Gyalogcsillag
Zenés mesejáték két részben
DÖGÖNYE, káposztasavanyító
Nyitány
Parasztporta, gazdasági udvar – egy kihúzható léckerítéssel jelöljük, a kerítésben egy kiskapu van. Különösebb díszletre a későbbiekben sem lesz szükség, erdőn-mezőn vándorolnak. Kell azonban két nagy bokor a színpad két szélén, ahol eltűnnek. Meseország határa pedig láthatatlan, el kell játszani, hogy hol van. Az udvar üres, csak a gazda ordítozik kintről. Majd bejön a gereblye, majd a létra és a hordó.
GAZDA
Kintről. Ki veled a szemétdombra! A nyavalya törje ki ezt a gereblyét! Lötyög minden foga!
GEREBLYE
Beesik, megáll. Ijedten-búsan mozgatja a fogát: lötyög! Majd a másikat is: az is lötyög. A harmadik is. Na! Nananananana! Tudom, hogy lötyög! Ez már egy hete lötyög. Bele akadt a kőbe. Zsebéből elővesz egy követ, mutatja. Ez három napja. Vasdarab. Előveszi a patkódarabot, majd a kővel együtt zsebre vágja. A harmadik fogát mozgatja. Jaj! Jajajajaj! Ez most lazult meg! De mitől? Kőtől? Nem, attól ez lazult meg! Vastól? Nem, attól meg ez! Azt sem tudom, hogy mitől, csak azt tudom, hogy lötyög! Félre kifele. Mert összevissza gereblyéznek velem! Egyszer egy kőbe! Egyszer egy vasba! Egyszer meg nem tudom, mibe!
GAZDA
Kintről. Az ördög vigye el ezt a létrát! Kitört a foka! Ki veled a szemétdombra!
LÉTRA
Bebiceg, sántikálva ugrál körbe. Mert rám lépett! Mert rám ugrott! Mert két lábbal ugrott rám! Akarattal kitörte! Addig ugrált rajtam, míg ki nem tört! Pedig láthatta, hogy ki van kopva! Láthatta, hogy óvatosan kell rálépni! De nem! Két lábbal ugrott rá! Akarattal!
GEREBLYE
Forog utána. Állj már meg egy kicsit! Elszédülsz! Meg én is szédülök.
LÉTRA
Megáll. Megálltam. Tessék, mit akarsz?
GEREBLYE
Panaszosan. Engem is kidobtak…
LÉTRA
Neked is kitört valamid?
GEREBLYE
Nem. Nekem lötyög a fogam! Ez egy kőtől, ez egy vastól, ez meg egy nem tudom, mitől.
GEREBLYE
Nem. Pedig könnyebben viselném el, ha tudnám, hogy mitől lötyög.
LÉTRA
Hajhaj! De mit számít az, ha tudod? Én tudom, és egyáltalán nem könnyebb!
GAZDA
Kintről. Hogy a tehén rúgja meg ezt a hordót! Kilukadt! Kifolyt belőle a bor! Ki vele a szemétdombra!
HORDÓ
Begurul, pörögve bejön. Mély hangon beszél. Fogjatok meg! Fogjatok meg! Megfogják, abbahagyja a pörgetést. Köszönöm. Már azt hittem, kigurulok a világból. Most, hogy kifolyt belőlem a bor, sokkal könnyebben gurulok. Elég, ha csak így egy ujjal megpöccintenek! De nem pöccintettek, hanem lábbal belém rúgtak! Ó, ó! Mert kifolyt belőlem a bor! Hát tehetek róla, hogy elkorhadt az egyik dongám? Megmutatja. Itt! Öreg hordó vagyok, régi hordó vagyok, és elkorhadt. Pedig mennyi-mennyi jó bort érleltem, s most meg: ki veled a szemétdombra! Ó, ó! Ti mit csináltatok itt? Ti is kiszáradtatok?
GEREBLYE
Minket is kidobtak…
LÉTRA
De előbb rám ugrott, akarattal!
GEREBLYE
Nekem meg lötyög három fogam! Ez itt kőtől, ez itt vastól, ez itt nem tudom, mitől.
HORDÓ
Ó, ti szegények! És ó, én szegény!
Zene indul.
HORDÓ
Énekel.
| |
|
pedig a bort hogy szerettem! |
| |
|
nem őrzök bort, szörnyű eset, |
LÉTRA
Énekel.
| |
|
Sírni másnak nincs itt oka, |
| |
|
Nem a csukló, nem a boka, |
| |
|
egy szegény törött létra! |
| |
|
nem sírok és nem fecsegek, |
| |
|
némán itt belül szenvedek! |
| |
|
egy szegény törött létra! |
GEREBLYE
Énekel.
| |
|
Jeje, jeje, je, szegény gereblye! |
| |
|
Jeje, jeje, je, szegény gereblye! |
| |
|
Úgy rángatott, úgy lökődött, |
| |
|
mint a tatár, mint a török, |
| |
|
egy szegény gereblyécske! |
| |
|
a harmadik nem tom, mibe, |
| |
|
lötyög, nézzetek csak ide! |
| |
|
egy szegény gereblyécske! |
Zene vége.
LÉTRA
Nem akarom szemétdombon leélni az életemet!
HORDÓ
Én se! Annyira még nem vagyok korhadt!
GEREBLYE
Én se! A többi fogam még nem lötyög!
LÉTRA
Én nem akarom, hogy csúfoljanak meg rugdossanak!
GEREBLYE
Én se! Akkor szökünk?
GEREBLYE
Kitől búcsúzzunk el?
HORDÓ
A kapufélfától!
Sorban elbúcsúznak a kapufélfától, meghajolnak.
Te voltál egyedül jó hozzánk, mert kiengedtél!
GEREBLYE
Kívánj hát nekünk jó utat!
LÉTRA
Akkor lássalak, mikor a hátam közepét!
Sorban kimennek.
Berobog dühösen a gazda, keresi őket, toporzékol, fenyegetőzik, ordít.
GAZDA
Hol vannak? Hová tűntek?! Hol a gereblye, hol a létra, hol a hordó?! Ide dobtam ki őket a szemétbe! És ha én idedobom, akkor itt a helyük! Azt a fűzfán fütyülő rézangyalát! Mert enyém a szemétdomb! És enyém az is, amit kidobtam rá! Itt minden az enyém! Enyém a kerítés! Enyém a fű, ami a talpam alatt van! És enyém ez a kis darab ég is, ami a fejem felett van! A levegő, amit beszívok, az is az enyém, amit kifújok, az is az enyém! Észreveszi, hogy nyitva van a kapu. Nyitva van a kapu! Megszöktek! Megszöktek! Hogy a mennykő csapjon beléd, te kapu! Mért engedted ki őket?! Rugdossa a kaput. Hitvány, engedetlen kapu! Nesze! Jaj, na, megállj, csak! Veled később számolok! Kiabál kifelé. Hé, te, hé! Gyere csak ide, te fattyú! Szedd a lábad, ugorj, ha mondom, te vakarcs! Igyekezz már, bikkmakk! Na, végre!
FECSKEFIÚ
Bejön, sértődötten mondja. Itt vagyok, gazduram! De van nekem becsületes nevem is! Az a nevem, hogy Fecskefiú!
GAZDA
Lárifári, kotty belé, szilvalé! Az a neved, ahogy én hívlak! Az én kisbéresem vagy! Én etetlek, én itatlak, én ruházlak! Míg ki nem telt az esztendőd, én parancsolok! Hívhatlak verébtojásnak, hívhatlak sütőtöknek! Melyiket választod?
FECSKEFIÚ
Önérzetesen. Az én nevem Fecskefiú!
GAZDA
Te, te, te! Ne ellenkezz! Majd ezért még később számolunk! Most szedd a lábad, és lódulj a szökevények után! Hozd vissza a hordót, a létrát és a gereblyét! Estére itt legyetek, mert szíjat hasítok a hátadból! A létrából meg gyújtóst hasogatok! A hordónak meg kitaposom minden dongáját! A gereblyének meg kitöröm minden fogát! Lesz majd nemulass! Lesz majd haddelhadd! Engedetlen szolganépség! Engedetlen szerszámok! Mindjárt megüt a guta! Indulj! Lódulj! Kirobog.
FECSKEFIÚ
Indulok már! Megyek már! Kitől búcsúzzak el? Kitől köszönjek el? Én árva kisbéres! Itt velem mindenki csak veszekszik! Még a nevemet is el akarják venni! Hajaj!
Zene indul.
FECSKEFIÚ
Énekel.
| |
|
Ki erre jár, ágát-gallyát |
| |
|
Ha egy jó szót, csak egy jó szót |
| |
|
vidám szívvel azon nyomban |
| |
|
De csak szitkot, de csak átkot |
Elbúcsúzik a kapufélfától, kimegy. Elbúcsúzom a kapufélfától. Bár te néma vagy, bár te nem beszélsz, de legalább nem is szidalmazol! Ég veled, kapufélfa! Addig is emlékezz rám, amíg visszajövök!
Fecskefiú kimegy. Kihúzzák a kerítést. A színváltozás alatt szólhat a zene.
Mezőn vagyunk. Egy nagy bokor mögött látjuk a három szökevényt. Messziről a Fecskefiú kiáltozása hallatszik. Tanakodnak, hogy féljenek-e, előjöjjenek-e?
FECSKEFIÚ
Messziről. Hahó, gereblye, hahó létra! Merre vagytok?
GEREBLYE
Ide bújjunk! Gyertek gyorsan! Gyere már!
LÉTRA
Beugrik a bokor mögé. A nyomunkban vannak! Ki kiabál?
HORDÓ
Ő is beugrik. Pssz! Maradj csendben! Nem hallom jól!
FECSKEFIÚ
Messziről. Hahó, létra! Merre vagy, hordó?
HORDÓ
A Fecskefiú! Megismerem a hangját!
LÉTRA
Biztosan azért küldték utánunk, hogy visszavigyen!
HORDÓ
Pssz! Maradj csendben! A szél viszi a hangot!
GEREBLYE
Most féljünk tőle vagy ne féljünk tőle? Örökké nem kuksolhatunk itt!
LÉTRA
Én azt mondom, hogy féljünk! Mindenkitől féljünk! Nem akarom, hogy páros lábbal ugráljanak rajtam! Nem akarom, hogy összevissza törjenek!
HORDÓ
Én gondolkozom! És minél tovább gondolkozom, annál erősebben eszembe jut valami! Mégpedig az jut az eszembe, hogy a Fecskefiú egyszer szépen kimosott! Aztán pedig megsimogatott! És biztos vagyok benne, hogy ezt nem parancsolták meg neki! A simogatást!
GEREBLYE
Vagyis féljünk vagy ne féljünk?
HORDÓ
Én azt mondom, hogy ne féljünk!
GEREBLYE
Nekem is eszembe jutott valami! Az jutott az eszembe, hogy egyszer kitisztogatta a fogaim közül a gizgazt! Akkor még csak ez az egy fogam lötyögött, ez, amelyik beleakadt a kőbe! És észrevette! És azt mondta, hogy ej, te szegény gereblye! Veled se bánnak különbül! Én meg most azt mondom, hogy ne féljünk tőle!
FECSKEFIÚ
Messziről. Hahó, létra!! Hol vagytok?
LÉTRA
Hm, igaz, ami igaz, ha töröm a fejemet, nekem is eszembe jut egy-két dolog! Vagyis csak egy! A másikat elfelejtettem!
GEREBLYE
Nem baj, legalább azt az egyet mondd el gyorsan, míg azt is el nem felejted!
LÉTRA
Mondom, hogy ne szólj közbe, mert összezavarsz!
LÉTRA
Egyszer eldőltem, és a Fecskefiú felállított!
GEREBLYE
Féljünk vagy ne féljünk?
LÉTRA
Szavazzunk! Én azt szavazom, hogy mindenkitől féljünk, csak a Fecskefiútól ne!
GEREBLYE
Megállapítom, hogy három szavazattal nem félünk! Sorban mutogat. Van egy lukas szavazat, van egy lötyögős szavazat és van egy kitört fogú szavazat!
HORDÓ
Nem. A titok! A Fecskefiú varázstudománya! Tudjátok ti is!
GEREBLYE
Te is. Csak most annyira megzavart, hogy páros lábbal rád ugrottak, hogy elfelejtetted! Figyelj! A Fecskefiúnak az a varázstudománya, hogy ha toppant, minden emberfiának térdre kell hullni! Jó tudomány, hasznos tudomány, csak ő éppen nem tud róla! Na, ez a titok!
HORDÓ
Nem mondhatjuk el neki, mert ha tud róla, rögtön megszűnik a varázserő! Nem tudhat róla!
LÉTRA
Mutatni szabad, de még azt se tudjuk, hogy a Fecskefiú barát-e vagy ellenség! Nem tudjuk, hogy velünk van-e vagy ellenünk?
GEREBLYE
Ez hogy belejött a szavazásba! Ha velünk van, mutogatunk, ha ellenünk, nem mutogatunk! Cssss! Csendben legyetek! Jön!
FECSKEFIÚ
Hang. Hahó, hordó! Hahó, létra! Hahó, gereblye! Hol vagytok?
GEREBLYE
A hordónak. Köhögj egy kicsit, hogy idetaláljon! Te tudsz a legszebben köhögni!
HORDÓ
Először finomakat köhög, majd egy asztmás köhögőrohammal folytatja.
FECSKEFIÚ
A bokorhoz lép. Veregeti a hordó hátát. Kuc-kuc! Hát itt vagytok! Már mindenhol kerestelek benneteket! Szegény hordó! Szegény jó öreg hordó! De csúnyán köhögsz! Na, na! Kuc-kuc! Biztos megfáztál a pincében! Jól van, jól, tartsd vissza a lélegzetedet! Így, így.
HORDÓ
Végre abbahagyja. Köszönöm, Fecskefiú, már jobb!
GEREBLYE
Miért kerestél?!
FECSKEFIÚ
Hogy átadjam a gazda üzenetét!
LÉTRA
Üzent? Nekünk üzent?
GEREBLYE
És mit üzent a gazda?
FECSKEFIÚ
Azt üzente, hogy ha nem jöttök vissza, a létrából gyújtóst hasogat, a hordónak kitapossa minden dongáját, s neked meg kiveri a maradék fogadat!
GEREBLYE
De szép üzenet! Az ilyen üzenetre mindjárt gyorsabban ver a szívem! Ha ilyen szépen hív, mindjárt nagy kedvem van hazamenni! Repülök – az ellenkező irányba! Rohanok a másik oldalra! Vágtatok – hátrafelé!
HORDÓ
És veled mit csinál, ha nem megyünk haza?
FECSKEFIÚ
Komolyan. Nekem szíjat hasít a hátamból…
LÉTRA
Megint köhögni kell?
HORDÓ
Nem! Gondolkozom! Hüm, hüm…
GEREBLYE
És min gondolkozol, hüm, hüm?
HORDÓ
Azon gondolkozom, hogy énértem már nem kár! Öreg hordó vagyok, kiszolgáltam az időmet, az oldalam is kilukadt, és egy lukkal több vagy kevesebb már igazán nem számít! Én azon is gondolkozom, hogy neked is mindegy már, hogy hány fogad lötyög! Meg neked is mindegy, hogy még rád ugranak egyszer-kétszer… De neki nem mindegy! Ő még fiatal! És ha mi nem megyünk haza, szíjat hasítanak a hátából! Éppen ezért, Fecskefiú, ha akarod, önként visszamegyünk veled, mert szeretünk téged! Az előbb már azt is megszavaztuk, hogy nem félünk tőled, most szavazás nélkül szeretünk! Nem felejtettük el, hogy néha megsimogattál meg kijavítgattál meg segítettél rajtunk. Most mi is segíteni akarunk! Így van, gereblye? Így van, létra?
GEREBLYE
Tétován bólogat. Így van…
LÉTRA
Ha mindenki megszavazza…
FECSKEFIÚ
Egyikről a másikra néz, meg van hatódva. Azért nem tud rögtön szólni. Van egy kis feszültség! Drága öreg hordó! Köszönöm neked! És neked is köszönöm, gereblye! És neked is, létra! Köszönöm, hogy jót akartok nekem! Nekem még senki se akart jót! Nekem mindenki csak szíjat akart hasítani a hátamból! Köszönöm, hogy szerettek! És én is szeretlek benneteket! És dehogy viszlek vissza! Nem viszlek! Sőt! Inkább én is veletek szökök!
Szökjünk együtt! És bízzatok bennem! Ígérem, hogy vigyázni fogok rátok!
Óriási általános megkönnyebbülés, éljenzés, ölelgetik, örülnek.
GEREBLYE
Éljen! Éljen a Fecskefiú! Ne félj, amíg minket látsz! Van még egy-két ép fogam!
LÉTRA
Nem akarok gyújtós lenni! Éljen!
HORDÓ
Amíg csak gurulni tudok, rám mindig számíthatsz!
FECSKEFIÚ
A földre ül. Kirázom a csizmámat, kavics ment bele!
GEREBLYE
Sugdos a hordónak, sustorognak. Megmutassuk neki?
HORDÓ
Pssz! Most nincs idő a szavazásra! Szépen szó nélkül megmutatjuk. Figyeljetek és segítsetek! De egy szót se!
HORDÓ
Brummogjatok meg zümmögjetek! Dúdoljatok meg lalalázzatok! Így! Táncolni fogunk!
GEREBLYE
Értem! És tánc közben egyet-egyet toppantunk! Hiába, neked van itt a legtöbb eszed! Utána meg nekem!
GEREBLYE
Nem baj! Elég, ha csak ritmusra brummogsz meg lalázol. Milyen táncot járunk?
HORDÓ
Topogóst! Mint a medvék! Fecskefiúhoz. Kijött a kavics a csizmádból?
FECSKEFIÚ
Gyanútlanul. Kijött! Akár táncolni is tudnék!
HORDÓ
Hüm! Dübbentőst is? Toppantóst is?
FECSKEFIÚ
Ropogóst is, kopogóst is! Bármilyet! De miért kérdezed?
HORDÓ
Túl élénken. Ihaj-tyuhaj! Mert olyan jókedvem lett! Rendes hangon. Medvéset is? Ilyet! Brummog, jobbra-balra topog. Brum-brum, brum-brum…
LÉTRA
Bután, összevissza. La-la-lalá!
GEREBLYE
Ritmusra lalázz! Egy-két-hár-négy!
Zene indul. Medvetánc. Énekelnek, létra laláz, táncolnak. Nagyokat toppantanak feltűnően.
MIND
Énekelnek.
| |
|
Brum-brum, la-la, lalala, |
| |
|
megy a medve fel a hegyre, |
| |
|
brum-brum, brum-brum. La-la, lalala, |
| |
|
brum-brum, brum-brum, la-la, lalala. |
| |
|
Ej, te medve, ej, te medve, |
| |
|
minek mászol fel a hegyre, |
| |
|
Azért mászok át a hegyen, |
| |
|
Bár fölfelé nyögve kúszok, |
| |
|
lefelé már könnyen csúszok |
Megállnak, fújtatnak, célozgatnak a toppantásra! Megnyomják a szót.
GEREBLYE
Most jól kitopogtuk magunkat! Hiába, a toppantós tánc a legjobb a világon!
Idetoppantsz, odatoppantsz, ide tipp, oda topp, és a sok toppantással el is jártad a legszebb medvetáncot!
HORDÓ
Csak a toppantásra kell ügyelni!
LÉTRA
Bután. Meg a lalázásra…
GEREBLYE
Te most ne szólj közbe! Ha a toppantásra ügyelsz, minden rendben lesz. Ezt jól jegyezd meg!
FECSKEFIÚ
Nevetve. Nem érti. Jól van, jól van! Megjegyeztem a toppantást! A kopogást meg a forgást is!
GEREBLYE
Elég, ha csak a toppantást megjegyzed! A többi nem érdekes! Csak a toppantás! Azt el ne felejtsd!
FECSKEFIÚ
Nevetve, nem érti a célozgatást. Nem felejtem el, és köszönöm, hogy megtanítottatok a medvetáncra! Jól jön majd a lakodalomban vagy a búcsúban!
GEREBLYE
Jól bizony. Meg még majd máskor is!
HORDÓ
Ne fesd a falra az ördögöt!
GEREBLYE
Nem kell azt festeni! Jön az hívás nélkül is! Érzem én, mint macska az esőt!
Ekkor éktelen szamárordítás hallatszik: Iá-iá! Iá-iá! Jön a gazda szamárháton! Egy botszamár van a lába között. Még nem látjuk, csak halljuk őket. A gazda kiabál és iázik is.
GEREBLYE
Mit mondtam? Megéreztem az esőt!
LÉTRA
De hiszen süt a nap!
GEREBLYE
Figyelj csak! Mindjárt mennydörög és villámlik!
GAZDA
Hangja. Hol vagytok, tekergők? Hol vagytok, szemétdombra valók?! Összetörlek benneteket! Gyújtóst hasogatok belőletek! Kitaposom az oldalatokat! Kitördelem a fogatokat. Szíjat hasítok a hátatokból!!
Nagy ijedség! Reszketnek, lehasalnak a földre. Fecskefiú összeszedi magát, irányítja-biztatja a kis csapatot.
LÉTRA
Jaj, jaj, jaj! Nem akarok gyújtós lenni!
GEREBLYE
Jaj, jaj, jaj! Kitördelik a többi fogam is!
HORDÓ
Jaj, jaj, jaj! Kitapossák az oldalamat!
FECSKEFIÚ
Ne jajgassatok! Ne vacogjatok! Csendben legyetek!
MIND
Énekel.
| |
|
Settenkedjél lábujjhegyen! |
| |
|
Minden száj most csukva legyen! |
| |
|
Fű se rezdül, ág se mozdul, |
| |
|
csak a szívünk, pici szívünk |
| |
|
előbb leszek én hontalan. |
| |
|
Ág se moccan, szél se lebben, |
| |
|
kuksolj, mint a kismadárka a fészekben. |
| |
|
Ne jajgassál, ne vacogjál, ne zörögjél, |
| |
|
Nem én zörgök, fogam kocog, |
GEREBLYE
Nem tudok parancsolni a fogamnak: magától vacog! Kattogás.
HORDÓ
A földön a lábával kapálódzik. Jaj, megbénult a lábam!
FECSKEFIÚ
Szelíden sorban lefogja őket, talpra állítja. Figyeljetek rám! Bízzatok bennem! És gyertek utánam! Majd én vezetek! És maradjatok csendben!
Kinéz a bokorból. Arról jön a gazda! Erre szabad az út! Fogjátok meg egymás kezét, nehogy elvesszen valaki!
LÉTRA
Nem akarok hátul lenni! Én bicegek! És nagyon félek!
GEREBLYE
Én nem bicegek, de én is nagyon félek!
HORDÓ
Én meg nem nagyon kapok levegőt! Itt be van törve az egyik bordám!
FECSKEFIÚ
Megoldja: csatárláncba állítja őket, az egyik kezét hátranyújtja, azt fogják meg mindnyájan. Álljatok így! Így senki se lesz hátul! Fogjátok meg a kezemet! És csendben legyetek! Indulás!
Kijönnek a bokorból, elég lassan, nehézkesen haladnak. Rémülten pislognak hátra, tülekednek előre egymás elé, nyögnek, motyognak, sustorognak. A Fecskefiú húzza őket, néha a szeme elé teszi a kezét, nézi az utat. Vándorlás. Körbe, ahogy a hely engedi. Mikor a gazda színre jön – közben kurjongat, iázik, félelmetesen! Ők éppen eltűnnek a bokor mögött.
GEREBLYE
Jó! Gyerünk! Ne tolj hátra!
LÉTRA
Messze van még? Közel van már? Nézz hátra! Jajajaj!
HORDÓ
Nem tudok hátranézni, csak ha egészen megfordulok! Jajajaj!
GEREBLYE
Ne forgolódj összevissza! Mert eltévesztjük az irányt. Jajaj!
Megérkezik a gazda. De a szamár nagyon makrancos, visszahátrál vele! Újra beérkezik. Eldobja a szamarat, aki dühösen utánarúg. Gyalog folytatja az útját.
Közben fenyegetőzik, iázik, de a kihátrálásának viccesnek kell tenni, s ez sokat elvesz a fenyegetőzésből.
GAZDA
Beszamaragol. Hol vagytok?! Összetörlek benneteket! Visszahátrál. Hé! Hé! Hová mész?! Átkozott szamár!
Énekel.
| |
|
Így ordibál egy bús szamár! |
| |
|
Csak vagyok én egy bús csacsi, |
| |
|
a többi mind, a többi mind, a többi mind |
GAZDA
Újra beüget. Hol vagytok?! Ízzé-porrá zúzlak benneteket! A szamár újra kihátrálna. Hová mész, te isten barma?
Énekel.
| |
|
A gyönge lábam, hogy remeg! |
| |
|
Mert nagy kövér gazdát viszek, |
| |
|
A többi mind, a többi mind, a többi mind |
Erőlködve leszáll róla, belerúg. Csökönyös átokfajzat! Te engedetlen szénapusztító! Ezért etettelek? Ezért itattalak? Hogy ne fogadj szót?! Tűnj el a szemem elől, mert kiterítem a bőrödet! A szamár visszarúg. Még rúgsz is? Nesze! Nesze! Kidobja. Otthon majd számolunk! Brr! Dühösen fújtat, rázza a fejét, körülnéz. Szétvet a méreg! Mindjárt megüt a guta! Merre mentek, merre szöktek? Megálljatok, gyalog is utolérlek, és lesz majd nemulass! Úgy eltángállak benneteket, hogy még az eget is nagybőgőnek nézitek!
Elindul dühösen, öklét rázva. Eltűnik az egyik bokor mögött. Kis szünet.
Jön a síró-rívó Rózsalány. A Fecskefiúék egy bokor mögül lesik.
RÓZSALÁNY
Szipog, sírdogál, panaszkodik. Nem is én törtem el a tejfeles köcsögöt! A macska volt! És mégis én kaptam érte! Mindenért én kapok ki! Mindenért engem vernek! Jaj nekem, szegény árvának!
Zene indul.
RÓZSALÁNY
Énekel.
| |
|
Nincs szegényebb, mint az árva, |
| |
|
éles nyelvvel kigúnyolja, |
| |
|
nem becézi, nem csókolja, |
Zene vége.
RÓZSALÁNY
El is megyek világgá! Már a macska helyett is én kapok ki!
A bokor mellett sajnálják, suttognak.
HORDÓ
Ó, be szomorú! Ó, be szomorú!
LÉTRA
Szipogva. Milyen szépen sír!
GEREBLYE
Persze hogy szépen sír! Hallottad? Az összes nyavalyás macska miatt ő kap ki! Te is sírnál!
LÉTRA
Ilyen szépen én nem tudnék sírni!
FECSKEFIÚ
Nem elég, hogy szépen sír, világgá is akar menni! Vigyük magunkkal!
LÉTRA
Szavazzunk! Aki egyetért, emelje fel a kezét! Felemeli.
A többiek is felemelik a kezüket némán. Megszavazzák.
LÉTRA
Összeszámolja a szavazatokat. Megszavaztuk! Beszélj vele!
FECSKEFIÚ
Kilép a bokorból. Ne sírj!
FECSKEFIÚ
Én vagyok, Fecskefiú!
A többiek is kilépnek.
Ők meg a barátaim!
RÓZSALÁNY
Ni, egy hordó! Egy létra! És egy gereblye! De szépek vagytok!
FECSKEFIÚ
És téged hogy hívnak?
RÓZSALÁNY
Rózsalány az igazi nevem, csak itt senki se hív így! Mivelhogy árva vagyok, és az árvának nincs neve, csak az, hogy gyere ide, meg menj oda, meg kitépem a hajad, te csúf béka!
Pedig még a macskának is van neve, a kutyának is van neve, csak nekem nincs!
FECSKEFIÚ
Gyere velünk, Rózsalány! És ezentúl mindig az igazi neveden fogunk hívni!
RÓZSALÁNY
A szerszámokhoz. Ti is úgy fogtok hívni?
GEREBLYE
Mi is! Esküszöm!
HORDÓ
Ó, be szép neved van, Rózsalány!
LÉTRA
Gyere velünk világgá, Rózsalány!
RÓZSALÁNY
És ti merre mentek világgá?
FECSKEFIÚ
Tétován. Arra meg arra… Nem tudjuk, de azt tudjuk, hogy nagy a világ, és mindenhol jobb, mint ahol eddig voltunk!
MOSTOHA
Visít, hang. Hé, hol vagy, te csúf béka?! Kitépem a hajad!
GEREBLYE
Brr! Ki ez a böjti boszorkány? Olyan a hangja, mint a kenetlen keréknek!
RÓZSALÁNY
A mostohám! Fussunk! Meneküljünk!
GEREBLYE
Igazad van, fussunk! Elzsibbad minden fogam, ha még sokáig hallgatom ezt a visítást!
FECSKEFIÚ
Erre, erre! Gyertek utánam! Fogjátok meg egymás kezét!
Most mindnyájan a Rózsalány kezét fogják meg, kis tülekedés. Vezetik gyöngéden.
GEREBLYE
Gyere! Ne félj, amíg engem látsz!
Eltűnnek egy bokor mögött.
MOSTOHA
Bejön, egy seprűt ráz, a seprű végig vele van. Hol vagy, te csúf béka? Hova bújtál? Azonnal gyere elő! Ha megtalállak, kitépem a hajadat! Fenyegetően körülnéz, az egyik bokorban mozgást lát, a Gazda az! Csúnyán mosolyog, a seprűt felemelve lassú léptekkel a bokorhoz lopakodik. Hihihi! Oda bújtál! Hihihi! Hiába bújtál! Most megvagy, te vakarcs! Lecsap a seprűvel.
GAZDA
Jajgatva jön a bokorból. Jaj, jaj, jaj a fejem! Jaj, jaj, komámasszony, miért üt kend engemet?
MOSTOHA
Vigyorogva. Nicsak, gazduram, hihihi! Nem kendet akartam fejbe csapni, hanem a vakarcs szolgálómat! Hihihi! És kend mit bujkál a bokorban?
GAZDA
Még mindig a fejét fogja. De jól tud kend célozni, komámasszony! Látszik, hogy biztos kézben van a seprű! Látszik, hogy sokat forgatja! De úgy is kell! Egyiknek a seprűt, másiknak a nadrágszíjat! Hahah! Bár többet csattogtattam volna én is a nadrágszíjat! Akkor nem kéne most bokorban bujkálnom! Az elkószált, engedetlen szerszámokat zavargatnom! Hogy a varjú mondja a szemének: csecsebogyó!
MOSTOHA
Hízelegve. Úgy, úgy bizony!
GAZDA
Utánuk küldtem a kisbérest, s ahelyett, hogy visszahozta volna őket, velük szökött ő is! De majd szíjat hasítok a hátából, csak érjem utol! Megismertetem a botom boldogabb végével!
MOSTOHA
Úgy, úgy, gazduram, csak ne sajnálja! Csak a fejét, hogy meg ne sántuljon! Hej, az én vakarcs szolgálóm se különb! Egy bordában szőtték őket! Fölmegy már neki az anyja papucsa, és mégis összetöri a köcsögöt! De majd megtáncoltatom a seprűt a hátán, hogy megemlegeti! Csak tudnám, hogy merre ment! Udvarol a gazdának. Figyeljen csak, gazduram! Mondok valamit, ha már ilyen szépen összejöttünk!
GAZDA
A fejét tapogatja savanyú képpel. Na hiszen!
MOSTOHA
Ej, majd mindjárt lelohasztom! Semmi az nekem! Van egy-két kenőcsöm meg egy-két bűvigém! De előbb hallgasson meg!
GAZDA
Hallgatom, komámasszony! Kendről mindig is mondták, hogy okos asszony! Meg még annál is okosabb! Meg hogy érti a csíziót! Tudom én! Nem zörög a haraszt… de én nem félek, sőt inkább tisztelem az ilyen bűbájoskodást! Sőt inkább büszke vagyok arra, hogy ilyen mindentudó asszonnyal beszélgethetek! Mondja!
MOSTOHA
Menjen már, maga aranyos szájú! Hát, tudom, amit tudok! És akit nem szeretek, jobb, ha fél tőlem! De maga ne féljen, gazduram! Inkább figyeljen! Keressük együtt a szökevényeket! Nehogy világcsúfjára mirajtunk nevessenek! Meg olyan jó ám kenddel egy levegőt szívni! Kend hozza a nadrágszíját, én meg a tudományomat! Így biztos elcsípjük őket! És akkor jaj nekik!
GAZDA
Itt a kezem, nem disznóláb! Csapjon bele!
MOSTOHA
Belecsap, átkozódik. Aki megszegi, vesse ki a föld! Aki megszegi, rogyjon rá az ég! Aki megszegi, ne kapjon levegőt! Aki megszegi, álljon meg benne az ütő!
GAZDA
Kicsit megijed az átkoktól. De szépen mondja!
MOSTOHA
Na, mutassa csak a fejét!
GAZDA
Leveszi a kalapját, mutatja. Itt meg itt!
MOSTOHA
Varázsigét mond.
Fú egyet. Fú!
Fáj még?
GAZDA
Boldogan tapogatja. Már nem fáj! Hinnye, kend aztán tud bájolni!
MOSTOHA
Ó, ez semmi! Ha igazán elszánom magam, akkor tudok különb dolgokat is! De pssz! Egy szót se senkinek, mert az ínyéhez ragasztom a nyelvét!
A gazda rémülten rázza a fejét, hogy dehogy szól!
Zene indul: sejtelmesen, félelmetesen suttogva henceg a boszorkány. A seprűvel táncol, kirúg komikusan.
MOSTOHA
Énekel.
| |
|
száraz kútból vizet inni, |
| |
|
rozsdás késsel követ vágni, |
| |
|
forgószéllel futkosni az úton, |
| |
|
hogy a fákról a levél lehulljon, |
| |
|
semmi, semmi, semmi, semmi. |
| |
|
Tejből vizet, vízből tejet, |
| |
|
Ifjúból vént, vénből ifjat, |
| |
|
akár rögtön táncba hívhat, |
| |
|
szép leányból varangybéka-félét, |
| |
|
szép legényből csigabiga-férjét! |
| |
|
semmi, semmi, semmi, semmi. |
Csúnyán vihog. Hihihi! De psz! De csitt! Meg ne tudja senki sem! Egy szót se!
GAZDA
Rémülten. Isten ments! Akarom mondani: ne szólj szám, nem fáj a fejem! Hát akkor induljunk!
MOSTOHA
Minek fáradjunk? Minek rohanjunk? Inkább beszélgessünk itt a jó hűvösben! Akad majd egy kulacsocska, kortyolgatni! Akad majd egy kis főtt sonkácska, csipegetni!
GAZDA
Kicsit bután. De a szökevények…
MOSTOHA
Majd a nyomukba uszítunk mást! Majd utánuk küldünk mást! Van itt errefelé elég tekergő, akik pár garasért az anyjukat is elfognák!
Üljön csak le oda a hűvösbe, gazduram!
A bokorba nyúl, elővesz egy kulacsot meg egy elemózsiás batyut. Ni, itt egy kulacsocska! Ni, itt az elemózsia! Átnyújtja.
GAZDA
Leül a bokor alá, kortyint, csettint. Jó bor! De jó kis bor! Hinnye, de jó! Vérré vált bennem, mint barátban a lencse!
MOSTOHA
Kiált a tekergőknek. Hé, hé! Tekergők! Vaskó és Dögönye! Gyertek elő! Tudom, hogy itt tekeregtek! Kicsit bűbájol.
| |
|
Gyertek, gyertek, szaporábban, |
| |
|
nyulak fürge bocskorában! |
Már jön is a két tekergő, alázatosan hajlonganak, bemutatkoznak.
DÖGÖNYE
Aggyisten, ténsasszony! Aggyisten, gazduram! Én vagyok Dögönye káposztasavanyító…
DÖGÖNYE
Hehe! Így csúfolnak! De nem bánom! Mert aki evett a káposztámból, tanúsíthatja, hogy olyat még nem evett!
MOSTOHA
Aki evett a káposztádból, az már nem tanúsíthat semmit! Az már rég a föld alatt van!
VASKÓ
Aggyisten, ténsasszony! Gazduram! Én vagyok Vaskó vándorköszörűs! Akinek én fenem a kését, az nem vágja el az ujját!
MOSTOHA
Az egyszer biztos!
DÖGÖNYE
Rohantunk, mert hívott a ténsasszony! Pedig annyi dolgunk van, hogy ki se látszunk belőle! De azért rohantunk, mert hívott! Miért hívott?
VASKÓ
Bizony, annyi dolgunk van! Hogy már egészen elvásik a kezem!
MOSTOHA
Gúnyosan. Ki se látszotok a szénaboglyából! Idáig hallatszott a horkolásotok! Vaskónak. A szád vásik el a sok ásítozástól!
DÖGÖNYE
Alázatosan. Ja, ha a ténsasszony mindent tud! Épp csak szenderegtünk egy kicsit!
MOSTOHA
Vége a szendergésnek! Vége az ásítozásnak! Nyissátok ki jól a fületeket! Megcsörget egy erszényt, csilingelés.
DÖGÖNYE
De szép muzsika! Káposztát kell savanyítani?
VASKÓ
De szépen csilingel! Kést kell köszörülni?
MOSTOHA
Egyiket se! Nagyobb megbízatás vár rátok! Szökevényeket kell visszahoznotok!
DÖGÖNYE
És hogy néznek ki azok a szökevények?
MOSTOHA
Majd a gazduram elmondja nektek!
GAZDA
Ülve: falatozik, iszik. Hm, nym, először is egy gereblye! Lötyög három foga. De azért még jó lesz valamire! Aztán egy hordó, ki van ütve egy dongája! Aztán egy létra, el van törve az egyik foka. De azért mind az enyém, jogos tulajdonom! Hinnye, de jó ez a bor!
MOSTOHA
Meg az én kis cselédem! Azt is hozzátok vissza!
VASKÓ
Fitymálva. Egy ócska gereblye, egy lyukas hordó meg egy törött létra? Egy szökött kisbéres meg egy kócos szolgáló? Ezért rohangáljunk?
MOSTOHA
Megcsörgeti az erszényt, csilingelés. Ezért rohangáljatok!
VASKÓ
De szép muzsika! Rohanunk!
DÖGÖNYE
Csörgesse meg még egyszer, hogy el ne felejtsem a dallamát!
MOSTOHA
Majd ha hozzátok őket, kaptok! De ha nem hozzátok, eljáratom veletek a kutyakopogóst!
DÖGÖNYE
Hozzuk, hozzuk, mi az nekünk?! Semmiség! Már itt is vagyunk! A gazdához, kunyerálva. Osztán jó az a bor? Teljesen kiszáradt a gigám!
MOSTOHA
Zavarja őket. Majd ha visszajöttök, akkor kaptok! Indulás, lódulás, tekergők!
Dögönye és Vaskó kimegy.
GAZDA
Én meg szundítok egyet a hűvösben! Ettől a jó kis bortól elálmosodtam! Hinnye, de jó kis bor volt!
A gazda a bokor mögé megy.
MOSTOHA
Ásít. Á-Á, de melegen süt a nap! Egy percecskére lehunyom én is a szememet!
A mostoha is a bokor mögé megy.
Egy másik bokor mögül kanyarodnak ki a szökevények. A Fecskefiú jön elöl, a szerszámok fogják Rózsalány kezét. Láthatóan nagy örömmel.
FECSKEFIÚ
Azt hiszem, hogy jó messze! De még ne álljunk meg!
LÉTRA
Menjünk, menjünk, menjünk! Menjünk még messzebbre! Menjünk olyan messzire, hogy haza se találjunk! Addig én nem leszek nyugodt!
Az egyik bokorból kiles Vaskó és Dögönye. Vigyorogva szemlélik a szökevényeket. Gyors, összehangolt haditerv.
VASKÓ
Ott vannak! A lötyögős fogú gereblye, a lyukas hordó, a törött létra, a kisbéres és a szolgáló! Menjünk, kapjuk el őket!
DÖGÖNYE
Várj, várj, várj! Többet ésszel, mint erővel! Ha rájuk rontasz, öten hatfelé szaladnak!
VASKÓ
Hát akkor mit csináljunk?
DÖGÖNYE
Te csak hallgass Dögönyére! Itt ész van, nem szilvalekvár! Egy: bizalmukba férkőzünk! Kettő: csak az egyiket raboljuk el, a többi ne félj, jön utána!
VASKÓ
És melyiket raboljuk el?
DÖGÖNYE
Figyeld csak! Kinek a kezét szorongatják? A lányt raboljuk el!
VASKÓ
És hogy férkőzünk a bizalmukba?
DÖGÖNYE
Mi is szökevényeknek adjuk ki magunkat! Sántíts!
Kilépnek a bokor mögül. Vaskó sántít, Dögönyére támaszkodik. A szökevények észreveszik, megijednek.
HORDÓ
Jön valaki! Ott, ott! Fussunk!
GEREBLYE
Gyerünk, gyerünk, gyerünk!
FECSKEFIÚ
Várjatok! Nem látjátok, hogy sántít? Lehet, hogy eltörte a lábát! Lehet, hogy segítségre szorul!
VASKÓ
Panaszosan, túljátszva. Segítség! Várjatok meg, könyörüljetek szegény nyomorulton!
Jaj, Jaj, Jaj! Dögönyének. Jól csinálom?
DÖGÖNYE
Jól! Jajgass meg nyögjél! Majd én beszélek!
Közelebb sántikálnak. Jajgatnak, nyögnek, próbálják megnyugtatni a szökevényeket, óvatosan közelednek.
DÖGÖNYE
A jóságotokhoz könyörgünk, a jó szívetekhez fordulunk! Tudom, hogy jószívűek vagytok, és nem hagytok el a bajban!
DÖGÖNYE
Az ég is megáld benneteket, ha segítetek rajtunk, szegény nyomorultakon!
FECSKEFIÚ
Kik vagytok? Mi a baj?
DÖGÖNYE
Szökevények vagyunk! Pssz!
VASKÓ
Azok, szökevények! Pssz!
DÖGÖNYE
Egy rossz gazdától szökünk, aki ütött-vert bennünket! Itt van, ni, ennek a szerencsétlennek eltörte a lábát! Mutasd!
Vaskó mutatja, de eltéveszti, a másikat nyújtja oda. A szerszámok észreveszik, gyanakodva nézegetik, figyelik.
RÓZSALÁNY
Ó, te szegény! Nagyon fáj? Hadd kötözzem be!
VASKÓ
Ennek nem örül, kicsit megzavarodik. Izé, már nem kell… vagyis tartja a nadrág!
DÖGÖNYE
Közbevág. Ó, ó, te szerencsétlen! Rózsalányhoz. Ne hallgass rá, a fájdalom elvette az eszét! Vaskóhoz. Belerúg, figyelmeztetően. Inkább megköszönnéd, hogy ideadja a kendőjét! Rózsalány tétován nyújta a kendőjét, Dögönye elveszi, gyorsan Vaskó térde alá köti. Így ni! Köszönd meg szépen! Bokán rúgja.
DÖGÖNYE
Hogy elterelje a figyelmet. És ti kik vagytok? Hová mentek?
FECSKEFIÚ
Mi is szökevények vagyunk! Mi is egy rossz gazdától szökünk!
DÖGÖNYE
Akkor jó… akarom mondani, fogadjatok be, hadd mehessünk veletek! Essen meg a szívetek ezen a szegény szerencsétlenen! Kis szünet, tétováznak.
VASKÓ
Óvatosan jajgat. Jaj… Jaj? Kérdően néz Dögönyére.
LÉTRA
Gyanakodva, de nem jut eszébe. Szavazzunk…
DÖGÖNYE
Győzködi őket, hízeleg a létrának, leszereli. Ó, milyen jó lenne veletek menni. Szavazni is szoktatok? Ó, micsoda művelt társaság! És micsoda okos Létra! Honnan ismered a szavazást, te okos Létra?
LÉTRA
Kicsit zavartan, mert jólesik neki a hízelgés. Hm, onnan ismerem, hogy egyszer, hm, egy szónok állt rajtam, hm, akkor még nem volt kitörve a fokom, hm, és ő mondta mindig, hogy emberek, szavazzunk! Hm.
DÖGÖNYE
Szemérmetlenül dicséri. Művelt létra, okos létra! Akkor szavazzátok meg gyorsan, hogy ne szenvedjen itt ez a szerencsétlen beteg! Bokán rúgja Vaskót.
VASKÓ
Jaj! Jajajaajaj! De szenvedek! De szenvedek!
RÓZSALÁNY
Fogadjuk be őket! Hiszen ők is szökevények! És szenvednek!
DÖGÖNYE
Arany szíved van, te gyönyörű lány! Jóságos lelked van! Engedd meg, hogy melletted mehessek! Helyezkedik. Meg ez a szerencsétlen is melletted mehessen! Közrefogják. Ti meg menjetek elöl, mi majd elbicegünk hátul!
Nem nagyon tetszik a szerszámoknak, félénken tiltakoznak, dohognak.
HORDÓ
Eddig nem úgy mentünk! Eddig mi fogtuk a Rózsalány kezét!
DÖGÖNYE
Hízelegve tuszkolja előre. Okos hordó! Bölcs hordó! Én még ilyen hűséges, okos boroshordót nem is láttam! Az ilyen okos hordónak elöl kell menni, hogy figyelje az utat!
GEREBLYE
Fecskefiúnak sugdos. Fecskefiú! Pssz! Nekem nem tetszik ez!
FECSKEFIÚ
Mi nem tetszik?
GEREBLYE
Ez nem igazi sánta! Egyszer az egyik lábára sántít, máskor a másikra! Ez nem tetszik!
FECSKEFIÚ
Nekem se tetszik! Figyelj erősen, Gereblye! Majd én is figyelek.
DÖGÖNYE
Megyünk már? Ránk esteledik!
FECSKEFIÚ
Indulunk! Gyertek sorban utánam!
Elindulnak. Elöl megy Fecskefiú, figyeli az utat. Mögötte gereblye, hátra-hátranéz. Utána a hordó és a létra. Leghátul a két tekergő, közrefogják a Rózsalányt. Mennek, vándorolnak.
A két tekergő helyben jár, rátámaszkodnak, belekarolnak a Rózsalányba. Elszakadnak a többiektől. Egyszer csak erősen megragadják Rózsalányt, elrabolják. Dögönye a kalapjával befogja Rózsalány száját, hogy ne sikoltozzon. Röhögnek némán, diadalmasan, csúnyán. A gereblye észreveszi a rablást, rángatja a Fecskefiút. Mindez nagyon gyorsan történik, a tekergők már majdnem eltűnnek a Rózsalánnyal.
GEREBLYE
Fecskefiú! Fecskefiú! Jaj, jaj! Elrabolták a Rózsalányt! Ott viszik!
A hordó és a létra remegve Fecskefiú köré tömörül, félnek.
LÉTRA
Jaj, jaj, mi lesz most? Félek!
FECSKEFIÚ
Utána! Fogjuk meg őket!
GEREBLYE
Már nem érjük utol! Hordó, mondd meg neki! Csinálj már valamit!
HORDÓ
Zavartan. Nem szabad! Tudod, hogy nem szabad… De énekelni szabad! Sírós, remegő hangon énekel, gyámoltalanul toppantgat.
| |
|
Megy a medve fel a hegyre, |
FECSKEFIÚ
Hitetlenkedve, kicsit mérgesen, még nem érti. Ilyenkor van kedved énekelni? Nem szégyelled magad?!
GEREBLYE
Segít a hordónak, sírósan, erőltetetten, bocsánatkérően énekel, topog.
Szelíd erőszakkal karon fogja a Fecskefiút, táncol mellette, toppant, a Hordó is táncol, kétségbeesve brummog, mutogat, énekel, toppant.
FECSKEFIÚ
Nagyon dühös. Ilyenkor van kedved táncolni?! Nem szégyelled magad?! Megbolondultatok?
LÉTRA
Külön, pánikban. Félek, félek, félek!
GEREBLYE
Már majdnem kimondja a titkot, sírósan. Könyörgök, Fecskefiú, csak egyet táncolj velünk! Nem mondhatok többet! Jót akarunk, de nem mondhatom el! Szipogva énekel.
| |
|
Megy a medve fel a hegyre, |
FECSKEFIÚ
Most már nagyon dühös! Dühében dobbant. Azonnal hagyjátok abba! Szégyelljétek magatokat! Nem vagytok barátok! Semmirekellők vagytok! Toppant.
GEREBLYE, HORDÓ
Megtörlik a homlokukat, felsóhajtanak. Na, végre!
A toppantásra térdre hullanak a röhögő tekergők. A Rózsalány is. Nem értik, nagyon megijednek, nem tudnak felállni. Erőlködnek, dühöngenek, pánikba esnek.
DÖGÖNYE
Mi a fene ez?! Megbotlottál, és magaddal rántasz?
VASKÓ
Te rántottál magaddal! Én egyenesen mentem! Jaj! Nem tudok felállni! Csúz ment a lábamba! Jaj, drága lábacskám!
DÖGÖNYE
Fel akar állni. Ne jajgass, te féleszű! Pattanj és rohanjunk! Jaj, mi ez? Nem tudok felállni! Mi van a lábammal? Megbénultam! Térdén csúszik ide-oda, jajgat. Reumát kaptam! Csúzt kaptam! Görcsöt kaptam! Jaj!
RÓZSALÁNY
Fecskefiú! Fecskefiú! Szabadíts ki!
FECSKEFIÚ
Semmit se ért. Számonkérően kérdi. Mi ez? Mi a csuda ez?!
GEREBLYE
Boldogan. Semmi, semmi… Megbotlottak! Végre! Rohanjunk! Szabadítsuk ki Rózsalányt!
RÓZSALÁNY
Már nem félek! Ha veled vagyok, ha így idehajtom a fejem, akkor egyáltalán nem félek! Senkitől se félek!
HORDÓ
Boldogan. Megbotlottak! Gyerünk, gyerünk! Fecskefiúnak. Menj elöl!
LÉTRA
Már nem félek! Roham!
Odarohannak, elöl a Fecskefiú, felemeli gyöngéden a Rózsalányt, aki szerelmesen rátámaszkodik, lassan félremennek.
A szerszámok harciasan támadnak. A két tekergő térden csúszva menekül. Előzene
Püfölik, dögönyözik, rugdossák nagy vitézül a térden csúszva menekülőket. A tekergők jajgatva eltűnnek. A szerszámok nagy hencegve jönnek vissza.
LÉTRA
Énekel.
| |
|
Csak a fejét, csak a fejét |
| |
|
üssed-vágjad, mint a dinnyét, |
| |
|
üssed-vágjad, mint a répát, |
HORDÓ
| |
|
Csak a fülét, csak a fülét, |
| |
|
Húzd a szőrös szamárforgót! |
GEREBLYE
| |
|
Csak az orrát, csak az orrát! |
| |
|
Vágd, mint a káposztatorzsát! |
| |
|
Bámuld meg a hős gereblyét! |
MIND
| |
|
Jól csavard meg az orrát! |
| |
|
Jól csavard meg az orrát! |
| |
|
Jól csavard meg az orrát! |
| |
|
Jól csavard meg az orrát! |
LÉTRA
Láttátok, hogy aprítottam őket? Mint a répát!
Láttátok, hogy vágtam a fülét?! Először a jobb fülét, azután a bal fülét!
HORDÓ
Az semmi! Én csak így ráleheltem az egyikre: hú! És kihullt a haja! Mind egy szálig!
GEREBLYE
Az semmi! Én egy kicsit így felemeltem a lábamat, és zutty! Repült a holdba! Úgy süvített, mint egy ágyúgolyó! Sss-ziii!
FECSKEFIÚ
Nevetve. Nagy hősök vagytok mind a hárman!
RÓZSALÁNY
Köszönöm nektek, hogy ilyen bátran verekedtetek értem! Soha nem fogom elfelejteni! Nem tudok mást adni, csak egy csókot!
Borzasztó szemérmesen, irulva-pirulva járulnak a Rózsalány elé. Sebtiben rendbe hozzák magukat, lesimítják a hajukat.
HORDÓ
Vékony hangon. Köszönöm! Hű de melegem lett!
LÉTRA
Ide kérem! Erre az arcomra! Ez tisztább!
GEREBLYE
Engem még nem csókolt meg senki…
FECSKEFIÚ
Kicsit zavartan bocsánatot kér. Hm, khm, hm.
HORDÓ
Szelíden biztatja. Mondjad bátran!
FECSKEFIÚ
Ne haragudjatok rám azért, amit az előbb mondtam! Dühömben mondtam! De hát olyan különösen viselkedtetek! Most már látom, hogy igazi barátok vagytok!
HORDÓ
Célozgatva. Egy kis düh nem árt néha! Nem haragszunk!
FECSKEFIÚ
Akkor jó! Akkor induljunk! Fogjátok meg egymás kezét! Gyertek utánam!
Újra a régi kézfogás: a Rózsalány kezét fogják meg kicsit tolakodva, nevetnek, majd eltűnnek a bokorban.
Ének.
|
Mégis győzött az igazság, |
|
négykézláb pucolt a gazság, |
|
semmit se ért a ravaszság! |
|
Láthatod, hogy jót akartunk! |
|
Bár nincs puskánk, bár nincs kardunk, |
|
győzünk, hogyha összetartunk! |
|
A nagy futást kipihenjük, |
|
Gyertek, gyertek, menjünk együtt! |
|
most jön egy kicsi szünet! |
Szünet
Nyitány
A másik oldalról jön térden csúszva a két tekergő. És igen: az egyik kopaszon jön, a fenekét tapogatja! A másik a füle helyét dörgöli! Panaszkodnak, jajgatnak!
DÖGÖNYE
Kopaszon. Jaj, jaj, jaj nekem!
DÖGÖNYE
Ide-oda csúszkál. Hol vannak, gazduram?
DÖGÖNYE
Fülel. Psz! Hallgasd! Horkolás hallatszik.
VASKÓ
Ne mondd azt, hogy hallgasd! Legalább te ne csúfolj! Mivel hallgassam?! Hogyan hallgassam?! Jaj, a fülem! Drága fülecském! Volt két fülem!
DÖGÖNYE
Hagyd már abba az óbégatást egy pillanatra! Horkolás. Ott húzza a lóbőrt! Kiált. Gazduram! Mi vagyunk!
Nagy horkantás. Majd még egy. Kijön a gazda és a mostoha.
GAZDA
Ni, Dögönye! Ni, Vaskó! Hogy néztek ki?! Miért térdeltek?
DÖGÖNYE
Jaj, a hajam! Kihullott!
VASKÓ
Jaj, a fülem! Lepottyant!
MOSTOHA
Kijön a bokorból. Mi van itt? Mi baja?
GAZDA
Ez óbégat itt! Hiányzik a füle! Különben kutya baja, mint a szentesi halottnak!
GAZDA
Az ám! Hol vannak a szerszámok? Hol van a kisbéresem?
MOSTOHA
Behergeli magát, varázslásba csap át. Ó, ti tökkelütöttek! Ó, ti tyúkeszűek! Ó, ti kutyaütők! Szélhordta sehonnaiak! Hű, de mérges vagyok! Legyetek átkozottak! Felejtsétek el az emberi nyelvet! Fogjon meg az átok!
GAZDA
Csillapítja, félve. Na, na, komámasszony! Csillapodjék! Még megüti a guta!
MOSTOHA
Kicsit magához tér. Jaj, köszönöm! Hol vagyok? Mit is mondtam?
GAZDA
Valami átkot mondott, ezekre…
A két tekergőre néznek. Már megfogott az átok: röfögnek, kukorékolnak, mekegnek, ugatnak erőlködve. Elfelejtették az emberi beszédet!
GAZDA
Úgy látom, már meg is fogott az átok!
DÖGÖNYE
Még prózában. Röf, röf!
Zene indul, röfögés, mekegés stb. Állathangokon énekelnek. Térden állva bemennek a bokorba, mikor kijönnek, Vaskón tyúkjelmez van, Dögönyén kutyajelmez.
DÖGÖNYE – VASKÓ
Énekelnek.
| |
|
Röf, röf! Kukurikú! Mek, mek! Mek, mek! |
| |
|
Röf, röf! Kukurikú! Mek, mek! Mek! |
VASKÓ
Kotkodácsolva énekel.
| |
|
Kot-kot kot-kot kotkodács! |
| |
|
Kot-kot kot-kot kotkodács! |
| |
|
Kot-kot kot-kot kotkodács! |
| |
|
Kot-kot kot-kot kotkodács! |
| |
|
Kot-kot kot-kot kotkodács! |
EGYÜTT
| |
|
Röf, röf! Kukurikú! Mek, mek! |
| |
|
Röf, röf! Kukurikú! Mek, mek! |
EGYÜTT
| |
|
Röf, röf! Kukurikú! Mek, mek! |
| |
|
Röf, röf! Kukurikú! Mek, mek! |
GAZDA
Befogja a fülét. Hagyjátok már abba! Megsüketülök! Feléjük rúg. Hess innen! Csiba te! Csináljon már velük valamit, komámasszony! Változtassa vissza őket! Így sose tudjuk meg, hogy mi történt?!
A rúgásra visszaszalad a két tekergő a bokorba, ledobják az állatjelmezt, s rendesen, térden csúszva jönnek elő.
MOSTOHA
Bűbájol közben. Múljon el az átok! Beszéljétek az emberi nyelvet! Felejtsétek el az állatok nyelvét!
DÖGÖNYE
Térden csúszva előjön, csókolja a mostoha kezét. Köszönjük, ténsasszony, köszönjük!
VASKÓ
Térden csúszva jön, ő is csókolja a másik kezét. Jaj de jó! Cupp! Tudok beszélni! Cupp! Már majdnem kotló lett belőlem!
DÖGÖNYE
Nem lehetne a hajamat is?
VASKÓ
Nem lehetne a fülemet is?
MOSTOHA
Elrántja a kezét. Azt megérdemlitek! Az csak maradjon úgy! Álljatok föl! Halljuk, mi volt! De ne hazudjatok, mert rátok hozom a hideglelést!
GAZDA
Peregjen a nyelvetek, mint kecskebogyó a jégen!
Felállnak, nyomogatják a térdüket, próbálgatják a lábukat.
DÖGÖNYE
Morogva. Azért ezt is köszönjük, a felállást…
VASKÓ
Egyenesedj ki, lábacskám! Már azt hittem, térden csúszva élem le az életemet!
DÖGÖNYE
Túlozva mesél. Jaj, gazduram! Jaj, ténsasszony! Már itt volt a kezünk között a lány! Már vittük! Illetve hoztuk! Vagyis nagyszerűen sikerült a tervünk!
VASKÓ
Nagyszerűen! Bizony!
DÖGÖNYE
Hm, izé… De közbejött valami! Pedig már fogtuk jó erősen!
VASKÓ
Ő is kinyújtja a kezét. Itt volt! Istenuccse!
GAZDA
És hová lett?! Mi történt?! Mondjátok már, lókötők!
DÖGÖNYE
Nem tudom… nem értem… az történt, hogy térdre estünk!
VASKÓ
És az történt, hogy lepottyant a fülem! Jaj!
GAZDA
Mi történhetett? Nem értek egy kukkot se!
MOSTOHA
Töprengve. Valami varázsolás történhetett! Valami bűbájolás történhetett! Valaki kontárkodott, valaki varázsolgatott! De ki? Na nem baj! Majd elvesszük a kedvét! Nincs szükség több bűbájolóra! Nem szeretem, ha belekontárkodnak a dolgomba! Nagyon nem szeretem!
Belelendül a bűbájolásba, varázsol. A többiek kicsit megszeppenve, remegve, összebújva hallgatják.
MOSTOHA
Elhullajtott egérszőr, háromnapos békabőr! Fogj meg, átok! Szállj utánuk! Pillantásuk földre hulljon, kezük-lábuk ne mozduljon! Rendes hangon. Gyerünk utánuk! Most nem menekülhetnek! Hihihi!
DÖGÖNYE
Vonakodva. Mi is menjünk?
GAZDA
Ti is, pernahajderek! Hallottátok?! Meg se bírnak moccanni! Most elkapjuk őket! És szíjat hasítunk a hátukból! Becsörtetnek a bokor mögé, a mostoha után.
A másik bokorból jön a Fecskefiú, utána a Rózsalány a szerszámokkal.
FECSKEFIÚ
Gyertek, gyertek, ne maradjatok el! Szedjétek a lábatokat szaporán!
A Fecskefiú és a Rózsalány megmerevedik, nem tudnak moccanni! A szerszámokon nem fog az átok, kétségbeesve ugrálnak körülöttük. Tolják-húzzák őket stb.
RÓZSALÁNY
Jaj, mi ez?! Nem mozdul a lábam! Nem tudom mozgatni a kezem! Nem tudok moccanni se! Fecskefiú, segíts!
FECSKEFIÚ
Erőlködik. Megyek, Rózsalány! Nem tud moccanni. Jaj, mi ez?! Nem mozdul a lábam! Mintha belenőtt volna a földbe! Segíts, Hordó!
HORDÓ
Tolja a Fecskefiút, de az nem moccan. Segítek, segítek! Hó-rukk! Na még egyszer! Hóó-rukk! Arra nem megy! Várj, ne csüggedj! Megpróbáljuk erre! Húzza. Húzd meg! Húúzd meg! Jaj, erre se megy!
GEREBLYE
Próbáld meg oldalt!
HORDÓ
Oldalra nyomja, nem megy. Hóóó-rukk! Oldalra se megy! Jaj, jaj, nagy a baj!
LÉTRA
Ugrál közöttük. Jajajaj, mi történt veletek? Édes Rózsalány! Édes Fecskefiú!
Mi bajotok? Hol fáj? Hol szúr? Hol sajog?
Rózsalánynak mutatja: először a lábát, aztán a kezét rázza. Próbáld mozgatni, így! Próbáld mozgatni, így!
RÓZSALÁNY
Nem tudom mozgatni! Jaj, jaj, jaj! Mit csináltak velünk? Fecskefiú, segíts!
FECSKEFIÚ
Nem tudok segíteni, és a szívem szakad meg! Mitől bénult meg a kezem? Mitől bénult meg a lábam?
GEREBLYE
Én sejtem! Én sejtek valamit! Én nagyon-nagyon gyanítok valamit! És nagyon gyanakszom valakire!
HORDÓ
Mit sejtesz? Mit gyanítasz? És kire gyanakszol?
GEREBLYE
Bűbájolást sejtek! És egy boszorkányra gyanakszom! Kinéz a távolba. Jól sejtem! Jól gyanakodtam! Ott jönnek!
LÉTRA
Nekiindul. Fussunk, fussunk!
GEREBLYE
Állj! Ők nem tudnak futni! Ők moccanni se tudnak!
HORDÓ
Végre megérti. Értem, gereblye! Nem hagyhatjuk itt őket! Én viszem Fecskefiút! A létra viszi Rózsalányt! Te pedig tartóztasd fel őket! Neked van fogad! Azzal vicsoríts, amelyik nem lötyög!
Hátukra veszik a két bénát, menekülnek. A gereblye harcias pózt vesz fel, meresztgeti a fogait!
GEREBLYE
Fussatok! Meneküljetek! Majd én feltartóztatom őket! Majd én nagyokat harapok beléjük! Magát is biztatja. Gyertek csak! Megismeritek a hős gereblyét! A bátor gereblyét! A vitéz gereblyét! Nézzétek félelmetes fogaimat! Ne azt nézzétek, amelyik lötyög, hanem azt, amelyik nem lötyög! Reszkessetek és rettegjetek! Ham! Ham! Megálltatok, gyáva nyulak! Hahaha! Aha! Gatyátokba szállt a bátorság! Zsebébe nyúl, előveszi a követ és a vasat. Nesze a kő! Ajándék! Eldobja, jajgatás.
DÖGÖNYE
Hang. Jaj, a kobakom!
GEREBLYE
Nesze, a vas! Ráadás! Eldobja, jajgatás. Hahaha!
GAZDA
Hang. Hinnye, az orrom!
Gereblye diadalmasan a menekülők után megy nevetve, vissza-visszanéz, fenyegetőzik, majd eltűnik a bokorban.
A bokor mögül jönnek a menekülők, lassan, cipekedve. A gereblye beéri őket.
GEREBLYE
Terelgeti őket, sürgeti a csapatot. Gyerünk, gyerünk, gyerünk! Az egyiknek eltaláltam az orrát! A másiknak eltaláltam a kobakját! Most borogatják, hahaj! De azért nem hiszem, hogy abbahagyják az üldözést!
HORDÓ
Megyünk, megyünk, ahogy tudunk!
FECSKEFIÚ
Tegyetek le! Csak a Rózsalányt vigyétek!
HORDÓ
Nem teszünk le! Együtt szökünk! Együtt maradunk jóban, rosszban!
GEREBLYE
Ahogy mennek, előrelép, észreveszi a három királyt. A három király kijön a bokorból, álldogálnak türelmesen. Állj! Ott van valaki! Hárman vannak!
LÉTRA
Barát vagy ellenség?
GEREBLYE
Nem tudom. Az egyik mosolyog.
GEREBLYE
De a másik kettő nem mosolyog!
HORDÓ
Akkor azt szólítsd meg, amelyik mosolyog!
GEREBLYE
Megszólítja Édes dinnye királyt. Kedves bátyám, ha meg nem sértem!
ÉDES DINNYE KIRÁLY
Mosolyogva, nagyon barátságosan. Hozzám szóltál, kedves öcsém? Ni, egy gereblye! Ni, egy hordó! Ni, egy létra! És a hátukon cipelnek valakiket! Helyes, helyes, nagyon helyes! Gyertek közelebb, ne féljetek! Úgy! Én vagyok az Édes dinnye király! Bizony! Ő a Savanyú uborka király. Ő meg a Keserű kecskeszőr király! Tegyétek le a terheteket, és sövegeljetek meg minket! Úgy illik! A királyokat meg kell sövegelni!
Leteszik a Fecskefiút és a Rózsalányt, akik mereven állnak. A többi megsövegeli a három királyt.
ÉDES DINNYE KIRÁLY
Fecskefiúhoz. Ti miért nem süvegeltek meg?
FECSKEFIÚ
Nem tudunk moccanni, Édes dinnye király!
ÉDES DINNYE KIRÁLY
Dehogynem tudtok! Próbáljátok meg!
FECSKEFIÚ
Meghajol, majd boldogan mozgatja kezét-lábát. Mozog! Tudom mozgatni! Köszönöm!
RÓZSALÁNY
Ő is mozgatja. Mozog! Én is köszönöm neked, Édes dinnye király!
SAVANYÚ UBORKA KIRÁLY
Á! Á! Nagyon savanyúan. Minden köszönetet learat! Pedig mi is itt vagyunk! Pedig mi is segítettünk, hogy megtörjön az átok! És nekünk senki se köszön semmit!
KESERŰ KECSKESZŐR KIRÁLY
Nagyon keserűen. Ez mindig így van, amióta a világ világ! Tudhatnád! Köszönet? Hála? Eh!
FECSKEFIÚ
Bocsánatkérően. Nektek is köszönjük, Savanyú uborka király és Keserű kecskeszőr király! Ne haragudjatok, a nagy örömtől egy kicsit megzavarodtunk!
SAVANYÚ UBORKA KIRÁLY
Nagy öröm! Már az is öröm, hogy ugrabugrálhattok?!
KESERŰ KECSKESZŐR KIRÁLY
Mi abban az öröm?
ÉDES DINNYE KIRÁLY
Nagy, nagy, nagy öröm! Jól mondod! Én csak tudom, én nagyon szeretek ugrálni meg gurulni meg ide-oda görögni! Nincs nagyobb öröm, mint mozogni! Igaz?
ÉDES DINNYE KIRÁLY
Tetszel nekem, te hordó! És hová mentek? És hová gurultok? És mit kerestek erre?
FECSKEFIÚ
Megszöktünk a rossz gazdától, és most menekülünk! És szépen kérünk, három király, mutassátok meg az utat!
SAVANYÚ UBORKA KIRÁLY
Megszöktetek? Minek szöktetek meg?
KESERŰ KECSKESZŐR KIRÁLY
Csak szökdösnek! Állandóan szökdösnek! Nem tudtak egy helyben maradni!
ÉDES DINNYE KIRÁLY
Megszöktetek? Hát ez nagyszerű! Bátrak vagytok! Egy bátor hordó! Egy vitéz létra! Egy hős gereblye! És gyalog szöktetek! Kocsi nélkül, ló nélkül! Olyanok vagytok, mint a gyalogcsillagok!
LÉTRA
Az égre néz bután. Nem látok semmilyen csillagot!
ÉDES DINNYE KIRÁLY
Nevetve. Ha nem látsz az égen, keresd a földön! Itt is nagyon sok csillag gyalogol! Bizony! A barátság csillaga! A hűség csillaga! A szeretet csillaga! Értitek már?
HORDÓ
Lelkesen. Értem! Én már láttam a barátság csillagát!
GEREBLYE
Lelkesen. Értem! Én már láttam a hűség csillagát!
FECSKEFIÚ
Lelkesen. Értem! Én már láttam a szeretet csillagát!
RÓZSALÁNY
Értem, Édes dinnye király! Én láttam mind a három csillagot!
LÉTRA
Kicsit bután, zavartan. Láttátok? Én nem láttam! Én miért nem láttam?!
ÉDES DINNYE KIRÁLY
Nézz rájuk, és nézz magadra, és akkor majd meglátod!
LÉTRA
Boldogan. Magamra! Én is csillag vagyok? Gyalogcsillag?
ÉDES DINNYE KIRÁLY
Te is az vagy! Kiálltátok a próbát: a barátság, a hűség és a szeretet próbáját! Megérdemlitek, hogy megmutassuk az utat!
SAVANYÚ UBORKA KIRÁLY
Megérdemlik… aztán majd mászkálnak összevissza!
KESERŰ KECSKESZŐR KIRÁLY
Megérdemlik… sajnos mindenkinek meg kell mutatni.
ÉDES DINNYE KIRÁLY
Ugyanis mi azért vagyunk itt! Meseország határát őrizzük! Mi hárman! Magára mutat szertartásosan. Édes dinnye király!
SAVANYÚ UBORKA KIRÁLY
Ő is szertartásosan. Savanyú uborka király!
KESERŰ KECSKESZŐR KIRÁLY
Ő is szertartásosan. Keserű kecskeszőr király!
ÉDES DINNYE KIRÁLY
Ének.
| |
|
Ó, a világ gyönyörű és édes, |
| |
|
Csakis az kell, hogy mindenki tisztán, szépen |
| |
|
Csupa mosoly, csupa derű, boldog |
| |
|
S eltűnik a bú, betegség, bánat |
SAVANYÚ UBORKA KIRÁLY
| |
|
Ó, a világ savanyú, mint a lében az uborka! |
| |
|
Ecetes az ember szája, nyelve és a torka! |
| |
|
Szürke minden, állandóan sírni lenne kedvem! |
| |
|
Vér helyett is ecet kering lustán az eremben! |
KESERŰ KECSKESZŐR KIRÁLY
| |
|
Ó, a világ keserű, s a szívben keserűség! |
| |
|
Mintha epét ennél s szívnád nyirkos pince hűsét! |
| |
|
Jön a bánat, bú, betegség, bőröd alá bújik! |
| |
|
Csúz hasogat, szemed romlik, s odvas fogad hullik! |
FECSKEFIÚ
És hol van Meseország határa?
ÉDES DINNYE KIRÁLY
Itt van!
ÉDES DINNYE KIRÁLY
Persze hogy nem látod, mivel láthatatlan! A határ is, Meseország is itt van a földön, csak nem látjuk! A határ egy láthatatlan vonal, s aki átlépi, nem hazudhat többé! Mindig igazat kell mondania!
FECSKEFIÚ
Ha nem látjuk, honnan tudjuk, hogy már bent vagyunk?
ÉDES DINNYE KIRÁLY
Csakis onnan tudjuk, hogy már bent vagyunk, illetve kint vagyunk, ha igazat mondunk! Vagyis hazudunk! És mi, három király, azért vagyunk itt, hogy mindenkit figyelmeztessünk! Itt ődöngünk már ezer éve, és őrizzük a határt!
SAVANYÚ UBORKA KIRÁLY
Képzelhetitek, hogy mennyi mindent láttunk! Attól vagyok ilyen savanyú!
KESERŰ KECSKESZŐR KIRÁLY
Mennyi rosszat láttunk! Hajaj! Ezer év alatt! Attól vagyok ilyen keserű!
ÉDES DINNYE KIRÁLY
Láttunk jót is! Láttunk szépet is! Attól vagyok ilyen mosolygós! Figyeljetek jól! A láthatatlan határt mindenki a saját felelősségére lépheti át!
SAVANYÚ UBORKA KIRÁLY
És igazat kell mondani! Állandóan igazat! Ha tudnátok, hogy milyen savanyú állandóan igazat mondani, nem lépnétek át!
KESERŰ KECSKESZŐR KIRÁLY
Ha tudnátok, hogy mennyi keserűség vár az igazmondókra, nem lépnétek át! Nagyon veszélyes az igazmondás! Kiderül, mi lakik a szívetekben! Minden kiderül! A legtitkosabb gondolat is! Ne lépjétek át! Ne lépjétek át!
Meseország láthatatlan határa, vagyis ugyanott folytatódik, ahol az előbb. A három király elvonult, csak a szökevények vannak. Kiabálva közelednek az üldözők.
FECSKEFIÚ
A többihez fordul. Tőletek kérdezem, akik hű társak voltatok a bujdosásban, hogy mit csináljunk? Átlépjük-e Meseország határát, vagy ne lépjük át?
LÉTRA
Rikkant. Szavazzunk!
GAZDA
Messziről kiabál. Hol vagytok, kődobáló gazemberek? Hol vagytok, orrbeverő pernahajderek?! Szíjat hasítok a hátatokból!
GEREBLYE
Nincs idő a szavazásra! Nyomás! Futás! Hol az a határ? Hol az a határ?
Keresgéli a határt, futkos, lépked, a többiek kicsit elmaradva figyelik. A gereblye végre átlépi a határt, azt onnan tudjuk, hogy megváltozik a beszéde: igazat mond, csakis az igazat!
GEREBLYE
Futkos. Bár én nem félek! Félelmetes fogaimmal mindenkit megharapok! Én, a hős gereblye! Átlépi. Dehogynem félek! Csupa reszketés az életem! Nézzétek, hogy remeg a kezem és a lábam! Remeg.
HORDÓ
Ott a határ! A gereblye már átért! Feltűnően igazat mond! Nekiindul ő is, keresgél, átlépi. Gyertek ti is! De ne a hátamon! De cudarul megnyomtad a derekamat! Jaj! És nem is szeretek cipekedni! Boroshordó vagyok, nem teherhordó szamár!
LÉTRA
Ő is átért. Megyek én is! Az okos létra! Átlépi. Dehogy vagyok okos! Ezen a szavazáson kívül semmit sem tudok! És ezt se értem igazán, hogy minek csinálják! Csak hajtogatom, mint egy papagáj!
FECSKEFIÚ
Ő is átért! Rózsalányhoz. Gyere, fogd meg a kezem! Jó erősen fogd meg, nehogy megbotolj! Megfogja, átlépik. Pedig nem is azért fogom a kezed, hanem azért, mert jólesik, ha hozzád érhetek! Sose mertem megmondani, pedig azóta szeretlek, amióta megláttalak!
RÓZSALÁNY
Én se azért fogom a kezed, mert félek! Én is azért fogom a kezed, mert nekem is jólesik!
HORDÓ
Ó, be szép! Ó, be megható! Milyen szép pár! Kár, hogy szegények, mint a templom egere!
GEREBLYE
Csúfolódva. Szerelmesek! Szerelmesek!
RÓZSALÁNY
Szelíden. Azok vagyunk, gereblye! Ne irigykedj!
GEREBLYE
Ó, igazán csak egy kicsit irigykedtem! Meglátja a megjelenő üldözőket. Meneküljünk! Ott jönnek! Jaj, félek, félek! Félek, félek!
Elbújnak a bokorban. Bejönnek az üldözők: a gazda, az orrát tapogatva, a mostoha, Dögönye és Vaskó. Fenyegetőznek, nem hallgatnak a három királyra, ők is eljátsszák sorban az igazság-hazugság-játékot, oda-vissza lépegetve, táncolva. Előjön a három király, komolyan, méltóságteljesen.
ÉDES DINNYE KIRÁLY
Hova rohantok, hova loholtok ebben a melegben?
GAZDA
Megtorpan. Ezek meg milyen csuda szerzetek? Az egyik olyan, mint a dinnye, a másik olyan, mint az uborka, a harmadik meg, mint a kecske!
DÖGÖNYE
Süvegel, hízelegve. Nem tudom, gazduram, de süvegeljük meg őket! Biztos, ami biztos!
VASKÓ
Ő is hajlong, süvegel. Alázatosan szép napot kívánok! Biztos, ami biztos!
GAZDA
Ímmel-ámmal. Aggyisten!
MOSTOHA
Ravaszkodva hízeleg. Jó napot, szép deli vitézek!
ÉDES DINNYE KIRÁLY
Királyok vagyunk! Mélyebb meghajlás jár nekünk!
DÖGÖNYE
Hajlong: Ugye mondtam, ugye mondtam! Vaskóval hajlonganak párban.
GAZDA
Morog. Királyok, királyok! Elég kopott a gúnyájuk! (De azért meghajol.) De üsse kő! Jaj, a derekam!
MOSTOHA
Komikusan pukedlit csinál. Tudtam én! Tudtam én! Miért ilyen savanyú, fenség? Miért ilyen keserű, másik fenség?
SAVANYÚ UBORKA KIRÁLY
Mert én vagyok a Savanyú uborka király! Á!
KESERŰ KECSKESZŐR KIRÁLY
Mert én vagyok a Keserű kecskeszőr király!
ÉDES DINNYE KIRÁLY
Felállhatsz! Én vagyok az Édes dinnye király! És mi őrizzük Meseország határát! És aki átlépi…
GAZDA
Félbeszakítja, gorombán. Őrizzétek csak! Nem látok semmiféle határt! Inkább azt mondjátok meg, de gyorsan, hogy merre szöktek az átkozottak?! Az átkozott hordó! Az átkozott létra! Az átkozott gereblye és az átkozott mihaszna kisbéres!
MOSTOHA
Közbeszúrja. És a mihaszna szolgáló!
GAZDA
Igen! Ide-oda lépked, nézdegél, mászkál.
SAVANYÚ UBORKA KIRÁLY
Egymás között beszélnek. Kötelességünk figyelmeztetni! Sajnos!
KESERŰ KECSKESZŐR KIRÁLY
Mindenféle pökhendi alaknak el kell magyaráznunk!
GAZDA
Megint félbeszakítja őket. Lárifári! Ne vartyogjatok itt összevissza! Inkább mutassátok az utat! Mert ha egyszer elcsípem őket!… Átlépi. Milyen tökkelütött vén marha vagyok én, hogy ebben a melegben egy vacak létra, egy vacak gereblye meg egy lyukas hordó után rohangálok! Ahelyett hogy a jó hűvösben feküdnék, és bort kortyolgatnék!
ÉDES DINNYE KIRÁLY
A másik kettőnek. Már késő figyelmeztetni! Már átlépte!
A többi döbbenten hallgatja a gazdát.
DÖGÖNYE
Jaj, mi az?! Ne moccanjunk! Ne moccanjunk! Igazat mond! Rettenetes! Egymáshoz bújnak Vaskóval vacogva.
GAZDA
Nem is kell nekem igazán egyik se! A fiú se kell! Hadd menjen, amerre a szeme lát, ha nálam nem érzi jól magát! Visszalép. Dehogynem kell! Minden kell, ami az enyém! Hol vagytok, átkozottak?! Az enyémek vagytok!
MOSTOHA
Magában. Mi történt? Megbolondult? Így összevissza beszélni? Hangosan. Keressük meg őket! Hej, ha egyszer elkapom azt a csúf béka szolgálót… Átlépi. Örömömben egy csupor mézet adok neki! Hihi! Meg pántlikát! Adok bizony! Mert őmiatta kerültem össze ezzel a vén totyakossal! Totyakos is meg iszákos is, de sebaj! Nekem jó lesz! Pont ilyen férj kell nekem! Visszalép. Hol vagy, te kócos? Hol vagy, anyaszomorító szolgáló?! Hátrakötöm a sarkadat! Gyerünk, édes gazduram, gyerünk, gyönyörűségem! Ordítson utánuk! Eressze ki azt a szép hangját!
GAZDA
Dühösen. Mit karattyol itt, komámasszony? Mit fecserészik itt?! Elment a kelmed esze? Én eddig igazán úgy beszéltem, ahogy jó szomszédhoz illik… Átlépi. Adta csúf boszorkánya! Még hogy komámasszony! Még hogy jó szomszéd!? Brr! Csupa bibircsók meg szőr! Elmegy az étvágyam, ha ránézek! Vén, mint az országút! Ez már az orrában hordja a harangozópénzt! Hinnye, az orcája meg olyan piros, mint a cseppentett tökmag! Brr! És egy ilyen böjti boszorkány akar hozzám jönni feleségül? Inkább a halál!
MOSTOHA
Seprűjével hadonászik, üti a gazdát. Majd adok én neked böjti boszorkányt! Te borostömlő! Te marhatök! Te roggyant birka! Nesze! Nesze!
GAZDA
Fut előre. Dögönye, Vaskó! Segítsetek, jaj!
MOSTOHA
A tekergők felé csap. Majd adok én nektek segítséget! Nesze! Nesze!
A gazda elfut, a mostoha utána. A két tekergő elugrik a seprű elől, átlépik a határt. Gyorsan elhadarják a mondókájukat, tehetetlenül, rémülten. Majd a gazda után futnak.
DÖGÖNYE
Dögönye vagyok, káposztasavanyító, -rohasztó! Aki az én káposztámból eszik, mind felfordul! Nekem elhihetitek! Én csak tudom! Visszalép. Jaj, mi van velem?! Elment az eszem! Fussunk utána!
VASKÓ
Vaskó vagyok, a késcsorbító köszörűs! Nálam senki se köszörültessen, mert rögtön el is dobhatja! A legjobb késből is csorba vaskót csinálok! Visszalép, szájára üt. Jaj, miket beszélek?! Fussunk innen! Ne arra! Arra! Elkanyarodnak a gazdáék után.
ÉDES DINNYE KIRÁLY
A szökevényeknek kiált. Előjöhettek! És már többet ne féljetek! Elfutottak örökre!
Előjönnek a bokorból. A Rózsalány gyönyörű ruhában, a Fecskefiú szépen öltözve, délcegen!
ÉDES DINNYE KIRÁLY
Jó utat! Éljetek boldogan!
SAVANYÚ UBORKA KIRÁLY
Á, majd megunják a boldogságot is!
KESERŰ KECSKESZŐR KIRÁLY
Éljetek, ahogy tudtok! Nem mindegy?
Lassan, méltóságteljesen elmennek.
FECSKEFIÚ
Köszönjük nektek, három királyok! Köszönjük!
Most néznek egymásra, észreveszik, hogy milyen szépek lettek.
FECSKEFIÚ
De gyönyörű vagy, Rózsalány!
RÓZSALÁNY
De szép vagy, Fecskefiú!
A szerszámok is bámulják őket, gyönyörködve, hízelegve tapogatják a szép ruhákat!
Zene indul.
FECSKEFIÚ
| |
|
Ó, de szép vagy! Ha rád nézek, |
| |
|
Boldog vagyok én tevéled, |
| |
|
mert a szívem rád talált, |
| |
|
szegény szívem rád talált! |
| |
|
Enyém vagy te virágszálam, |
| |
|
mert a szívem rád talált, |
| |
|
boldog szívem rád talált! |
RÓZSALÁNY
| |
|
Fúvó szélben hajlongtam én, |
| |
|
már nem hajlok, csak mosolygok, |
| |
|
mert a szívem rád talált, |
| |
|
szegény szívem rád talált! |
| |
|
mert a szívem rád talált, |
| |
|
boldog szívem rád talált! |
Zene vége.
HORDÓ
Be szép volt, ó be szép! Én is szeretnék szép lenni! Mert hogy nézek ki? Rozsdás az abroncsom, kilukadt az oldalam! Nem akarok a szemétdombra kerülni! Azt akarom, hogy bor lötyögjön a hasamban, és mosolyogjon örömében, aki rám néz!
FECSKEFIÚ
Kedves öreg hordó, drága barátom! Hűséges társam a vándorlásban! Dehogyis kerülsz te a szemétdombra! Megcsiszolom az abroncsodat, befoltozom az oldaladat, olyan lesz, mint az új! Csiszolja, foldozza. Kész! Gyönyörű! Akarsz velünk maradni? Szüretkor aztán kotyogtathatod az új bort a hasadban!
HORDÓ
Gyönyörködve nézegeti magát. Ó, be szép az abroncsom! Ó, be szép kerek a hasam, és már nincs is rajta luk! Ó, be szép vagyok! Veletek maradok, és szüretkor majd kotyogtatom az új bort! Itt! A hasára üt.
Zene indul.
HORDÓ
Énekel.
| |
|
mi kotyog a hordó ha-hasában? |
KÓRUS
Ismétel.
| |
|
bor kotyog a hordó ha-hasában! |
HORDÓ
Énekel.
| |
|
mert ennek a bornak nincsen párja! |
RÓZSALÁNY
Ó, te drága vadonatúj vén hordó! Hadd csókoljalak meg!
HORDÓ
Boldogan. Ide! Meg ide is! Mutatja mind a két arcát! Köszönöm! Úgy érzem, megérdemeltem, vagyis azt akarom mondani, hogy szép vagyok! És a szépnek jár a csók!
GEREBLYE
Én nem vágyok a szépségre! A szépség mulandó! Elszáll, mint a kikerics! Elhervad, mint a felhő! Én csak azt szeretném, ha nem lötyögne a fogam! Ez itt meg ez meg ez! Ez itt egy kőtől, nincs meg, eldobtam, hihi, orron találtam vele a gazdát! Ez itt egy vastól, hihi, kupán találtam vele Dögönyét! Ez itt egy nem tudom, mitől! Hajaj, mit nekem szépség, csak legyen egészség! Egészséges, erős fog! Nem egérfog, nem tigrisfog, gereblyefog! Erre vágyom! De erre nagyon!
FECSKEFIÚ
Drága vitéz gereblye! Hű társ a vándorlásban és nagy hős a támadásban! Gyere, megcsinálom a fogadat, olyan erős lesz, hogy még a sziklát is elharaphatod! Megcsinálja. Már nem lötyög! Én nagyon szeretném, ha velünk maradnál! Egy ilyen bátor, erős fogú gereblyére mindig szükség van! Egy ilyen egészséges gereblyére!
GEREBLYE
Köszönöm, Fecskefiú! Mozgatja fogait. Nem mozog! Nem lötyög! Rám mindig számíthatsz! Lehet, hogy nem vagyok olyan bátor, mint ahogy mondom, de ha veletek vagyok, nem félek olyan nagyon! És remélem, hogy ezután csak gereblyézni kell! Remélem, nem lesz több csihipuhi!
GEREBLYE
Énekel.
| |
|
Volt egyszer egy gereblye, |
Refrén.
| |
|
Jó, jó, jó, víg a kedvem, |
Refrén.
Refrén.
RÓZSALÁNY
Közbeszól, sírva. Ó, te szegény gereblye! Mindjárt sírok!
GEREBLYE
Még nincs vége a dalnak! Várjál! A befejezés vidám!
Énekel.
Refrén.
Zene vége.
GEREBLYE
Most lehet tapsolni! Lehet, hogy nem vagyok a legbátrabb! Lehet, hogy nem vagyok a legokosabb! De én vagyok a legegészségesebb! Én veletek maradok!
LÉTRA
Én is egészséges akarok lenni! Én is ép akarok lenni! Nem vagyok valami okos, de létrának jó vagyok! Illetve lennék, ha itt ezt az eltört fokot kicserélnék! Nem akarok szemétdombra kerülni! Én még fiatal létra vagyok! Illetve, nem olyan régi!
FECSKEFIÚ
Erős és fiatal létra vagy! És hűséges barát voltál a vándorlásban! Nem kerülsz a szemétdombra, ígérem! Mindjárt kicserélem azt az eltört fokot! Kicseréli. Így ni! Erősebb, mint a régi! Jó kis akác! Maradj velünk, élj velünk!
LÉTRA
Nézegeti az új fokot. Ugye, erős? Ugye, szép? Ugye, már meg se látszik, hogy melyik volt a törött?!
Megcsodálják sorban.
Fogd meg nyugodtan! Nehézkedj rám bátran! Most már elbírok akár egy zsák búzát is! Vagy két zsák árpát! Vagy három zsák zabot.
Zene indul.
LÉTRA
Énekel.
| |
|
mért tört el a létra foka! |
| |
|
mért tört el a létra foka? |
| |
|
A létra csak legyen fokos! |
| |
|
Az se baj, ha olyan okos, |
| |
|
mint mondjuk, a tavalyi kos! |
| |
|
Ha csúfolnak, csak nevetek, |
A létra táncol, gólyalábon lépeget. Meghajol a Rózsalány előtt.
RÓZSALÁNY
Táncol vele, nevetve. Ó, be szépen táncolsz! Ó, be fürgén szeded a lábadat!
LÉTRA
Boldogan. Ugye, ugye? Ez nem ám medvetánc! Ez létratánc! De veled öröm táncolni, szinte repülök! Meghajol, vége a táncnak.
LÉTRA
Köszönöm a táncot! Nyugodtan mondhatom, hogy szép pár voltunk mi ketten!
FECSKEFIÚ
Megfogja a Rózsalány kezét. Egy hordóval, egy létrával, egy gereblyével kezdjük el az új életet! Lehet, hogy ez másnak kevés, de nekünk elég, mert a barátaink! És nem lehet szegény az, kinek barátai vannak!
HORDÓ
De milyen hordóval! A mellére csap. Egy vadonatúj baráttal!
LÉTRA
De milyen létrával! Táncol egy kicsit. Egy táncos lábú létrával!
GEREBLYE
De milyen gereblyével! Tornázik. Egy egészséges, hű baráttal!
Sorban megfogják egymás kezét, illetve a Fecskefiú és a Rózsalány kezét. Előrejönnek.
Zene indul: finálé.
MIND
Refrén.
| |
|
Néha sírtunk és szepegtünk, |
| |
|
de a végén jót nevettünk! |
Refrén, ugyanaz.
Előjön a három király is, énekelnek.
HÁROM KIRÁLY
| |
|
kimondott szót a zenével! |
Refrén, ugyanaz.
Előjön a gazda, a mostoha és a két tekergő. Énekelnek.
GAZDÁÉK
| |
|
Ne légy kapzsi, ne légy gonosz, |
| |
|
nem gyűlik a fejedre rossz! |
Refrén, ugyanaz.
FECSKEFIÚ
Ének.
| |
|
Nem kell vagyon és kiváltság, |
| |
|
semmiben sem lesz hiánya! |
| |
|
száll a szánkról vidám ének! |
| |
|
Itt jártak lent a csillagok, |
| |
|
fényük a szívünkben ragyog! |
Refrén.
| |
|
Tapsolj, hát! Ne sajnáld a tenyered! |
| |
|
Tapsolj, hát! Ha a mesét szereted! |
Vége
|