKÓ
Püff neki! Sokra megyek a jó tanácsokkal! Mindjárt megvirrad, és még sehol semmi!
LACKÓ
Jót akartak! Jót akartak! Én meg az üveggolyómat akarom! A szép, csíkos üveggolyómat!
HANGYA
Egyedül senki se lehet elég okos…
LACKÓ
Nem lehet, nem lehet! Vedd tudomásul, hogy én egyedül is elég okos vagyok! Én vagyok a legokosabb a játszótéren! Hahaha! Azután meg ezek a seregélyek… hahaha, a locsi-fecsi seregélyek! Csak az időt pocsékoltam velük! Minek is álltam szóba velük?
HANGYA
Mindenkivel szóba kell állni…
LACKÓ
Persze, persze, mindenkivel szóba kell állni! Nekem nem kell! Láttad te is, hogy milyen jövő vár rám! Én leszek a legerősebb, a legokosabb és a legnagyobb művész! Minden díjat megkapok, minden kitüntetés az enyém lesz! Megmondta a pók! Haha, a pók! Mintha nem tudnám magamtól is! Mintha magamtól nem lenne elég eszem!
HANGYA
Senkinek sem elég a maga esze…
LACKÓ
Nekem elég! És nem is tudom, hogy miért vitatkozom veled?! Mi vagy te?! Egy hangya! Egy kurta lábú hangya! Mit látsz te a fűben?! Mit tudsz te? Minek akaszkodsz rám? Ki hívott?
HANGYA
Én el is mehetek… Én el is megyek… Egyetlen barátod volt, habár kurta lábú, de azt is kicsúfoltad! Majd megbánod még… Hát akkor megyek…
LACKÓ
Menj, menj! Nincs szükségem barátra!
HANGYA
Akkor elmegyek… El.
LACKÓ
Menj csak! Megtalálom én egyedül is az üveggolyómat! Nincs szükségem senkire! Elegem van a jó tanácsokból meg a barátokból! De merre keressem? Észrevehetően sötétedik. Erre? Erre? Mi ez a sötét?! Nem látok! Félek! Hol vagyok? Nincs itt senki? Kiabál. Hangya! Hangya! Gyere vissza! Ne haragudj! Bocsáss meg!
Függöny
Mikor felmegy a függöny, még sötét van. Mikor megszólal a hangya, kivilágosodik. Marad az Álomrét.
LACKÓ
Halkan, félve. Hangya! Hol vagy? Gyere vissza, megbántam, amit az előbb mondtam…
HANGYA
Vidáman. Ha megbántad, akkor itt vagyok! Kivilágosodik.
LACKÓ
Hangya! Drága hangya! Úgy örülök neked! Drága jó barátom! De jó, hogy itt vagy! Gyerünk gyorsan, már alig van időnk!
HANGYA
Ha megbántad, nem számít az idő! Akkor van idő!
LACKÓ
De merre keressük az üveggolyót?
HANGYA
Hihihi! Mit is mondtak a vakondokok?
LACKÓ
Hogy legjobb az egyenes út!
HANGYA
Hihihi! És még mit mondtak?
LACKÓ
Hogy a hazug embert könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát!
HANGYA
Ez az! Ez a jó tanács! Hihihi! Csak ki kell hámozni a velejét! Gyerünk, keressük meg a sánta kutyát!
SÁNTA KUTYA
Bejön, vidám. Engem kerestek?
LACKÓ
De jó, hogy ilyen hamar megtaláltunk!
SÁNTA KUTYA
Nincs ebben semmi boszorkányság! Itt szoktam pihenni az igazmondó vakondokok környékén. Itt senki se akar utolérni. Érted, ugye? Hadd szagoljalak meg egy kicsit. Megszaglássza. Tudod, mi kutyák inkább bízunk az orrunkban!
LACKÓ
Miért nem akarnak itt utolérni?
SÁNTA KUTYA
Azért nem, mivel itt mindig igazat mondanak, és nem kell bizonyítanom!
LACKÓ
Mit nem kell bizonyítanod?
SÁNTA KUTYA
Hát hogy engem nehezebben lehet utolérni! A hazug embert meg könnyebben! És mikor bizonyítanom kell, akkor aztán uzsgyi, futhatok! Hogy nehogy utolérjenek! Pedig nem nagyon szeretek szaladgálni! Sánta is vagyok. Nem kenyerem a futkosás! Nem, nem…
SÁNTA KUTYA
Én igazán szívből, tudod mit szeretek?
SÁNTA KUTYA
Szaglászni! Szimatolni! Szagot fogni! Nyomot keresni! Azt igen! Azt nagyon szeretek! Ott aztán nem számít a sántaság! De nem ám! Nem akarok hencegni, de ebben verhetetlen vagyok!
SÁNTA KUTYA
De itt? Itt hétszámra nincs semmi szagolnivaló! Semmi szimatolnivaló! Semmi, de semmi nyomoznivaló! Egyáltalán semmi, csak a nagy futkosás, amit utálok. Már mindent kiszimatoltam, megszagoltam, kinyomoztam, töviről hegyire. Úgy ismerek itt mindent, mint a tenyeremet! Akarom mondani, mint a talpamat. Hidd el, néha már arra fanyalodom, hogy eldugok valamit, és aztán megkeresem! De hát ez nem az igazi! Azért csinálom csak, hogy ki ne jöjjek a gyakorlatból.
SÁNTA KUTYA
Mit? Mondd azonnal! Ne csigázd a kíváncsiságomat!
LACKÓ
Vagyis segítenél nekem?
SÁNTA KUTYA
Persze hogy segítenék! Csak mondd már! Valami szimatolnivaló! Valami nyomoznivaló?
LACKÓ
Igen. Valami olyasmi. Határozottan az: nyomoznivaló!
SÁNTA KUTYA
Te jó ég! Ha belegondolok, hogy milyen régen… Mondd azonnal!
LACKÓ
Mondom. Az üveggolyómat keresem. Kiesett a zsebemből. Most már biztos, hogy csakis a zsebemből esett ki.
SÁNTA KUTYA
Stop! Vagyis állj! Ne is mondd tovább! Először tisztázzunk valamit. Melyik zsebedből?
SÁNTA KUTYA
Aha! Vagyis lyukas. Tehát kiesett belőle az üveggolyó.
HANGYA
Hihihi! Egyből kitalálta!
LACKÓ
Igen, kiesett. Most mondom…
SÁNTA KUTYA
Most ne zavarjatok! Most koncentrálok, vagyis összeszedem az eszemet, amennyire csak bírom. Mint egy nagy detektív. Vagyis ott hagytuk abba, hogy kiesett. De előbb benne volt! Világos! Ha pedig benne volt, akkor feltétlenül hagyott maga után nyomot! Világos? Ne, ne zavarjatok. Többféle nyomot hagyhatott, de engem most csak egy érdekel. Hagyott-e maga után valamilyen szagot, illatot? Haha! Bizony! Nekem nem kell se nagyító, se pisztoly! Se ujjlenyomat, mint a híres, sőt világhírű detektíveknek! Haha! De nem ám! Próbáljanak egyszer ők szagolni! Ők szimatolni! Majd meglátjuk, ki nyeri a versenyt?! Haha!
HANGYA
Utánozza. Haha… Hihihi!
SÁNTA KUTYA
Engedd meg, hogy megszagoljam a lyukas zsebedet! A nyomozás érdekében.
LACKÓ
Tessék. Ez a lyukas.
SÁNTA KUTYA
Szagolgatja. Aha! Aha! Na még egy kicsit! Ez az! Megvan a szag. Itt van az orromban.
HANGYA
Hihihi! Akkor nyomás! Akkor szimatolj, te verhetetlen világbajnok!
SÁNTA KUTYA
Szagol, szimatol, először a levegőben, majd a földön. Itt sincs, itt sincs… Aha, aha, aha! Itt! Itt! Megvan! Megvan! Arra gurult. Gyertek utánam! Csak óvatosan.
Elindulnak a szaglászó kutya után.
LACKÓ
Mégiscsak jó, hogy találkoztunk egy igazi detektívvel! Egy igazi orrnyomozóval!
HANGYA
Hihihi! Egy verhetetlen orrvadásszal!
Ahogy mennek, megszólal a biciklicsengő. Majd az autóduda. A hangutánzó bagoly szórakozik.
HANGYA
Biciklicsengő! Hihihi!
Megszólal az autóduda.
HANGYA
Hihihi! Micsoda forgalom! Először egy bicikli! Azután meg egy autó! Csak el ne üssön!
Biciklicsengő, autóduda.
LACKÓ
Nem látok se biciklit, se autót!
SÁNTA KUTYA
Én se! Sőt nem is érzem a szagát! Sőt egészen másnak érzem a szagát!
Biciklicsengő, autóduda.
LACKÓ
Pedig egész közel szól.
Biciklicsengő, autóduda.
Bejön a hangutánzó bagoly.
HANGYA
Hihihi! Egy bagoly!
SÁNTA KUTYA
Ez csak egy bagoly. De hol az autó?
A bagoly csönget, dudál.
HANGYA
Hihihi! Egy csöngető Bagoly!
SÁNTA KUTYA
A kutyafáját! Egy dudáló Bagoly!
LACKÓ
Te csöngettél? Te dudáltál?
BAGOLY
Én. Á, semmiség az egész! A csengetés meg a dudálás nekem csak ennyi!
LACKÓ
Pedig egészen olyan volt, mint az igazi!
BAGOLY
Ugye? Ugye? Ugye, olyan volt, mint az igazi? Te is azt mondod?
SÁNTA KUTYA
A teremburáját, pontosan olyan volt! Detektív becsületszavamra! Még engem is megtévesztett!
BAGOLY
Pedig ha tudnátok, hogy még mit tudok!
LACKÓ
Mit tudsz még? Még ennél is többet tudsz?
BAGOLY
Többet! Persze hogy többet! Minden létező hangot tudok utánozni! Mindet! Bizony! Nem hiszed? Na figyelj!
Rigófütty.
SÁNTA KUTYA
A teremburáját, tényleg az volt!
Tehénbőgés.
LACKÓ
Tehénbőgés! Hahahaha!
SÁNTA KUTYA
A teremburáját! Az volt!
Kotkodácsolás.
BAGOLY
Ének.
No. 4. Hangutánzó dal
|
|
Szíved nyisd, füled tárd, |
Kutyaugatás.
SÁNTA KUTYA
A teremburáját! Kutyaugatás! Valódi kutyaugatás! Én aztán csak tudom!
Mozsárcsörgés.
LACKÓ
Törik a mákot! Törik a diót! Mozsárcsengés!
BAGOLY
Akkor most hallgassátok meg mindet egyszerre!
No. 4. Hangutánzó dal
Csengővel, dudával, kotkodácsolással stb. kísérve.
LACKÓ
Nahát! Nahát! Te fantasztikusan utánzod a hangokat! Becsszóra! Egy kiló fagylaltra mondom!
BAGOLY
Igazán mondod? Komolyan mondod? Te is? Te is?
HANGYA
Pssz! Siessünk, siessünk, mert mindjárt megvirrad! Elkotkodáljuk az időt! Gyerünk, gyerünk!
LACKÓ
Igazad van. Gyerünk.
LACKÓ
Az üveggolyót keressük! Nem láttál egy üveggolyót?
Csilingel.
BAGOLY
Ilyesmit? Sajnos nem láttam. De felismerem a hangját, bárhol felismerem a hangját! Veletek mehetek?
LACKÓ
Velünk jöhetsz! Hátha éppen hang után találjuk meg! Addig is csöngess és dudálj, hogy kitérjenek az utunkból!
BAGOLY
Csöngetek! Dudálok! Esetleg ne kukorékoljak?
HANGYA
Ne, mert még megvirrad! Elég, ha csöngetsz meg dudálsz, hihihi! Nyomás! Gyerünk!
Elindulnak, a bagoly csönget, dudál.
Mennek, nyomoznak, a sánta kutya elöl szimatol.
HANGYA
Mi lesz már? Mi lesz már?
SÁNTA KUTYA
Hopp! Már nyomon vagyok!
HANGYA
Igen? Jaj de jó! Akkor rajta! Gyerünk! Mire várunk? Fényképészre? Nyomás előre! Hajrá! Mi van? Mi van? Bedugult az orrod? Én még ilyen lassú kutyát nem láttam! Hihihi!
Mennek körbe. Csöngetés, dudálás, szimatolás. Megáll a sánta kutya.
SÁNTA KUTYA
Stop! Vagyis állj! Véget ért a szag! Nincs tovább!
HANGYA
Véget ért, véget ért! Legjobb lenne, ha kifújnád az orrod! Vagy nincs zsebkendőd? Hihihi!
SÁNTA KUTYA
Véget. És ez nem azt jelenti, hogy az orrommal van baj! Hogy eldugult! Nem, nem! És különben is van zsebkendőm! Mutatja. Hanem azt jelenti, te vihogós Hangya, hogy valahol itt kell lenni az üveggolyónak!
LACKÓ
Mit brekegsz? Beszélj rendesen!
BAGOLY
Bocsánat… Mindig összekeverem ezt a sok idegen nyelvet! Vagyis: hangot! Csak azt akartam mondani, hogy kérdezzük meg: nem látta-e valaki az üveggolyót?
HANGYA
Kérdezzük meg? De kitől kérdezzük meg? Nincs itt senki!
BAGOLY
Akkor is kérdezzük meg!
SÁNTA KUTYA
Mi lenne, ha egy kicsit csendben lennétek? Mi lenne, ha egy kicsit befognátok a szátokat?
HANGYA
Már befogtuk, hihihi!
LACKÓ
Látsz valamit? Bagoly, hallasz valamit?
BAGOLY
Hallok! Ha erre tartom a fülemet, határozottan hallok valamit!
HANGYA
Hihihi! Már azt hittem, színeket!
BAGOLY
Eh! Figyelj! Erre tartsd a füled!
LACKÓ
Már én is hallom! Tompán szól, mintha a föld alól jönne!
HANGYA
Mégis igaza volt a seregélynek! Hihihi! Keresd a föld alatt!
LACKÓ
Pssz! Légy egy kicsit csendben! Onnan jön!
PUKKANCS EGÉR
Hol vagyok, hol vagyok? Itt vagyok az egérlyukban. Tompán, de érthetően. Hogy az ördög bújjon bele! Hogy az ördög szánkázzon a hátán! Hogy az ördög hasítson szíjat a bőréből! Hogy a mennykő csapjon bele! A csuda vigye el! A nyavalya törje ki! A holló vájja ki a szemét! A lapos guta üsse meg! Verje el a jégeső! Rúgja meg a tehén!
LACKÓ
Ki az? Mi az? Hol vagy? Mi bajod van?
PUKKANCS EGÉR
Hol vagyok, hol vagyok? Itt vagyok az egérlyukban!
PUKKANCS EGÉR
Hát éppen ez az! Nem tudok kijönni! Hogy a bolha csípje meg! Hogy a hóhér vágja hátba! Huuu!
LACKÓ
És miért nem tudsz kijönni?
PUKKANCS EGÉR
Mert begurult az egérlyukba ez a fránya üveggolyó, és elzárta az utat! Hogy repedne száz darabra! Kapjon hascsikarást a lakodalomban!
SÁNTA KUTYA
Az üveggolyó?
HANGYA
Az üveggolyó! Hihihi!
PUKKANCS EGÉR
Hallottad, nem? Vigye el a kánya! Vigye el a végrehajtó!
LACKÓ
Az az enyém! Az én üveggolyóm!
PUKKANCS EGÉR
Ha a tiéd, vidd el te! De tüstént! Mert epeömlést kapok a méregtől! Sárgaságot kapok a dühtől! Meg kiütést! Meg viszketést!
LACKÓ
Viszem, viszem, várj!
HANGYA
Visszük, visszük, várj! Nehogy epeömlést kapj! Nehogy sárgaságot kapj! Hihihi!
SÁNTA KUTYA
Visszük, visszük!
Oldalt mennek, erőlködve, lehajolva kiveszik az üveggolyót. Szép, nagy. Tartják, behozzák, megcsodálják.
HANGYA
De szép! De gyönyörű!
SÁNTA KUTYA
Ez igen! Ez egy valódi üveggolyó! Megszagolja. Ez az igazi!
PUKKANCS EGÉR
Bejön. Na végre! Már azt hittem, ott öregszem meg, az egérlyukban!
SÁNTA KUTYA
Ni, egy egér!
HANGYA
Egy pukkancs egér! Hihihi!
PUKKANCS EGÉR
Te is pukkancs lennél, ha beszorítana egy üveggolyó! Miért gurigázol vele összevissza?
LACKÓ
Az üveggolyó arra való, hogy gurigázzunk vele!
PUKKANCS EGÉR
És a végén elgurul!
HANGYA
Ez nagyon szeret vitatkozni! Hihihi!
LACKÓ
Néha az is előfordul, hogy elgurul! Elismerem!
PUKKANCS EGÉR
És pont az én házamba! Miért pont az én házamba?! Mért? Mért? Mért?
HANGYA
Mindjárt megüti a guta!
LACKÓ
Ne haragudj… Véletlenül gurult el. És véletlenül gurult a te házadba.
PUKKANCS EGÉR
Már nem haragszom. Csak tudod, egy kicsit indulatos vagyok. Hogy a macska rúgja meg! Ismered azt a verset, amit rólam írtak?
LACKÓ
Nem ismerem. Mondd el!
PUKKANCS EGÉR
Naná, majd nem mondom el! Persze hogy elmondom!
HANGYA
Fogadjunk, hogy elmondja! Hihihi!
PUKKANCS EGÉR
Nem írnak mindenkiről verset! Például egy ilyen kis röhögős hangyáról nem is érdemes… Rólam írtak! Figyelj! Ti is figyeljetek!
SÁNTA KUTYA
Mi is figyelünk.
No. 5. Az egér dala
PUKKANCS EGÉR
Na, milyen? Na, milyen? Hogy tetszett?
LACKÓ
Szép! Nagyon szép! Gyönyörű!
SÁNTA KUTYA
És valóban rólad szólt!
PUKKANCS EGÉR
Ugye? Ugye? És neked hogy tetszett?
HANGYA
Én majdnem sírva fakadtam, olyan szép volt, olyan megható volt! Hihihi!
PUKKANCS EGÉR
Na, na! Ez hülye vicc!
BAGOLY
Bocsáss meg, megint összekevertem! Borzasztóan tetszett!
PUKKANCS EGÉR
Köszönöm! Azért az egér is valaki! Verset írnak róla! Bizony! Lánchordta és teringette! És ezer tejfeles köcsög!
HANGYA
Lackónak. Pssz! Pssz! Hajolj közelebb!
HANGYA
Siessünk! Mindjárt megvirrad! Vár az üzenet!
LACKÓ
Igazad van. Az egérhez. Köszönöm az üveggolyót!
PUKKANCS EGÉR
Szívesen… vagyis lehetőleg többször ne! És ne nekem köszönd, mert nem én találtam meg! Nekem csak a fejemre esett! Hogy az a kacskaringós vitézkötés! Ezt nem haragból mondtam!
HANGYA
Siessünk, siessünk! Most nem érünk rá köszöngetni! Gyerünk, gyerünk! Fussunk, fussunk! Mert mindjárt megvirrad! És még meg kell hallgatnunk a titkos üzenetet!
LACKÓ
Megyünk, sietünk, futunk! Az egérhez. Te nem jössz? Nem vagy kíváncsi az üzenetre?
PUKKANCS EGÉR
Megyek, persze hogy megyek! Úgyis annyit kuksoltam az üveggolyó alatt, hogy teljesen megmacskásodott a lábam! Hogy a bolha csípje meg!
Elindulnak, zenére menetelnek, sietnek, rohannak. A hangya tereli őket, mint egy pulikutya. A verset mondják-énekelik.
No. 6. Menetelő-dal
|
|
Menjünk, menjünk, gyorsan, gyorsan, |
|
|
mindjárt, mindjárt megvirrad! |
|
|
Menjünk, menjünk, gyorsan, gyorsan, |
HANGYA
Siess már! Ne maradj le!
SÁNTA KUTYA
Megint ez a futkosás!
HANGYA
Azt hittem, hogy az egerek jobban futnak!
PUKKANCS EGÉR
Lárifári, ezt te mondod nekem, te törpe hangya!
HANGYA
Hihihi! Érj utol, ha tudsz! Előrefut. Megvan még az üveggolyó?
LACKÓ
Meg. Messze vagyunk még?
HANGYA
Nem. Pont itt vagyunk! Állj!
Megállnak, nézelődnek.
LACKÓ
Nem látok semmit! Nem látok senkit!
HANGYA
A sötétbe. Köhögj már egy kicsit! Hadd tudjuk, merre vagy!
DÍSZTÖK
Khm! Khm! Kühkühkühkühkm! Khm!
HANGYA
Szólítsd meg, mert még megfullad! Tudod, hogy ő nem beszélhet elsőnek! De másodiknak! Hihihi!
LACKÓ
Üdvözöllek, nagykövet!
DÍSZTÖK
Látjuk. Komolyan gondolod? Komolyan? Ugye, az első pillanatban is annak látszom? És nem számít, ugye nem számít, hogy ilyen kicsi vagyok? Attól még lehetek nagykövet! Meghatalmazott és rendkívüli nagykövet!
HANGYA
Hihihi! Egy kis termetű nagykövet!
DÍSZTÖK
Nem is törődőm! Ennél sokkal fontosabb dolgom van! Át kell adnom az üzenetet! És át is fogom adni az üzenetet! Még ha egyesek csúfolódnak is!
HANGYA
Hihihi! Add már át! Mindjárt megvirrad!
DÍSZTÖK
Én is tudom, hogy mindjárt megvirrad! És hogy még előtte át kell adni! Épp ezért most át is adom! Vagyis átadom az üzenetet! Így szól az üzenet: Ha az üveggolyóba nézel, mindig megtalálsz minket! Ez az üzenet!
LACKÓ
Köszönöm az üzenetet! Szép üzenet! És köszönöm nektek, hogy segítettetek! Ennyi barátom még sose volt!
SÁNTA KUTYA
Én köszönöm a nyomozást! Jó kis szimatolás volt! Sokáig emlékezni fogok rá! Te jó szagú, ha belegondolok, hogy mikor lesz megint egy kis szimatolnivaló! Meg nyomoznivaló!
HANGYA
Siess, siess, mindjárt megvirrad! És ha legközelebb erre jársz, engem keress meg először! Hihihi! Hiába, hogy én vagyok a legkisebb, nekem van itt a legtöbb eszem!
PUKKANCS EGÉR
Ezer macskafarok! Már nem haragszom! Gyere bármikor!
BAGOLY
Brekekeke! Buuú! Nyihaha! Ne felejtsd el a hangutánzó baglyot!
LACKÓ
Nem felejtem!
Finálé indul. Lackó integetve, hátra-hátrafordulva elmegy.
A többiek a búcsúdalt éneklik.
(No. 7. Búcsúdal)
|
|
Meglátsz minket, meglátsz minket, |
|
|
Kint is világ, bent is világ, |
|
|
egy kis napfény, egy kis köd, |
|
|
lehunyt szempillád mögött! |
|
|
Itt a vége, fuss el véle, |
|
|
Utolér, bár meg sem moccan, |
|
|
Meglátsz minket, meglátsz minket, |
Amikor vége van, megvirrad, kakas szól, kivilágosodik.
Vége
|