1.

GAZDA

Kintről. Ki veled a szemétdombra! A nyavalya törje ki ezt a gereblyét! Lötyög minden foga!

GEREBLYE

Beesik, megáll. Ijedten-búsan mozgatja a fogát: lötyög! Majd a másikat is: az is lötyög. A harmadik is. Na! Nananananana! Tudom, hogy lötyög! Ez már egy hete lötyög. Bele akadt a kőbe. Zsebéből elővesz egy követ, mutatja. Ez három napja. Vasdarab. Előveszi a patkódarabot, majd a kővel együtt zsebre vágja. A harmadik fogát mozgatja. Jaj! Jajajajaj! Ez most lazult meg! De mitől? Kőtől? Nem, attól ez lazult meg! Vastól? Nem, attól meg ez! Azt sem tudom, hogy mitől, csak azt tudom, hogy lötyög! Félre kifele. Mert összevissza gereblyéznek velem! Egyszer egy kőbe! Egyszer egy vasba! Egyszer meg nem tudom, mibe!

GAZDA

Kintről. Az ördög vigye el ezt a létrát! Kitört a foka! Ki veled a szemétdombra!

LÉTRA

Bebiceg, sántikálva ugrál körbe. Mert rám lépett! Mert rám ugrott! Mert két lábbal ugrott rám! Akarattal kitörte! Addig ugrált rajtam, míg ki nem tört! Pedig láthatta, hogy ki van kopva! Láthatta, hogy óvatosan kell rálépni! De nem! Két lábbal ugrott rá! Akarattal!

GEREBLYE

Forog utána. Állj már meg egy kicsit! Elszédülsz! Meg én is szédülök.

LÉTRA

Megáll. Megálltam. Tessék, mit akarsz?

GEREBLYE

Panaszosan. Engem is kidobtak…

LÉTRA

Neked is kitört valamid?

GEREBLYE

Nem. Nekem lötyög a fogam! Ez egy kőtől, ez egy vastól, ez meg egy nem tudom, mitől.

LÉTRA

Nem is sejted?

GEREBLYE

Nem. Pedig könnyebben viselném el, ha tudnám, hogy mitől lötyög.

LÉTRA

Hajhaj! De mit számít az, ha tudod? Én tudom, és egyáltalán nem könnyebb!

GAZDA

Kintről. Hogy a tehén rúgja meg ezt a hordót! Kilukadt! Kifolyt belőle a bor! Ki vele a szemétdombra!

HORDÓ

Begurul, pörögve bejön. Mély hangon beszél. Fogjatok meg! Fogjatok meg! Megfogják, abbahagyja a pörgetést. Köszönöm. Már azt hittem, kigurulok a világból. Most, hogy kifolyt belőlem a bor, sokkal könnyebben gurulok. Elég, ha csak így egy ujjal megpöccintenek! De nem pöccintettek, hanem lábbal belém rúgtak! Ó, ó! Mert kifolyt belőlem a bor! Hát tehetek róla, hogy elkorhadt az egyik dongám? Megmutatja. Itt! Öreg hordó vagyok, régi hordó vagyok, és elkorhadt. Pedig mennyi-mennyi jó bort érleltem, s most meg: ki veled a szemétdombra! Ó, ó! Ti mit csináltatok itt? Ti is kiszáradtatok?

GEREBLYE

Minket is kidobtak…

LÉTRA

De előbb rám ugrott, akarattal!

GEREBLYE

Nekem meg lötyög három fogam! Ez itt kőtől, ez itt vastól, ez itt nem tudom, mitől.

HORDÓ

Ó, ti szegények! És ó, én szegény!

HORDÓ

Énekel.

LÉTRA

Énekel.

GEREBLYE

Énekel.

LÉTRA

Nem akarom szemétdombon leélni az életemet!

HORDÓ

Én se! Annyira még nem vagyok korhadt!

GEREBLYE

Én se! A többi fogam még nem lötyög!

LÉTRA

Én nem akarom, hogy csúfoljanak meg rugdossanak!

HORDÓ

Én se!

GEREBLYE

Én se! Akkor szökünk?

LÉTRA

Szökünk!

HORDÓ

Szökünk!

GEREBLYE

Kitől búcsúzzunk el?

HORDÓ

A kapufélfától!

Te voltál egyedül jó hozzánk, mert kiengedtél!

GEREBLYE

Kívánj hát nekünk jó utat!

LÉTRA

Akkor lássalak, mikor a hátam közepét!

2.

GAZDA

Hol vannak? Hová tűntek?! Hol a gereblye, hol a létra, hol a hordó?! Ide dobtam ki őket a szemétbe! És ha én idedobom, akkor itt a helyük! Azt a fűzfán fütyülő rézangyalát! Mert enyém a szemétdomb! És enyém az is, amit kidobtam rá! Itt minden az enyém! Enyém a kerítés! Enyém a fű, ami a talpam alatt van! És enyém ez a kis darab ég is, ami a fejem felett van! A levegő, amit beszívok, az is az enyém, amit kifújok, az is az enyém! Észreveszi, hogy nyitva van a kapu. Nyitva van a kapu! Megszöktek! Megszöktek! Hogy a mennykő csapjon beléd, te kapu! Mért engedted ki őket?! Rugdossa a kaput. Hitvány, engedetlen kapu! Nesze! Jaj, na, megállj, csak! Veled később számolok! Kiabál kifelé. Hé, te, hé! Gyere csak ide, te fattyú! Szedd a lábad, ugorj, ha mondom, te vakarcs! Igyekezz már, bikkmakk! Na, végre!

FECSKEFIÚ

Bejön, sértődötten mondja. Itt vagyok, gazduram! De van nekem becsületes nevem is! Az a nevem, hogy Fecskefiú!

GAZDA

Lárifári, kotty belé, szilvalé! Az a neved, ahogy én hívlak! Az én kisbéresem vagy! Én etetlek, én itatlak, én ruházlak! Míg ki nem telt az esztendőd, én parancsolok! Hívhatlak verébtojásnak, hívhatlak sütőtöknek! Melyiket választod?

FECSKEFIÚ

Önérzetesen. Az én nevem Fecskefiú!

GAZDA

Te, te, te! Ne ellenkezz! Majd ezért még később számolunk! Most szedd a lábad, és lódulj a szökevények után! Hozd vissza a hordót, a létrát és a gereblyét! Estére itt legyetek, mert szíjat hasítok a hátadból! A létrából meg gyújtóst hasogatok! A hordónak meg kitaposom minden dongáját! A gereblyének meg kitöröm minden fogát! Lesz majd nemulass! Lesz majd haddelhadd! Engedetlen szolganépség! Engedetlen szerszámok! Mindjárt megüt a guta! Indulj! Lódulj! Kirobog.

FECSKEFIÚ

Indulok már! Megyek már! Kitől búcsúzzak el? Kitől köszönjek el? Én árva kisbéres! Itt velem mindenki csak veszekszik! Még a nevemet is el akarják venni! Hajaj!

FECSKEFIÚ

Énekel.

Elbúcsúzik a kapufélfától, kimegy. Elbúcsúzom a kapufélfától. Bár te néma vagy, bár te nem beszélsz, de legalább nem is szidalmazol! Ég veled, kapufélfa! Addig is emlékezz rám, amíg visszajövök!

3.

FECSKEFIÚ

Messziről. Hahó, gereblye, hahó létra! Merre vagytok?

GEREBLYE

Ide bújjunk! Gyertek gyorsan! Gyere már!

LÉTRA

Beugrik a bokor mögé. A nyomunkban vannak! Ki kiabál?

HORDÓ

Ő is beugrik. Pssz! Maradj csendben! Nem hallom jól!

FECSKEFIÚ

Messziről. Hahó, létra! Merre vagy, hordó?

HORDÓ

A Fecskefiú! Megismerem a hangját!

GEREBLYE

Minket keres!

LÉTRA

Biztosan azért küldték utánunk, hogy visszavigyen!

HORDÓ

Pssz! Maradj csendben! A szél viszi a hangot!

GEREBLYE

Most féljünk tőle vagy ne féljünk tőle? Örökké nem kuksolhatunk itt!

LÉTRA

Én azt mondom, hogy féljünk! Mindenkitől féljünk! Nem akarom, hogy páros lábbal ugráljanak rajtam! Nem akarom, hogy összevissza törjenek!

GEREBLYE

Te mit mondasz?

HORDÓ

Én gondolkozom! És minél tovább gondolkozom, annál erősebben eszembe jut valami! Mégpedig az jut az eszembe, hogy a Fecskefiú egyszer szépen kimosott! Aztán pedig megsimogatott! És biztos vagyok benne, hogy ezt nem parancsolták meg neki! A simogatást!

GEREBLYE

Vagyis féljünk vagy ne féljünk?

HORDÓ

Én azt mondom, hogy ne féljünk!

GEREBLYE

Nekem is eszembe jutott valami! Az jutott az eszembe, hogy egyszer kitisztogatta a fogaim közül a gizgazt! Akkor még csak ez az egy fogam lötyögött, ez, amelyik beleakadt a kőbe! És észrevette! És azt mondta, hogy ej, te szegény gereblye! Veled se bánnak különbül! Én meg most azt mondom, hogy ne féljünk tőle!

FECSKEFIÚ

Messziről. Hahó, létra!! Hol vagytok?

LÉTRA

Hm, igaz, ami igaz, ha töröm a fejemet, nekem is eszembe jut egy-két dolog! Vagyis csak egy! A másikat elfelejtettem!

GEREBLYE

Nem baj, legalább azt az egyet mondd el gyorsan, míg azt is el nem felejted!

LÉTRA

Mondom, hogy ne szólj közbe, mert összezavarsz!

GEREBLYE

Jaj!

LÉTRA

Egyszer eldőltem, és a Fecskefiú felállított!

GEREBLYE

Vagyis?

LÉTRA

Vagyis, mi?

GEREBLYE

Féljünk vagy ne féljünk?

LÉTRA

Szavazzunk! Én azt szavazom, hogy mindenkitől féljünk, csak a Fecskefiútól ne!

GEREBLYE

Megállapítom, hogy három szavazattal nem félünk! Sorban mutogat. Van egy lukas szavazat, van egy lötyögős szavazat és van egy kitört fogú szavazat!

HORDÓ

És van még valami!

LÉTRA

Még egy szavazat?

HORDÓ

Nem. A titok! A Fecskefiú varázstudománya! Tudjátok ti is!

GEREBLYE

Tudjuk!

LÉTRA

Én is tudom?

GEREBLYE

Te is. Csak most annyira megzavart, hogy páros lábbal rád ugrottak, hogy elfelejtetted! Figyelj! A Fecskefiúnak az a varázstudománya, hogy ha toppant, minden emberfiának térdre kell hullni! Jó tudomány, hasznos tudomány, csak ő éppen nem tud róla! Na, ez a titok!

LÉTRA

És elmondjuk neki?

HORDÓ

Nem mondhatjuk el neki, mert ha tud róla, rögtön megszűnik a varázserő! Nem tudhat róla!

LÉTRA

Mutatni szabad, de még azt se tudjuk, hogy a Fecskefiú barát-e vagy ellenség! Nem tudjuk, hogy velünk van-e vagy ellenünk?

LÉTRA

Szavazzunk!

GEREBLYE

Ez hogy belejött a szavazásba! Ha velünk van, mutogatunk, ha ellenünk, nem mutogatunk! Cssss! Csendben legyetek! Jön!

FECSKEFIÚ

Hang. Hahó, hordó! Hahó, létra! Hahó, gereblye! Hol vagytok?

GEREBLYE

A hordónak. Köhögj egy kicsit, hogy idetaláljon! Te tudsz a legszebben köhögni!

HORDÓ

Először finomakat köhög, majd egy asztmás köhögőrohammal folytatja.

FECSKEFIÚ

A bokorhoz lép. Veregeti a hordó hátát. Kuc-kuc! Hát itt vagytok! Már mindenhol kerestelek benneteket! Szegény hordó! Szegény jó öreg hordó! De csúnyán köhögsz! Na, na! Kuc-kuc! Biztos megfáztál a pincében! Jól van, jól, tartsd vissza a lélegzetedet! Így, így.

HORDÓ

Végre abbahagyja. Köszönöm, Fecskefiú, már jobb!

GEREBLYE

Miért kerestél?!

FECSKEFIÚ

Hogy átadjam a gazda üzenetét!

LÉTRA

Üzent? Nekünk üzent?

GEREBLYE

És mit üzent a gazda?

FECSKEFIÚ

Azt üzente, hogy ha nem jöttök vissza, a létrából gyújtóst hasogat, a hordónak kitapossa minden dongáját, s neked meg kiveri a maradék fogadat!

GEREBLYE

De szép üzenet! Az ilyen üzenetre mindjárt gyorsabban ver a szívem! Ha ilyen szépen hív, mindjárt nagy kedvem van hazamenni! Repülök – az ellenkező irányba! Rohanok a másik oldalra! Vágtatok – hátrafelé!

HORDÓ

És veled mit csinál, ha nem megyünk haza?

FECSKEFIÚ

Komolyan. Nekem szíjat hasít a hátamból…

HORDÓ

Hüm, hüm…

LÉTRA

Megint köhögni kell?

HORDÓ

Nem! Gondolkozom! Hüm, hüm…

GEREBLYE

És min gondolkozol, hüm, hüm?

HORDÓ

Azon gondolkozom, hogy énértem már nem kár! Öreg hordó vagyok, kiszolgáltam az időmet, az oldalam is kilukadt, és egy lukkal több vagy kevesebb már igazán nem számít! Én azon is gondolkozom, hogy neked is mindegy már, hogy hány fogad lötyög! Meg neked is mindegy, hogy még rád ugranak egyszer-kétszer… De neki nem mindegy! Ő még fiatal! És ha mi nem megyünk haza, szíjat hasítanak a hátából! Éppen ezért, Fecskefiú, ha akarod, önként visszamegyünk veled, mert szeretünk téged! Az előbb már azt is megszavaztuk, hogy nem félünk tőled, most szavazás nélkül szeretünk! Nem felejtettük el, hogy néha megsimogattál meg kijavítgattál meg segítettél rajtunk. Most mi is segíteni akarunk! Így van, gereblye? Így van, létra?

GEREBLYE

Tétován bólogat. Így van…

LÉTRA

Ha mindenki megszavazza…

FECSKEFIÚ

Egyikről a másikra néz, meg van hatódva. Azért nem tud rögtön szólni. Van egy kis feszültség! Drága öreg hordó! Köszönöm neked! És neked is köszönöm, gereblye! És neked is, létra! Köszönöm, hogy jót akartok nekem! Nekem még senki se akart jót! Nekem mindenki csak szíjat akart hasítani a hátamból! Köszönöm, hogy szerettek! És én is szeretlek benneteket! És dehogy viszlek vissza! Nem viszlek! Sőt! Inkább én is veletek szökök!

Szökjünk együtt! És bízzatok bennem! Ígérem, hogy vigyázni fogok rátok!

GEREBLYE

Éljen! Éljen a Fecskefiú! Ne félj, amíg minket látsz! Van még egy-két ép fogam!

LÉTRA

Nem akarok gyújtós lenni! Éljen!

HORDÓ

Amíg csak gurulni tudok, rám mindig számíthatsz!

FECSKEFIÚ

A földre ül. Kirázom a csizmámat, kavics ment bele!

GEREBLYE

Sugdos a hordónak, sustorognak. Megmutassuk neki?

LÉTRA

Szavazzunk!

HORDÓ

Pssz! Most nincs idő a szavazásra! Szépen szó nélkül megmutatjuk. Figyeljetek és segítsetek! De egy szót se!

LÉTRA

Mit segítsünk?

HORDÓ

Brummogjatok meg zümmögjetek! Dúdoljatok meg lalalázzatok! Így! Táncolni fogunk!

GEREBLYE

Értem! És tánc közben egyet-egyet toppantunk! Hiába, neked van itt a legtöbb eszed! Utána meg nekem!

LÉTRA

Én nem értem!

GEREBLYE

Nem baj! Elég, ha csak ritmusra brummogsz meg lalázol. Milyen táncot járunk?

HORDÓ

Topogóst! Mint a medvék! Fecskefiúhoz. Kijött a kavics a csizmádból?

FECSKEFIÚ

Gyanútlanul. Kijött! Akár táncolni is tudnék!

HORDÓ

Hüm! Dübbentőst is? Toppantóst is?

FECSKEFIÚ

Ropogóst is, kopogóst is! Bármilyet! De miért kérdezed?

HORDÓ

Túl élénken. Ihaj-tyuhaj! Mert olyan jókedvem lett! Rendes hangon. Medvéset is? Ilyet! Brummog, jobbra-balra topog. Brum-brum, brum-brum…

LÉTRA

Bután, összevissza. La-la-lalá!

GEREBLYE

Ritmusra lalázz! Egy-két-hár-négy!

MIND

Énekelnek.

GEREBLYE

Most jól kitopogtuk magunkat! Hiába, a toppantós tánc a legjobb a világon!

Idetoppantsz, odatoppantsz, ide tipp, oda topp, és a sok toppantással el is jártad a legszebb medvetáncot!

HORDÓ

Csak a toppantásra kell ügyelni!

LÉTRA

Bután. Meg a lalázásra…

GEREBLYE

Te most ne szólj közbe! Ha a toppantásra ügyelsz, minden rendben lesz. Ezt jól jegyezd meg!

FECSKEFIÚ

Nevetve. Nem érti. Jól van, jól van! Megjegyeztem a toppantást! A kopogást meg a forgást is!

GEREBLYE

Elég, ha csak a toppantást megjegyzed! A többi nem érdekes! Csak a toppantás! Azt el ne felejtsd!

FECSKEFIÚ

Nevetve, nem érti a célozgatást. Nem felejtem el, és köszönöm, hogy megtanítottatok a medvetáncra! Jól jön majd a lakodalomban vagy a búcsúban!

GEREBLYE

Jól bizony. Meg még majd máskor is!

HORDÓ

Ne fesd a falra az ördögöt!

GEREBLYE

Nem kell azt festeni! Jön az hívás nélkül is! Érzem én, mint macska az esőt!

4.

GEREBLYE

Mit mondtam? Megéreztem az esőt!

LÉTRA

De hiszen süt a nap!

GEREBLYE

Figyelj csak! Mindjárt mennydörög és villámlik!

GAZDA

Hangja. Hol vagytok, tekergők? Hol vagytok, szemétdombra valók?! Összetörlek benneteket! Gyújtóst hasogatok belőletek! Kitaposom az oldalatokat! Kitördelem a fogatokat. Szíjat hasítok a hátatokból!!

LÉTRA

Jaj, jaj, jaj! Nem akarok gyújtós lenni!

GEREBLYE

Jaj, jaj, jaj! Kitördelik a többi fogam is!

HORDÓ

Jaj, jaj, jaj! Kitapossák az oldalamat!

FECSKEFIÚ

Ne jajgassatok! Ne vacogjatok! Csendben legyetek!

MIND

Énekel.

GEREBLYE

Nem tudok parancsolni a fogamnak: magától vacog! Kattogás.

HORDÓ

A földön a lábával kapálódzik. Jaj, megbénult a lábam!

FECSKEFIÚ

Szelíden sorban lefogja őket, talpra állítja. Figyeljetek rám! Bízzatok bennem! És gyertek utánam! Majd én vezetek! És maradjatok csendben!

Kinéz a bokorból. Arról jön a gazda! Erre szabad az út! Fogjátok meg egymás kezét, nehogy elvesszen valaki!

LÉTRA

Nem akarok hátul lenni! Én bicegek! És nagyon félek!

GEREBLYE

Én nem bicegek, de én is nagyon félek!

HORDÓ

Én meg nem nagyon kapok levegőt! Itt be van törve az egyik bordám!

FECSKEFIÚ

Megoldja: csatárláncba állítja őket, az egyik kezét hátranyújtja, azt fogják meg mindnyájan. Álljatok így! Így senki se lesz hátul! Fogjátok meg a kezemet! És csendben legyetek! Indulás!

GEREBLYE

Jó! Gyerünk! Ne tolj hátra!

LÉTRA

Messze van még? Közel van már? Nézz hátra! Jajajaj!

HORDÓ

Nem tudok hátranézni, csak ha egészen megfordulok! Jajajaj!

GEREBLYE

Ne forgolódj összevissza! Mert eltévesztjük az irányt. Jajaj!

GAZDA

Beszamaragol. Hol vagytok?! Összetörlek benneteket! Visszahátrál. Hé! Hé! Hová mész?! Átkozott szamár!

Énekel.

GAZDA

Újra beüget. Hol vagytok?! Ízzé-porrá zúzlak benneteket! A szamár újra kihátrálna. Hová mész, te isten barma?

Énekel.

Erőlködve leszáll róla, belerúg. Csökönyös átokfajzat! Te engedetlen szénapusztító! Ezért etettelek? Ezért itattalak? Hogy ne fogadj szót?! Tűnj el a szemem elől, mert kiterítem a bőrödet! A szamár visszarúg. Még rúgsz is? Nesze! Nesze! Kidobja. Otthon majd számolunk! Brr! Dühösen fújtat, rázza a fejét, körülnéz. Szétvet a méreg! Mindjárt megüt a guta! Merre mentek, merre szöktek? Megálljatok, gyalog is utolérlek, és lesz majd nemulass! Úgy eltángállak benneteket, hogy még az eget is nagybőgőnek nézitek!

Elindul dühösen, öklét rázva. Eltűnik az egyik bokor mögött. Kis szünet.

5.

RÓZSALÁNY

Szipog, sírdogál, panaszkodik. Nem is én törtem el a tejfeles köcsögöt! A macska volt! És mégis én kaptam érte! Mindenért én kapok ki! Mindenért engem vernek! Jaj nekem, szegény árvának!

RÓZSALÁNY

Énekel.

RÓZSALÁNY

El is megyek világgá! Már a macska helyett is én kapok ki!

HORDÓ

Ó, be szomorú! Ó, be szomorú!

LÉTRA

Szipogva. Milyen szépen sír!

GEREBLYE

Persze hogy szépen sír! Hallottad? Az összes nyavalyás macska miatt ő kap ki! Te is sírnál!

LÉTRA

Ilyen szépen én nem tudnék sírni!

FECSKEFIÚ

Nem elég, hogy szépen sír, világgá is akar menni! Vigyük magunkkal!

LÉTRA

Szavazzunk! Aki egyetért, emelje fel a kezét! Felemeli.

LÉTRA

Összeszámolja a szavazatokat. Megszavaztuk! Beszélj vele!

FECSKEFIÚ

Kilép a bokorból. Ne sírj!

RÓZSALÁNY

Jaj, ki az?

FECSKEFIÚ

Én vagyok, Fecskefiú!

Ők meg a barátaim!

RÓZSALÁNY

Ni, egy hordó! Egy létra! És egy gereblye! De szépek vagytok!

FECSKEFIÚ

És téged hogy hívnak?

RÓZSALÁNY

Rózsalány az igazi nevem, csak itt senki se hív így! Mivelhogy árva vagyok, és az árvának nincs neve, csak az, hogy gyere ide, meg menj oda, meg kitépem a hajad, te csúf béka!

Pedig még a macskának is van neve, a kutyának is van neve, csak nekem nincs!

FECSKEFIÚ

Gyere velünk, Rózsalány! És ezentúl mindig az igazi neveden fogunk hívni!

RÓZSALÁNY

A szerszámokhoz. Ti is úgy fogtok hívni?

GEREBLYE

Mi is! Esküszöm!

HORDÓ

Ó, be szép neved van, Rózsalány!

LÉTRA

Gyere velünk világgá, Rózsalány!

RÓZSALÁNY

És ti merre mentek világgá?

FECSKEFIÚ

Tétován. Arra meg arra… Nem tudjuk, de azt tudjuk, hogy nagy a világ, és mindenhol jobb, mint ahol eddig voltunk!

MOSTOHA

Visít, hang. Hé, hol vagy, te csúf béka?! Kitépem a hajad!

GEREBLYE

Brr! Ki ez a böjti boszorkány? Olyan a hangja, mint a kenetlen keréknek!

RÓZSALÁNY

A mostohám! Fussunk! Meneküljünk!

GEREBLYE

Igazad van, fussunk! Elzsibbad minden fogam, ha még sokáig hallgatom ezt a visítást!

FECSKEFIÚ

Erre, erre! Gyertek utánam! Fogjátok meg egymás kezét!

GEREBLYE

Gyere! Ne félj, amíg engem látsz!

6.

MOSTOHA

Bejön, egy seprűt ráz, a seprű végig vele van. Hol vagy, te csúf béka? Hova bújtál? Azonnal gyere elő! Ha megtalállak, kitépem a hajadat! Fenyegetően körülnéz, az egyik bokorban mozgást lát, a Gazda az! Csúnyán mosolyog, a seprűt felemelve lassú léptekkel a bokorhoz lopakodik. Hihihi! Oda bújtál! Hihihi! Hiába bújtál! Most megvagy, te vakarcs! Lecsap a seprűvel.

GAZDA

Jajgatva jön a bokorból. Jaj, jaj, jaj a fejem! Jaj, jaj, komámasszony, miért üt kend engemet?

MOSTOHA

Vigyorogva. Nicsak, gazduram, hihihi! Nem kendet akartam fejbe csapni, hanem a vakarcs szolgálómat! Hihihi! És kend mit bujkál a bokorban?

GAZDA

Még mindig a fejét fogja. De jól tud kend célozni, komámasszony! Látszik, hogy biztos kézben van a seprű! Látszik, hogy sokat forgatja! De úgy is kell! Egyiknek a seprűt, másiknak a nadrágszíjat! Hahah! Bár többet csattogtattam volna én is a nadrágszíjat! Akkor nem kéne most bokorban bujkálnom! Az elkószált, engedetlen szerszámokat zavargatnom! Hogy a varjú mondja a szemének: csecsebogyó!

MOSTOHA

Hízelegve. Úgy, úgy bizony!

GAZDA

Utánuk küldtem a kisbérest, s ahelyett, hogy visszahozta volna őket, velük szökött ő is! De majd szíjat hasítok a hátából, csak érjem utol! Megismertetem a botom boldogabb végével!

MOSTOHA

Úgy, úgy, gazduram, csak ne sajnálja! Csak a fejét, hogy meg ne sántuljon! Hej, az én vakarcs szolgálóm se különb! Egy bordában szőtték őket! Fölmegy már neki az anyja papucsa, és mégis összetöri a köcsögöt! De majd megtáncoltatom a seprűt a hátán, hogy megemlegeti! Csak tudnám, hogy merre ment! Udvarol a gazdának. Figyeljen csak, gazduram! Mondok valamit, ha már ilyen szépen összejöttünk!

GAZDA

A fejét tapogatja savanyú képpel. Na hiszen!

MOSTOHA

Ej, majd mindjárt lelohasztom! Semmi az nekem! Van egy-két kenőcsöm meg egy-két bűvigém! De előbb hallgasson meg!

GAZDA

Hallgatom, komámasszony! Kendről mindig is mondták, hogy okos asszony! Meg még annál is okosabb! Meg hogy érti a csíziót! Tudom én! Nem zörög a haraszt… de én nem félek, sőt inkább tisztelem az ilyen bűbájoskodást! Sőt inkább büszke vagyok arra, hogy ilyen mindentudó asszonnyal beszélgethetek! Mondja!

MOSTOHA

Menjen már, maga aranyos szájú! Hát, tudom, amit tudok! És akit nem szeretek, jobb, ha fél tőlem! De maga ne féljen, gazduram! Inkább figyeljen! Keressük együtt a szökevényeket! Nehogy világcsúfjára mirajtunk nevessenek! Meg olyan jó ám kenddel egy levegőt szívni! Kend hozza a nadrágszíját, én meg a tudományomat! Így biztos elcsípjük őket! És akkor jaj nekik!

GAZDA

Itt a kezem, nem disznóláb! Csapjon bele!

MOSTOHA

Belecsap, átkozódik. Aki megszegi, vesse ki a föld! Aki megszegi, rogyjon rá az ég! Aki megszegi, ne kapjon levegőt! Aki megszegi, álljon meg benne az ütő!

GAZDA

Kicsit megijed az átkoktól. De szépen mondja!

MOSTOHA

Na, mutassa csak a fejét!

GAZDA

Leveszi a kalapját, mutatja. Itt meg itt!

MOSTOHA

Varázsigét mond.

Fú egyet. Fú!

Fáj még?

GAZDA

Boldogan tapogatja. Már nem fáj! Hinnye, kend aztán tud bájolni!

MOSTOHA

Ó, ez semmi! Ha igazán elszánom magam, akkor tudok különb dolgokat is! De pssz! Egy szót se senkinek, mert az ínyéhez ragasztom a nyelvét!

MOSTOHA

Énekel.

Csúnyán vihog. Hihihi! De psz! De csitt! Meg ne tudja senki sem! Egy szót se!

GAZDA

Rémülten. Isten ments! Akarom mondani: ne szólj szám, nem fáj a fejem! Hát akkor induljunk!

MOSTOHA

Minek fáradjunk? Minek rohanjunk? Inkább beszélgessünk itt a jó hűvösben! Akad majd egy kulacsocska, kortyolgatni! Akad majd egy kis főtt sonkácska, csipegetni!

GAZDA

Kicsit bután. De a szökevények…

MOSTOHA

Majd a nyomukba uszítunk mást! Majd utánuk küldünk mást! Van itt errefelé elég tekergő, akik pár garasért az anyjukat is elfognák!

Üljön csak le oda a hűvösbe, gazduram!

A bokorba nyúl, elővesz egy kulacsot meg egy elemózsiás batyut. Ni, itt egy kulacsocska! Ni, itt az elemózsia! Átnyújtja.

GAZDA

Leül a bokor alá, kortyint, csettint. Jó bor! De jó kis bor! Hinnye, de jó! Vérré vált bennem, mint barátban a lencse!

MOSTOHA

Kiált a tekergőknek. Hé, hé! Tekergők! Vaskó és Dögönye! Gyertek elő! Tudom, hogy itt tekeregtek! Kicsit bűbájol.

DÖGÖNYE

Aggyisten, ténsasszony! Aggyisten, gazduram! Én vagyok Dögönye káposztasavanyító…

MOSTOHA

…rothasztó!

DÖGÖNYE

Hehe! Így csúfolnak! De nem bánom! Mert aki evett a káposztámból, tanúsíthatja, hogy olyat még nem evett!

MOSTOHA

Aki evett a káposztádból, az már nem tanúsíthat semmit! Az már rég a föld alatt van!

VASKÓ

Aggyisten, ténsasszony! Gazduram! Én vagyok Vaskó vándorköszörűs! Akinek én fenem a kését, az nem vágja el az ujját!

MOSTOHA

Az egyszer biztos!

DÖGÖNYE

Rohantunk, mert hívott a ténsasszony! Pedig annyi dolgunk van, hogy ki se látszunk belőle! De azért rohantunk, mert hívott! Miért hívott?

VASKÓ

Bizony, annyi dolgunk van! Hogy már egészen elvásik a kezem!

MOSTOHA

Gúnyosan. Ki se látszotok a szénaboglyából! Idáig hallatszott a horkolásotok! Vaskónak. A szád vásik el a sok ásítozástól!

DÖGÖNYE

Alázatosan. Ja, ha a ténsasszony mindent tud! Épp csak szenderegtünk egy kicsit!

MOSTOHA

Vége a szendergésnek! Vége az ásítozásnak! Nyissátok ki jól a fületeket! Megcsörget egy erszényt, csilingelés.

DÖGÖNYE

De szép muzsika! Káposztát kell savanyítani?

VASKÓ

De szépen csilingel! Kést kell köszörülni?

MOSTOHA

Egyiket se! Nagyobb megbízatás vár rátok! Szökevényeket kell visszahoznotok!

DÖGÖNYE

És hogy néznek ki azok a szökevények?

MOSTOHA

Majd a gazduram elmondja nektek!

GAZDA

Ülve: falatozik, iszik. Hm, nym, először is egy gereblye! Lötyög három foga. De azért még jó lesz valamire! Aztán egy hordó, ki van ütve egy dongája! Aztán egy létra, el van törve az egyik foka. De azért mind az enyém, jogos tulajdonom! Hinnye, de jó ez a bor!

MOSTOHA

Meg az én kis cselédem! Azt is hozzátok vissza!

VASKÓ

Fitymálva. Egy ócska gereblye, egy lyukas hordó meg egy törött létra? Egy szökött kisbéres meg egy kócos szolgáló? Ezért rohangáljunk?

MOSTOHA

Megcsörgeti az erszényt, csilingelés. Ezért rohangáljatok!

VASKÓ

De szép muzsika! Rohanunk!

DÖGÖNYE

Csörgesse meg még egyszer, hogy el ne felejtsem a dallamát!

MOSTOHA

Majd ha hozzátok őket, kaptok! De ha nem hozzátok, eljáratom veletek a kutyakopogóst!

DÖGÖNYE

Hozzuk, hozzuk, mi az nekünk?! Semmiség! Már itt is vagyunk! A gazdához, kunyerálva. Osztán jó az a bor? Teljesen kiszáradt a gigám!

MOSTOHA

Zavarja őket. Majd ha visszajöttök, akkor kaptok! Indulás, lódulás, tekergők!

GAZDA

Én meg szundítok egyet a hűvösben! Ettől a jó kis bortól elálmosodtam! Hinnye, de jó kis bor volt!

A gazda a bokor mögé megy.

MOSTOHA

Ásít. Á-Á, de melegen süt a nap! Egy percecskére lehunyom én is a szememet!

A mostoha is a bokor mögé megy.

7.

GEREBLYE

Hol vagyunk?

FECSKEFIÚ

Azt hiszem, hogy jó messze! De még ne álljunk meg!

LÉTRA

Menjünk, menjünk, menjünk! Menjünk még messzebbre! Menjünk olyan messzire, hogy haza se találjunk! Addig én nem leszek nyugodt!

VASKÓ

Ott vannak! A lötyögős fogú gereblye, a lyukas hordó, a törött létra, a kisbéres és a szolgáló! Menjünk, kapjuk el őket!

DÖGÖNYE

Várj, várj, várj! Többet ésszel, mint erővel! Ha rájuk rontasz, öten hatfelé szaladnak!

VASKÓ

Hát akkor mit csináljunk?

DÖGÖNYE

Te csak hallgass Dögönyére! Itt ész van, nem szilvalekvár! Egy: bizalmukba férkőzünk! Kettő: csak az egyiket raboljuk el, a többi ne félj, jön utána!

VASKÓ

És melyiket raboljuk el?

DÖGÖNYE

Figyeld csak! Kinek a kezét szorongatják? A lányt raboljuk el!

VASKÓ

És hogy férkőzünk a bizalmukba?

DÖGÖNYE

Mi is szökevényeknek adjuk ki magunkat! Sántíts!

HORDÓ

Jön valaki! Ott, ott! Fussunk!

LÉTRA

Meneküljünk!

GEREBLYE

Gyerünk, gyerünk, gyerünk!

FECSKEFIÚ

Várjatok! Nem látjátok, hogy sántít? Lehet, hogy eltörte a lábát! Lehet, hogy segítségre szorul!

VASKÓ

Panaszosan, túljátszva. Segítség! Várjatok meg, könyörüljetek szegény nyomorulton!

Jaj, Jaj, Jaj! Dögönyének. Jól csinálom?

DÖGÖNYE

Jól! Jajgass meg nyögjél! Majd én beszélek!

DÖGÖNYE

A jóságotokhoz könyörgünk, a jó szívetekhez fordulunk! Tudom, hogy jószívűek vagytok, és nem hagytok el a bajban!

VASKÓ

Jaj! Jaj!

DÖGÖNYE

Az ég is megáld benneteket, ha segítetek rajtunk, szegény nyomorultakon!

FECSKEFIÚ

Kik vagytok? Mi a baj?

DÖGÖNYE

Szökevények vagyunk! Pssz!

VASKÓ

Azok, szökevények! Pssz!

DÖGÖNYE

Egy rossz gazdától szökünk, aki ütött-vert bennünket! Itt van, ni, ennek a szerencsétlennek eltörte a lábát! Mutasd!

RÓZSALÁNY

Ó, te szegény! Nagyon fáj? Hadd kötözzem be!

VASKÓ

Ennek nem örül, kicsit megzavarodik. Izé, már nem kell… vagyis tartja a nadrág!

DÖGÖNYE

Közbevág. Ó, ó, te szerencsétlen! Rózsalányhoz. Ne hallgass rá, a fájdalom elvette az eszét! Vaskóhoz. Belerúg, figyelmeztetően. Inkább megköszönnéd, hogy ideadja a kendőjét! Rózsalány tétován nyújta a kendőjét, Dögönye elveszi, gyorsan Vaskó térde alá köti. Így ni! Köszönd meg szépen! Bokán rúgja.

VASKÓ

Köszönöm, jaj!

DÖGÖNYE

Hogy elterelje a figyelmet. És ti kik vagytok? Hová mentek?

FECSKEFIÚ

Mi is szökevények vagyunk! Mi is egy rossz gazdától szökünk!

DÖGÖNYE

Akkor jó… akarom mondani, fogadjatok be, hadd mehessünk veletek! Essen meg a szívetek ezen a szegény szerencsétlenen! Kis szünet, tétováznak.

VASKÓ

Óvatosan jajgat. Jaj… Jaj? Kérdően néz Dögönyére.

LÉTRA

Gyanakodva, de nem jut eszébe. Szavazzunk…

DÖGÖNYE

Győzködi őket, hízeleg a létrának, leszereli. Ó, milyen jó lenne veletek menni. Szavazni is szoktatok? Ó, micsoda művelt társaság! És micsoda okos Létra! Honnan ismered a szavazást, te okos Létra?

LÉTRA

Kicsit zavartan, mert jólesik neki a hízelgés. Hm, onnan ismerem, hogy egyszer, hm, egy szónok állt rajtam, hm, akkor még nem volt kitörve a fokom, hm, és ő mondta mindig, hogy emberek, szavazzunk! Hm.

DÖGÖNYE

Szemérmetlenül dicséri. Művelt létra, okos létra! Akkor szavazzátok meg gyorsan, hogy ne szenvedjen itt ez a szerencsétlen beteg! Bokán rúgja Vaskót.

VASKÓ

Jaj! Jajajaajaj! De szenvedek! De szenvedek!

RÓZSALÁNY

Fogadjuk be őket! Hiszen ők is szökevények! És szenvednek!

DÖGÖNYE

Arany szíved van, te gyönyörű lány! Jóságos lelked van! Engedd meg, hogy melletted mehessek! Helyezkedik. Meg ez a szerencsétlen is melletted mehessen! Közrefogják. Ti meg menjetek elöl, mi majd elbicegünk hátul!

HORDÓ

Eddig nem úgy mentünk! Eddig mi fogtuk a Rózsalány kezét!

DÖGÖNYE

Hízelegve tuszkolja előre. Okos hordó! Bölcs hordó! Én még ilyen hűséges, okos boroshordót nem is láttam! Az ilyen okos hordónak elöl kell menni, hogy figyelje az utat!

GEREBLYE

Fecskefiúnak sugdos. Fecskefiú! Pssz! Nekem nem tetszik ez!

FECSKEFIÚ

Mi nem tetszik?

GEREBLYE

Ez nem igazi sánta! Egyszer az egyik lábára sántít, máskor a másikra! Ez nem tetszik!

FECSKEFIÚ

Nekem se tetszik! Figyelj erősen, Gereblye! Majd én is figyelek.

DÖGÖNYE

Megyünk már? Ránk esteledik!

FECSKEFIÚ

Indulunk! Gyertek sorban utánam!

GEREBLYE

Fecskefiú! Fecskefiú! Jaj, jaj! Elrabolták a Rózsalányt! Ott viszik!

LÉTRA

Jaj, jaj, mi lesz most? Félek!

FECSKEFIÚ

Utána! Fogjuk meg őket!

GEREBLYE

Már nem érjük utol! Hordó, mondd meg neki! Csinálj már valamit!

HORDÓ

Zavartan. Nem szabad! Tudod, hogy nem szabad… De énekelni szabad! Sírós, remegő hangon énekel, gyámoltalanul toppantgat.

FECSKEFIÚ

Hitetlenkedve, kicsit mérgesen, még nem érti. Ilyenkor van kedved énekelni? Nem szégyelled magad?!

GEREBLYE

Segít a hordónak, sírósan, erőltetetten, bocsánatkérően énekel, topog.

FECSKEFIÚ

Nagyon dühös. Ilyenkor van kedved táncolni?! Nem szégyelled magad?! Megbolondultatok?

LÉTRA

Külön, pánikban. Félek, félek, félek!

GEREBLYE

Már majdnem kimondja a titkot, sírósan. Könyörgök, Fecskefiú, csak egyet táncolj velünk! Nem mondhatok többet! Jót akarunk, de nem mondhatom el! Szipogva énekel.

HORDÓ

Szipogva.

FECSKEFIÚ

Most már nagyon dühös! Dühében dobbant. Azonnal hagyjátok abba! Szégyelljétek magatokat! Nem vagytok barátok! Semmirekellők vagytok! Toppant.

GEREBLYE, HORDÓ

Megtörlik a homlokukat, felsóhajtanak. Na, végre!

DÖGÖNYE

Mi a fene ez?! Megbotlottál, és magaddal rántasz?

VASKÓ

Te rántottál magaddal! Én egyenesen mentem! Jaj! Nem tudok felállni! Csúz ment a lábamba! Jaj, drága lábacskám!

DÖGÖNYE

Fel akar állni. Ne jajgass, te féleszű! Pattanj és rohanjunk! Jaj, mi ez? Nem tudok felállni! Mi van a lábammal? Megbénultam! Térdén csúszik ide-oda, jajgat. Reumát kaptam! Csúzt kaptam! Görcsöt kaptam! Jaj!

RÓZSALÁNY

Fecskefiú! Fecskefiú! Szabadíts ki!

FECSKEFIÚ

Semmit se ért. Számonkérően kérdi. Mi ez? Mi a csuda ez?!

GEREBLYE

Boldogan. Semmi, semmi… Megbotlottak! Végre! Rohanjunk! Szabadítsuk ki Rózsalányt!

FECSKEFIÚ

Ne félj!

RÓZSALÁNY

Már nem félek! Ha veled vagyok, ha így idehajtom a fejem, akkor egyáltalán nem félek! Senkitől se félek!

HORDÓ

Boldogan. Megbotlottak! Gyerünk, gyerünk! Fecskefiúnak. Menj elöl!

LÉTRA

Már nem félek! Roham!

LÉTRA

Előre!

HORDÓ

Gyerünk!

GEREBLYE

Utánam!

LÉTRA

Énekel.

MIND

HORDÓ

MIND

GEREBLYE

MIND

LÉTRA

Láttátok, hogy aprítottam őket? Mint a répát!

Láttátok, hogy vágtam a fülét?! Először a jobb fülét, azután a bal fülét!

HORDÓ

Az semmi! Én csak így ráleheltem az egyikre: hú! És kihullt a haja! Mind egy szálig!

GEREBLYE

Az semmi! Én egy kicsit így felemeltem a lábamat, és zutty! Repült a holdba! Úgy süvített, mint egy ágyúgolyó! Sss-ziii!

FECSKEFIÚ

Nevetve. Nagy hősök vagytok mind a hárman!

RÓZSALÁNY

Köszönöm nektek, hogy ilyen bátran verekedtetek értem! Soha nem fogom elfelejteni! Nem tudok mást adni, csak egy csókot!

HORDÓ

Vékony hangon. Köszönöm! Hű de melegem lett!

LÉTRA

Ide kérem! Erre az arcomra! Ez tisztább!

GEREBLYE

Engem még nem csókolt meg senki…

FECSKEFIÚ

Kicsit zavartan bocsánatot kér. Hm, khm, hm.

HORDÓ

Szelíden biztatja. Mondjad bátran!

FECSKEFIÚ

Ne haragudjatok rám azért, amit az előbb mondtam! Dühömben mondtam! De hát olyan különösen viselkedtetek! Most már látom, hogy igazi barátok vagytok!

HORDÓ

Célozgatva. Egy kis düh nem árt néha! Nem haragszunk!

FECSKEFIÚ

Akkor jó! Akkor induljunk! Fogjátok meg egymás kezét! Gyertek utánam!

8.

DÖGÖNYE

Kopaszon. Jaj, jaj, jaj nekem!

VASKÓ

Jajajajaj!

DÖGÖNYE

Ide-oda csúszkál. Hol vannak, gazduram?

VASKÓ

Nincsenek sehol!

DÖGÖNYE

Fülel. Psz! Hallgasd! Horkolás hallatszik.

VASKÓ

Ne mondd azt, hogy hallgasd! Legalább te ne csúfolj! Mivel hallgassam?! Hogyan hallgassam?! Jaj, a fülem! Drága fülecském! Volt két fülem!

DÖGÖNYE

Hagyd már abba az óbégatást egy pillanatra! Horkolás. Ott húzza a lóbőrt! Kiált. Gazduram! Mi vagyunk!

GAZDA

Ni, Dögönye! Ni, Vaskó! Hogy néztek ki?! Miért térdeltek?

DÖGÖNYE

Jaj, a hajam! Kihullott!

VASKÓ

Jaj, a fülem! Lepottyant!

MOSTOHA

Kijön a bokorból. Mi van itt? Mi baja?

GAZDA

Ez óbégat itt! Hiányzik a füle! Különben kutya baja, mint a szentesi halottnak!

MOSTOHA

Hol van a lány?!

GAZDA

Az ám! Hol vannak a szerszámok? Hol van a kisbéresem?

MOSTOHA

Behergeli magát, varázslásba csap át. Ó, ti tökkelütöttek! Ó, ti tyúkeszűek! Ó, ti kutyaütők! Szélhordta sehonnaiak! Hű, de mérges vagyok! Legyetek átkozottak! Felejtsétek el az emberi nyelvet! Fogjon meg az átok!

GAZDA

Csillapítja, félve. Na, na, komámasszony! Csillapodjék! Még megüti a guta!

MOSTOHA

Kicsit magához tér. Jaj, köszönöm! Hol vagyok? Mit is mondtam?

GAZDA

Valami átkot mondott, ezekre…

GAZDA

Úgy látom, már meg is fogott az átok!

DÖGÖNYE

Még prózában. Röf, röf!

VASKÓ

Mek, mek!

DÖGÖNYE

Kukurikú!

DÖGÖNYE – VASKÓ

Énekelnek.

VASKÓ

Kotkodácsolva énekel.

EGYÜTT

DÖGÖNYE

Ugatva énekel.

EGYÜTT

GAZDA

Befogja a fülét. Hagyjátok már abba! Megsüketülök! Feléjük rúg. Hess innen! Csiba te! Csináljon már velük valamit, komámasszony! Változtassa vissza őket! Így sose tudjuk meg, hogy mi történt?!

MOSTOHA

Bűbájol közben. Múljon el az átok! Beszéljétek az emberi nyelvet! Felejtsétek el az állatok nyelvét!

DÖGÖNYE

Térden csúszva előjön, csókolja a mostoha kezét. Köszönjük, ténsasszony, köszönjük!

VASKÓ

Térden csúszva jön, ő is csókolja a másik kezét. Jaj de jó! Cupp! Tudok beszélni! Cupp! Már majdnem kotló lett belőlem!

DÖGÖNYE

Nem lehetne a hajamat is?

VASKÓ

Nem lehetne a fülemet is?

MOSTOHA

Elrántja a kezét. Azt megérdemlitek! Az csak maradjon úgy! Álljatok föl! Halljuk, mi volt! De ne hazudjatok, mert rátok hozom a hideglelést!

GAZDA

Peregjen a nyelvetek, mint kecskebogyó a jégen!

DÖGÖNYE

Morogva. Azért ezt is köszönjük, a felállást…

VASKÓ

Egyenesedj ki, lábacskám! Már azt hittem, térden csúszva élem le az életemet!

DÖGÖNYE

Túlozva mesél. Jaj, gazduram! Jaj, ténsasszony! Már itt volt a kezünk között a lány! Már vittük! Illetve hoztuk! Vagyis nagyszerűen sikerült a tervünk!

VASKÓ

Nagyszerűen! Bizony!

MOSTOHA

Látom!

DÖGÖNYE

Hm, izé… De közbejött valami! Pedig már fogtuk jó erősen!

VASKÓ

Ő is kinyújtja a kezét. Itt volt! Istenuccse!

GAZDA

És hová lett?! Mi történt?! Mondjátok már, lókötők!

DÖGÖNYE

Nem tudom… nem értem… az történt, hogy térdre estünk!

VASKÓ

És az történt, hogy lepottyant a fülem! Jaj!

GAZDA

Mi történhetett? Nem értek egy kukkot se!

MOSTOHA

Töprengve. Valami varázsolás történhetett! Valami bűbájolás történhetett! Valaki kontárkodott, valaki varázsolgatott! De ki? Na nem baj! Majd elvesszük a kedvét! Nincs szükség több bűbájolóra! Nem szeretem, ha belekontárkodnak a dolgomba! Nagyon nem szeretem!

MOSTOHA

Elhullajtott egérszőr, háromnapos békabőr! Fogj meg, átok! Szállj utánuk! Pillantásuk földre hulljon, kezük-lábuk ne mozduljon! Rendes hangon. Gyerünk utánuk! Most nem menekülhetnek! Hihihi!

DÖGÖNYE

Vonakodva. Mi is menjünk?

GAZDA

Ti is, pernahajderek! Hallottátok?! Meg se bírnak moccanni! Most elkapjuk őket! És szíjat hasítunk a hátukból! Becsörtetnek a bokor mögé, a mostoha után.

9.

FECSKEFIÚ

Gyertek, gyertek, ne maradjatok el! Szedjétek a lábatokat szaporán!

RÓZSALÁNY

Jaj, mi ez?! Nem mozdul a lábam! Nem tudom mozgatni a kezem! Nem tudok moccanni se! Fecskefiú, segíts!

FECSKEFIÚ

Erőlködik. Megyek, Rózsalány! Nem tud moccanni. Jaj, mi ez?! Nem mozdul a lábam! Mintha belenőtt volna a földbe! Segíts, Hordó!

HORDÓ

Tolja a Fecskefiút, de az nem moccan. Segítek, segítek! Hó-rukk! Na még egyszer! Hóó-rukk! Arra nem megy! Várj, ne csüggedj! Megpróbáljuk erre! Húzza. Húzd meg! Húúzd meg! Jaj, erre se megy!

GEREBLYE

Próbáld meg oldalt!

HORDÓ

Oldalra nyomja, nem megy. Hóóó-rukk! Oldalra se megy! Jaj, jaj, nagy a baj!

LÉTRA

Ugrál közöttük. Jajajaj, mi történt veletek? Édes Rózsalány! Édes Fecskefiú!

Mi bajotok? Hol fáj? Hol szúr? Hol sajog?

Rózsalánynak mutatja: először a lábát, aztán a kezét rázza. Próbáld mozgatni, így! Próbáld mozgatni, így!

RÓZSALÁNY

Nem tudom mozgatni! Jaj, jaj, jaj! Mit csináltak velünk? Fecskefiú, segíts!

FECSKEFIÚ

Nem tudok segíteni, és a szívem szakad meg! Mitől bénult meg a kezem? Mitől bénult meg a lábam?

GEREBLYE

Én sejtem! Én sejtek valamit! Én nagyon-nagyon gyanítok valamit! És nagyon gyanakszom valakire!

HORDÓ

Mit sejtesz? Mit gyanítasz? És kire gyanakszol?

GEREBLYE

Bűbájolást sejtek! És egy boszorkányra gyanakszom! Kinéz a távolba. Jól sejtem! Jól gyanakodtam! Ott jönnek!

LÉTRA

Nekiindul. Fussunk, fussunk!

GEREBLYE

Állj! Ők nem tudnak futni! Ők moccanni se tudnak!

HORDÓ

Végre megérti. Értem, gereblye! Nem hagyhatjuk itt őket! Én viszem Fecskefiút! A létra viszi Rózsalányt! Te pedig tartóztasd fel őket! Neked van fogad! Azzal vicsoríts, amelyik nem lötyög!

GEREBLYE

Fussatok! Meneküljetek! Majd én feltartóztatom őket! Majd én nagyokat harapok beléjük! Magát is biztatja. Gyertek csak! Megismeritek a hős gereblyét! A bátor gereblyét! A vitéz gereblyét! Nézzétek félelmetes fogaimat! Ne azt nézzétek, amelyik lötyög, hanem azt, amelyik nem lötyög! Reszkessetek és rettegjetek! Ham! Ham! Megálltatok, gyáva nyulak! Hahaha! Aha! Gatyátokba szállt a bátorság! Zsebébe nyúl, előveszi a követ és a vasat. Nesze a kő! Ajándék! Eldobja, jajgatás.

DÖGÖNYE

Hang. Jaj, a kobakom!

GEREBLYE

Nesze, a vas! Ráadás! Eldobja, jajgatás. Hahaha!

GAZDA

Hang. Hinnye, az orrom!

10.

GEREBLYE

Terelgeti őket, sürgeti a csapatot. Gyerünk, gyerünk, gyerünk! Az egyiknek eltaláltam az orrát! A másiknak eltaláltam a kobakját! Most borogatják, hahaj! De azért nem hiszem, hogy abbahagyják az üldözést!

HORDÓ

Megyünk, megyünk, ahogy tudunk!

FECSKEFIÚ

Tegyetek le! Csak a Rózsalányt vigyétek!

HORDÓ

Nem teszünk le! Együtt szökünk! Együtt maradunk jóban, rosszban!

GEREBLYE

Ahogy mennek, előrelép, észreveszi a három királyt. A három király kijön a bokorból, álldogálnak türelmesen. Állj! Ott van valaki! Hárman vannak!

LÉTRA

Barát vagy ellenség?

GEREBLYE

Nem tudom. Az egyik mosolyog.

HORDÓ

Akkor barát!

GEREBLYE

De a másik kettő nem mosolyog!

HORDÓ

Akkor azt szólítsd meg, amelyik mosolyog!

GEREBLYE

Megszólítja Édes dinnye királyt. Kedves bátyám, ha meg nem sértem!

ÉDES DINNYE KIRÁLY

Mosolyogva, nagyon barátságosan. Hozzám szóltál, kedves öcsém? Ni, egy gereblye! Ni, egy hordó! Ni, egy létra! És a hátukon cipelnek valakiket! Helyes, helyes, nagyon helyes! Gyertek közelebb, ne féljetek! Úgy! Én vagyok az Édes dinnye király! Bizony! Ő a Savanyú uborka király. Ő meg a Keserű kecskeszőr király! Tegyétek le a terheteket, és sövegeljetek meg minket! Úgy illik! A királyokat meg kell sövegelni!

ÉDES DINNYE KIRÁLY

Fecskefiúhoz. Ti miért nem süvegeltek meg?

FECSKEFIÚ

Nem tudunk moccanni, Édes dinnye király!

ÉDES DINNYE KIRÁLY

Dehogynem tudtok! Próbáljátok meg!

FECSKEFIÚ

Meghajol, majd boldogan mozgatja kezét-lábát. Mozog! Tudom mozgatni! Köszönöm!

RÓZSALÁNY

Ő is mozgatja. Mozog! Én is köszönöm neked, Édes dinnye király!

SAVANYÚ UBORKA KIRÁLY

Á! Á! Nagyon savanyúan. Minden köszönetet learat! Pedig mi is itt vagyunk! Pedig mi is segítettünk, hogy megtörjön az átok! És nekünk senki se köszön semmit!

KESERŰ KECSKESZŐR KIRÁLY

Nagyon keserűen. Ez mindig így van, amióta a világ világ! Tudhatnád! Köszönet? Hála? Eh!

FECSKEFIÚ

Bocsánatkérően. Nektek is köszönjük, Savanyú uborka király és Keserű kecskeszőr király! Ne haragudjatok, a nagy örömtől egy kicsit megzavarodtunk!

SAVANYÚ UBORKA KIRÁLY

Nagy öröm! Már az is öröm, hogy ugrabugrálhattok?!

KESERŰ KECSKESZŐR KIRÁLY

Mi abban az öröm?

ÉDES DINNYE KIRÁLY

Nagy, nagy, nagy öröm! Jól mondod! Én csak tudom, én nagyon szeretek ugrálni meg gurulni meg ide-oda görögni! Nincs nagyobb öröm, mint mozogni! Igaz?

HORDÓ

Igaz, igaz!

ÉDES DINNYE KIRÁLY

Tetszel nekem, te hordó! És hová mentek? És hová gurultok? És mit kerestek erre?

FECSKEFIÚ

Megszöktünk a rossz gazdától, és most menekülünk! És szépen kérünk, három király, mutassátok meg az utat!

SAVANYÚ UBORKA KIRÁLY

Megszöktetek? Minek szöktetek meg?

KESERŰ KECSKESZŐR KIRÁLY

Csak szökdösnek! Állandóan szökdösnek! Nem tudtak egy helyben maradni!

ÉDES DINNYE KIRÁLY

Megszöktetek? Hát ez nagyszerű! Bátrak vagytok! Egy bátor hordó! Egy vitéz létra! Egy hős gereblye! És gyalog szöktetek! Kocsi nélkül, ló nélkül! Olyanok vagytok, mint a gyalogcsillagok!

LÉTRA

Az égre néz bután. Nem látok semmilyen csillagot!

ÉDES DINNYE KIRÁLY

Nevetve. Ha nem látsz az égen, keresd a földön! Itt is nagyon sok csillag gyalogol! Bizony! A barátság csillaga! A hűség csillaga! A szeretet csillaga! Értitek már?

HORDÓ

Lelkesen. Értem! Én már láttam a barátság csillagát!

GEREBLYE

Lelkesen. Értem! Én már láttam a hűség csillagát!

FECSKEFIÚ

Lelkesen. Értem! Én már láttam a szeretet csillagát!

RÓZSALÁNY

Értem, Édes dinnye király! Én láttam mind a három csillagot!

LÉTRA

Kicsit bután, zavartan. Láttátok? Én nem láttam! Én miért nem láttam?!

ÉDES DINNYE KIRÁLY

Nézz rájuk, és nézz magadra, és akkor majd meglátod!

LÉTRA

Boldogan. Magamra! Én is csillag vagyok? Gyalogcsillag?

ÉDES DINNYE KIRÁLY

Te is az vagy! Kiálltátok a próbát: a barátság, a hűség és a szeretet próbáját! Megérdemlitek, hogy megmutassuk az utat!

SAVANYÚ UBORKA KIRÁLY

Megérdemlik… aztán majd mászkálnak összevissza!

KESERŰ KECSKESZŐR KIRÁLY

Megérdemlik… sajnos mindenkinek meg kell mutatni.

ÉDES DINNYE KIRÁLY

Ugyanis mi azért vagyunk itt! Meseország határát őrizzük! Mi hárman! Magára mutat szertartásosan. Édes dinnye király!

SAVANYÚ UBORKA KIRÁLY

Ő is szertartásosan. Savanyú uborka király!

KESERŰ KECSKESZŐR KIRÁLY

Ő is szertartásosan. Keserű kecskeszőr király!

ÉDES DINNYE KIRÁLY

Ének.

MIND

SAVANYÚ UBORKA KIRÁLY

MIND

KESERŰ KECSKESZŐR KIRÁLY

MIND

FECSKEFIÚ

És hol van Meseország határa?

ÉDES DINNYE KIRÁLY

Itt van!

FECSKEFIÚ

Nem látom!

ÉDES DINNYE KIRÁLY

Persze hogy nem látod, mivel láthatatlan! A határ is, Meseország is itt van a földön, csak nem látjuk! A határ egy láthatatlan vonal, s aki átlépi, nem hazudhat többé! Mindig igazat kell mondania!

FECSKEFIÚ

Ha nem látjuk, honnan tudjuk, hogy már bent vagyunk?

ÉDES DINNYE KIRÁLY

Csakis onnan tudjuk, hogy már bent vagyunk, illetve kint vagyunk, ha igazat mondunk! Vagyis hazudunk! És mi, három király, azért vagyunk itt, hogy mindenkit figyelmeztessünk! Itt ődöngünk már ezer éve, és őrizzük a határt!

SAVANYÚ UBORKA KIRÁLY

Képzelhetitek, hogy mennyi mindent láttunk! Attól vagyok ilyen savanyú!

KESERŰ KECSKESZŐR KIRÁLY

Mennyi rosszat láttunk! Hajaj! Ezer év alatt! Attól vagyok ilyen keserű!

ÉDES DINNYE KIRÁLY

Láttunk jót is! Láttunk szépet is! Attól vagyok ilyen mosolygós! Figyeljetek jól! A láthatatlan határt mindenki a saját felelősségére lépheti át!

SAVANYÚ UBORKA KIRÁLY

És igazat kell mondani! Állandóan igazat! Ha tudnátok, hogy milyen savanyú állandóan igazat mondani, nem lépnétek át!

KESERŰ KECSKESZŐR KIRÁLY

Ha tudnátok, hogy mennyi keserűség vár az igazmondókra, nem lépnétek át! Nagyon veszélyes az igazmondás! Kiderül, mi lakik a szívetekben! Minden kiderül! A legtitkosabb gondolat is! Ne lépjétek át! Ne lépjétek át!

MIND

Ó, ó, ó, ó, ó, ó!

FECSKEFIÚ

A többihez fordul. Tőletek kérdezem, akik hű társak voltatok a bujdosásban, hogy mit csináljunk? Átlépjük-e Meseország határát, vagy ne lépjük át?

LÉTRA

Rikkant. Szavazzunk!

GAZDA

Messziről kiabál. Hol vagytok, kődobáló gazemberek? Hol vagytok, orrbeverő pernahajderek?! Szíjat hasítok a hátatokból!

GEREBLYE

Nincs idő a szavazásra! Nyomás! Futás! Hol az a határ? Hol az a határ?

GEREBLYE

Futkos. Bár én nem félek! Félelmetes fogaimmal mindenkit megharapok! Én, a hős gereblye! Átlépi. Dehogynem félek! Csupa reszketés az életem! Nézzétek, hogy remeg a kezem és a lábam! Remeg.

HORDÓ

Ott a határ! A gereblye már átért! Feltűnően igazat mond! Nekiindul ő is, keresgél, átlépi. Gyertek ti is! De ne a hátamon! De cudarul megnyomtad a derekamat! Jaj! És nem is szeretek cipekedni! Boroshordó vagyok, nem teherhordó szamár!

LÉTRA

Ő is átért. Megyek én is! Az okos létra! Átlépi. Dehogy vagyok okos! Ezen a szavazáson kívül semmit sem tudok! És ezt se értem igazán, hogy minek csinálják! Csak hajtogatom, mint egy papagáj!

FECSKEFIÚ

Ő is átért! Rózsalányhoz. Gyere, fogd meg a kezem! Jó erősen fogd meg, nehogy megbotolj! Megfogja, átlépik. Pedig nem is azért fogom a kezed, hanem azért, mert jólesik, ha hozzád érhetek! Sose mertem megmondani, pedig azóta szeretlek, amióta megláttalak!

RÓZSALÁNY

Én se azért fogom a kezed, mert félek! Én is azért fogom a kezed, mert nekem is jólesik!

HORDÓ

Ó, be szép! Ó, be megható! Milyen szép pár! Kár, hogy szegények, mint a templom egere!

GEREBLYE

Csúfolódva. Szerelmesek! Szerelmesek!

RÓZSALÁNY

Szelíden. Azok vagyunk, gereblye! Ne irigykedj!

GEREBLYE

Ó, igazán csak egy kicsit irigykedtem! Meglátja a megjelenő üldözőket. Meneküljünk! Ott jönnek! Jaj, félek, félek! Félek, félek!

11.

ÉDES DINNYE KIRÁLY

Hova rohantok, hova loholtok ebben a melegben?

GAZDA

Megtorpan. Ezek meg milyen csuda szerzetek? Az egyik olyan, mint a dinnye, a másik olyan, mint az uborka, a harmadik meg, mint a kecske!

DÖGÖNYE

Süvegel, hízelegve. Nem tudom, gazduram, de süvegeljük meg őket! Biztos, ami biztos!

VASKÓ

Ő is hajlong, süvegel. Alázatosan szép napot kívánok! Biztos, ami biztos!

GAZDA

Ímmel-ámmal. Aggyisten!

MOSTOHA

Ravaszkodva hízeleg. Jó napot, szép deli vitézek!

ÉDES DINNYE KIRÁLY

Királyok vagyunk! Mélyebb meghajlás jár nekünk!

DÖGÖNYE

Hajlong: Ugye mondtam, ugye mondtam! Vaskóval hajlonganak párban.

GAZDA

Morog. Királyok, királyok! Elég kopott a gúnyájuk! (De azért meghajol.) De üsse kő! Jaj, a derekam!

MOSTOHA

Komikusan pukedlit csinál. Tudtam én! Tudtam én! Miért ilyen savanyú, fenség? Miért ilyen keserű, másik fenség?

SAVANYÚ UBORKA KIRÁLY

Mert én vagyok a Savanyú uborka király! Á!

KESERŰ KECSKESZŐR KIRÁLY

Mert én vagyok a Keserű kecskeszőr király!

ÉDES DINNYE KIRÁLY

Felállhatsz! Én vagyok az Édes dinnye király! És mi őrizzük Meseország határát! És aki átlépi…

GAZDA

Félbeszakítja, gorombán. Őrizzétek csak! Nem látok semmiféle határt! Inkább azt mondjátok meg, de gyorsan, hogy merre szöktek az átkozottak?! Az átkozott hordó! Az átkozott létra! Az átkozott gereblye és az átkozott mihaszna kisbéres!

MOSTOHA

Közbeszúrja. És a mihaszna szolgáló!

GAZDA

Igen! Ide-oda lépked, nézdegél, mászkál.

SAVANYÚ UBORKA KIRÁLY

Egymás között beszélnek. Kötelességünk figyelmeztetni! Sajnos!

KESERŰ KECSKESZŐR KIRÁLY

Mindenféle pökhendi alaknak el kell magyaráznunk!

GAZDA

Megint félbeszakítja őket. Lárifári! Ne vartyogjatok itt összevissza! Inkább mutassátok az utat! Mert ha egyszer elcsípem őket!… Átlépi. Milyen tökkelütött vén marha vagyok én, hogy ebben a melegben egy vacak létra, egy vacak gereblye meg egy lyukas hordó után rohangálok! Ahelyett hogy a jó hűvösben feküdnék, és bort kortyolgatnék!

ÉDES DINNYE KIRÁLY

A másik kettőnek. Már késő figyelmeztetni! Már átlépte!

DÖGÖNYE

Jaj, mi az?! Ne moccanjunk! Ne moccanjunk! Igazat mond! Rettenetes! Egymáshoz bújnak Vaskóval vacogva.

GAZDA

Nem is kell nekem igazán egyik se! A fiú se kell! Hadd menjen, amerre a szeme lát, ha nálam nem érzi jól magát! Visszalép. Dehogynem kell! Minden kell, ami az enyém! Hol vagytok, átkozottak?! Az enyémek vagytok!

MOSTOHA

Magában. Mi történt? Megbolondult? Így összevissza beszélni? Hangosan. Keressük meg őket! Hej, ha egyszer elkapom azt a csúf béka szolgálót… Átlépi. Örömömben egy csupor mézet adok neki! Hihi! Meg pántlikát! Adok bizony! Mert őmiatta kerültem össze ezzel a vén totyakossal! Totyakos is meg iszákos is, de sebaj! Nekem jó lesz! Pont ilyen férj kell nekem! Visszalép. Hol vagy, te kócos? Hol vagy, anyaszomorító szolgáló?! Hátrakötöm a sarkadat! Gyerünk, édes gazduram, gyerünk, gyönyörűségem! Ordítson utánuk! Eressze ki azt a szép hangját!

GAZDA

Dühösen. Mit karattyol itt, komámasszony? Mit fecserészik itt?! Elment a kelmed esze? Én eddig igazán úgy beszéltem, ahogy jó szomszédhoz illik… Átlépi. Adta csúf boszorkánya! Még hogy komámasszony! Még hogy jó szomszéd!? Brr! Csupa bibircsók meg szőr! Elmegy az étvágyam, ha ránézek! Vén, mint az országút! Ez már az orrában hordja a harangozópénzt! Hinnye, az orcája meg olyan piros, mint a cseppentett tökmag! Brr! És egy ilyen böjti boszorkány akar hozzám jönni feleségül? Inkább a halál!

MOSTOHA

Seprűjével hadonászik, üti a gazdát. Majd adok én neked böjti boszorkányt! Te borostömlő! Te marhatök! Te roggyant birka! Nesze! Nesze!

GAZDA

Fut előre. Dögönye, Vaskó! Segítsetek, jaj!

MOSTOHA

A tekergők felé csap. Majd adok én nektek segítséget! Nesze! Nesze!

DÖGÖNYE

Dögönye vagyok, káposztasavanyító, -rohasztó! Aki az én káposztámból eszik, mind felfordul! Nekem elhihetitek! Én csak tudom! Visszalép. Jaj, mi van velem?! Elment az eszem! Fussunk utána!

VASKÓ

Vaskó vagyok, a késcsorbító köszörűs! Nálam senki se köszörültessen, mert rögtön el is dobhatja! A legjobb késből is csorba vaskót csinálok! Visszalép, szájára üt. Jaj, miket beszélek?! Fussunk innen! Ne arra! Arra! Elkanyarodnak a gazdáék után.

12.

ÉDES DINNYE KIRÁLY

A szökevényeknek kiált. Előjöhettek! És már többet ne féljetek! Elfutottak örökre!

ÉDES DINNYE KIRÁLY

Jó utat! Éljetek boldogan!

SAVANYÚ UBORKA KIRÁLY

Á, majd megunják a boldogságot is!

KESERŰ KECSKESZŐR KIRÁLY

Éljetek, ahogy tudtok! Nem mindegy?

FECSKEFIÚ

Köszönjük nektek, három királyok! Köszönjük!

FECSKEFIÚ

De gyönyörű vagy, Rózsalány!

RÓZSALÁNY

De szép vagy, Fecskefiú!

FECSKEFIÚ

RÓZSALÁNY

HORDÓ

Be szép volt, ó be szép! Én is szeretnék szép lenni! Mert hogy nézek ki? Rozsdás az abroncsom, kilukadt az oldalam! Nem akarok a szemétdombra kerülni! Azt akarom, hogy bor lötyögjön a hasamban, és mosolyogjon örömében, aki rám néz!

FECSKEFIÚ

Kedves öreg hordó, drága barátom! Hűséges társam a vándorlásban! Dehogyis kerülsz te a szemétdombra! Megcsiszolom az abroncsodat, befoltozom az oldaladat, olyan lesz, mint az új! Csiszolja, foldozza. Kész! Gyönyörű! Akarsz velünk maradni? Szüretkor aztán kotyogtathatod az új bort a hasadban!

HORDÓ

Gyönyörködve nézegeti magát. Ó, be szép az abroncsom! Ó, be szép kerek a hasam, és már nincs is rajta luk! Ó, be szép vagyok! Veletek maradok, és szüretkor majd kotyogtatom az új bort! Itt! A hasára üt.

HORDÓ

Énekel.

KÓRUS

Ismétel.

HORDÓ

Énekel.

KÓRUS

Ismétel.

RÓZSALÁNY

Ó, te drága vadonatúj vén hordó! Hadd csókoljalak meg!

HORDÓ

Boldogan. Ide! Meg ide is! Mutatja mind a két arcát! Köszönöm! Úgy érzem, megérdemeltem, vagyis azt akarom mondani, hogy szép vagyok! És a szépnek jár a csók!

GEREBLYE

Én nem vágyok a szépségre! A szépség mulandó! Elszáll, mint a kikerics! Elhervad, mint a felhő! Én csak azt szeretném, ha nem lötyögne a fogam! Ez itt meg ez meg ez! Ez itt egy kőtől, nincs meg, eldobtam, hihi, orron találtam vele a gazdát! Ez itt egy vastól, hihi, kupán találtam vele Dögönyét! Ez itt egy nem tudom, mitől! Hajaj, mit nekem szépség, csak legyen egészség! Egészséges, erős fog! Nem egérfog, nem tigrisfog, gereblyefog! Erre vágyom! De erre nagyon!

FECSKEFIÚ

Drága vitéz gereblye! Hű társ a vándorlásban és nagy hős a támadásban! Gyere, megcsinálom a fogadat, olyan erős lesz, hogy még a sziklát is elharaphatod! Megcsinálja. Már nem lötyög! Én nagyon szeretném, ha velünk maradnál! Egy ilyen bátor, erős fogú gereblyére mindig szükség van! Egy ilyen egészséges gereblyére!

GEREBLYE

Köszönöm, Fecskefiú! Mozgatja fogait. Nem mozog! Nem lötyög! Rám mindig számíthatsz! Lehet, hogy nem vagyok olyan bátor, mint ahogy mondom, de ha veletek vagyok, nem félek olyan nagyon! És remélem, hogy ezután csak gereblyézni kell! Remélem, nem lesz több csihipuhi!

GEREBLYE

Énekel.

RÓZSALÁNY

Közbeszól, sírva. Ó, te szegény gereblye! Mindjárt sírok!

GEREBLYE

Még nincs vége a dalnak! Várjál! A befejezés vidám!

Énekel.

GEREBLYE

Most lehet tapsolni! Lehet, hogy nem vagyok a legbátrabb! Lehet, hogy nem vagyok a legokosabb! De én vagyok a legegészségesebb! Én veletek maradok!

LÉTRA

Én is egészséges akarok lenni! Én is ép akarok lenni! Nem vagyok valami okos, de létrának jó vagyok! Illetve lennék, ha itt ezt az eltört fokot kicserélnék! Nem akarok szemétdombra kerülni! Én még fiatal létra vagyok! Illetve, nem olyan régi!

FECSKEFIÚ

Erős és fiatal létra vagy! És hűséges barát voltál a vándorlásban! Nem kerülsz a szemétdombra, ígérem! Mindjárt kicserélem azt az eltört fokot! Kicseréli. Így ni! Erősebb, mint a régi! Jó kis akác! Maradj velünk, élj velünk!

LÉTRA

Nézegeti az új fokot. Ugye, erős? Ugye, szép? Ugye, már meg se látszik, hogy melyik volt a törött?!

Fogd meg nyugodtan! Nehézkedj rám bátran! Most már elbírok akár egy zsák búzát is! Vagy két zsák árpát! Vagy három zsák zabot.

LÉTRA

Énekel.

LÉTRA

Szabad?

RÓZSALÁNY

Táncol vele, nevetve. Ó, be szépen táncolsz! Ó, be fürgén szeded a lábadat!

LÉTRA

Boldogan. Ugye, ugye? Ez nem ám medvetánc! Ez létratánc! De veled öröm táncolni, szinte repülök! Meghajol, vége a táncnak.

LÉTRA

Köszönöm a táncot! Nyugodtan mondhatom, hogy szép pár voltunk mi ketten!

FECSKEFIÚ

Megfogja a Rózsalány kezét. Egy hordóval, egy létrával, egy gereblyével kezdjük el az új életet! Lehet, hogy ez másnak kevés, de nekünk elég, mert a barátaink! És nem lehet szegény az, kinek barátai vannak!

HORDÓ

De milyen hordóval! A mellére csap. Egy vadonatúj baráttal!

LÉTRA

De milyen létrával! Táncol egy kicsit. Egy táncos lábú létrával!

GEREBLYE

De milyen gereblyével! Tornázik. Egy egészséges, hű baráttal!

MIND

Refrén.

HÁROM KIRÁLY

GAZDÁÉK

FECSKEFIÚ

Ének.

Refrén.

1.

LACKÓ

Hová gurult? Hova a csudába gurult? Itt sincs, itt sincs! Az ágy alatt sincs! A könyvek között sincs! Hol van? Hol keressem? Itt sincs, a fiókokban sincs! Az előbb még meg volt. Várjunk csak, gondolkozzunk csak. Mikor hazajöttem, még megvolt. Vagy már akkor sem volt meg? De, egészen biztos, megvolt! Hová a csodába tűnt? Még alig játszottam vele. A gyönyörű üveggolyóm! Ekkora! Piros, kék, zöld csíkok voltak benne! Ilyen gyönyörű nincs senkinek. Ilyen sem volt senkinek. Most nekem sincs. Egy csúzliért meg egy zseblámpakörtéért cseréltem. Jó csúzli volt, és a körte is egészen jó volt, és jó cserét csináltam. Ilyen szép üveggolyót ma már nem gyártanak. Antik darab. De hová gurult? Megőrülök! Bedilizek. Hol keressem? Itt sincs! Itt sincs!

MAMA

Kintről. Lackó! Lackó! Lefeküdtél már, kisfiam?! Alszol már? Mire bemegyek, ágyban legyél!

LACKÓ

Berugdos mindent az ágy alá, beugrik az ágyba, betakarózik. Ágyban vagyok. Már alszom! Erőltetetten horkol. Hrrr-hrrr-hrrr!

MAMA

Bejön. Jól van, ágyban vagy. Ezt már szeretem. Ne horkolj! Aludj rendesen! Álmodj szépet! Betakargatja. Ssss! Pssz! Pssz! Kimegy, leoltja a villanyt.

LACKÓ

Suttogva, elaludva. Hova a csudába tűnt? Hova a csudába…

2.

DÍSZTÖK

Erőlködve krákog. Khm! Hüm! Khm-khm-khm! Egész dallamot vág ki köhögésből-krákogásból, vidámat, mulatságosat. Kökökökökökö-khm! Kököm? Kökökökökököm! Khm!! Khmmmmmm!

LACKÓ

Mint aki álomból ébred, még nem látja. Ki szólt? Ki az?

DÍSZTÖK

Khm! Khm-khm!

DÍSZTÖK

Khm?

LACKÓ

Nem látok senkit.

DÍSZTÖK

Khm!!

LACKÓ

Csak egy dísztököt! Egy kalapos dísztököt! Te szóltál?

DÍSZTÖK

Kicsit szószátyár. Na végre! Én! Persze hogy én! Ki más? Már egy félórája hümmögök meg krákogok, hogy méltóztassál végre észrevenni! Illetve megszólítani! Vagyis hogy én elsőnek nem beszélhetek! De másodiknak! Hehe! Akkor már igen. Engedd meg, hogy bemutatkozzam! Elhallgat, várakozón.

LACKÓ

Észbe kap. Megengedem! Vagyis kérlek!

DÍSZTÖK

Na végre. Én vagyok a követ! És ez itt mögöttem az Álomrét, Álomjátszótér vagy amit álmodni akarsz… De az biztos, hogy én vagyok a követ!

LACKÓ

Követ? Miféle követ? És ráadásul te egy helyben álldogálsz! A követek pedig mozognak. Vonaton utaznak, repülőn repülnek, követségbe mennek!

DÍSZTÖK

Na és! Hát aztán? Mit számít az?! Egy helyben álldogáló követ vagyok! És tudtam, hogy te pont erre fogsz mozogni, habár nem vonaton és nem repülőn, hanem az apostolok lován, hehe, vagyis hogy erre fogsz gyalogolni álmodban! Erre fogsz utazni a szempillád mögött! Bizony! Vagyis minden rendben van: te erre jöttél, és én itt vártalak téged! Fő az, hogy találkoztunk!

DÍSZTÖK

Ének.

LACKÓ

Te tudtad, hogy erre jövök?!

DÍSZTÖK

Haha! Hehe! Én még ennél sokkal többet is tudok! Azért vagyok követ! Például tudom a nevedet! Valamint az összes becenevedet… Hivatalosan. A fent nevezett személyt Lackónak hívják! Nevezik még továbbá: Lászlónak! Ezenkívül: Laci-Pacinak! Kedélyesen. Eddig igazam van?

LACKÓ

Eddig igen.

DÍSZTÖK

Várj! Várj! Azt is tudom, hogy ma kedd van! Várj! Várj! És azt is tudom, hogy mit keresel! Bizony.

LACKÓ

És mit keresek?

DÍSZTÖK

Az elgurult üveggolyót keresed! És hozzá kell tennem, hogy jó helyen keresed! Éppen azért vagyok itt, hogy átadjam az üzenetet! Vagyis ebből is láthatod, hogy én vagyok a követ! Vagyis minden összevág: itt vagy te, itt vagyok én… A fejére mutat. …és itt van az üzenet! Ki meri még tagadni, hogy én vagyok a követ?! Meghatalmazott, teljhatalmú, rendkívüli és kinevezett követ! Hm, ha egy kicsit nagyobb lennék, lehetnék nagykövet is. De a magasság nem számít!

HANGYA

Pssz! Pssz! Pssz!

LACKÓ

Keresgéli. Ki pisszegett?

HANGYA

Én, a hangya! Itt vagyok a fűben. Hajolj le, kérlek.

LACKÓ

Lehajol. Mit akarsz?

DÍSZTÖK

Mondja tovább, mint egy megakadt gramofon. Csak az számít… csak az számít…

HANGYA

Csak azt, hogy ne félj a Dísztöktől! Bolond egy kicsit, de különben ártalmatlan! Hihihi!

LACKÓ

Nem félek.

DÍSZTÖK

Egyszóval összefoglalva, csak az számít, hogy betartva az utasítást és alkalmazva az ilyenkor szokásos ceremóniákat, átadjam neked az üzenetet.

LACKÓ

És mi az üzenet?

DÍSZTÖK

Csak akkor mondhatom el, ha megtaláltad az üveggolyót!

HANGYA

Hihihi!

LACKÓ

És merre keressem az üveggolyót?

DÍSZTÖK

Gondolkozik. Arra… vagy arra… Egyenesen előre!

LACKÓ

Köszönöm! Én mindjárt láttam, hogy csakis te lehetsz a követ! Becsszóra!

DÍSZTÖK

Ugye? Ugye? És a külsőm is megfelelő! És a hangom is!

HANGYA

Hihihi!

DÍSZTÖK

Boldoggá tettél! Jó utat! És ne felejtsd, itt várlak az üzenettel!

LACKÓ

Nem felejtem! Te mit mondasz, merre keressem?

HANGYA

Hallottad! Egyenesen előre! Hihihi!

LACKÓ

Hát akkor egyenesen előre! Persze, gurulhatott jobbra is meg balra is meg félkörben meg cikcakkban! És miért ne gurulhatna egyenesen?

HANGYA

Hihihi! Miért ne?

DÍSZTÖK

Integet. Viszontlátásra! Eltűnik.

HANGYA

Lemarad. Várj meg! Várj meg! Ne siess annyira! Nem bírlak követni!

LACKÓ

Nem várja meg. Szedd a lábad!

HANGYA

Könnyű azt mondani… És hiába szedem: nagyon aprók! Hajaj, most loholhatok, míg utolérem!

3.

I. SEREGÉLY

Én megmondtam, ti mindnyájan tökfilkók vagytok! Tökfilkók! Filkótök! Kófiltök!

II. SEREGÉLY

Lárifári! Fárilári! Ráróbáró! Káróbáró!

III. SEREGÉLY

Cserebere, belevele, kalevala, terefere! Meggymag! Meggymag! Kófic! Fickó! Kócfi!

I. SEREGÉLY

Állj! Valaki jön! Jalaki vön!

II. SEREGÉLY

Hol-hol-hol?

III. SEREGÉLY

Ott-ott-ott!

I. SEREGÉLY

Üdvözöllek! Üdvlövöldözlek! Lövöldözve, üdvözölve, dölvözöldve dőlt a földre, köldökőrre, zöld ökörre, főre, dőre, lőre főve… Hm. De azért érted, ugye?

LACKÓ

Hát… nem mindent.

I. SEREGÉLY

Mi vagyunk a Szófacsaró seregélyek, és imádunk beszélni!

LACKÓ

Aha! Nagyon vicces!

II. SEREGÉLY

Vicces? Ezt hallgasd meg!

II. SEREGÉLY

MIND

I. SEREGÉLY

MIND

III. SEREGÉLY

MIND

III. SEREGÉLY

Na, milyen?

LACKÓ

Ez igen! Csuda jól tudtok bánni a szavakkal!

III. SEREGÉLY

Szavak! Mit jelentenek a szavak! Mit jelent az, hogy zöld vagy kék vagy bicikli? Jó, jó, tudom: zöldet, kéket, biciklit! Itt jön ki a könyökömön! De tudod-e, hogy mit jelent az, hogy zsengili? Vagy: kancillér?! He? Itt aztán meglódul az agyam! Képzelhetem ezt is, azt is! A zsengili például? Egy hangszer! Pengetős hangszer! Világos. A kancillér meg virág! Este nyílik, nagy kelyhe van! He? Ezt most találtam ki! Ez ám a játék! Ehhez kell ám fantázia! És az van! Fantáziánk van! De van ám! Hű, de mennyire, hogy van!

LACKÓ

Akkor segíthetnétek. Az üveggolyómat keresem!

I. SEREGÉLY

Boldogan! Ez éppen nekünk való! A puszta eszünkkel ki fogjuk találni, hogy hol van az üveggolyó!

II. SEREGÉLY

Golyó, golyó, golyó! Mi következik ebből? Most nem fontos, hogy üvegből van. Lényeg az, hogy golyó! Nos? Várj, várj, várj, majd én megmondom! A golyó gurul!

LACKÓ

Igen. Elgurult…

II. SEREGÉLY

Helyes, helyes! Ez azt jelenti, hogy jó a kiindulás! Második kérdés: honnan gurult el?

LACKÓ

Mutatja a lukas pizsamazsebet. Innen, a zsebemből. Este vettem észre, lefekvés előtt, hogy kilukadt a zsebem! Először arra gondoltam, hogy a téren gurult el játszás közben. De aztán rájöttem, hogy a téren nem a pizsamában voltam. És otthon még játszottam vele. Pizsamában. Itt szoktam tartani még éjszaka is! Mert ezt a golyót nagyon szeretem, és nem játszhat vele senki, csak én!

III. SEREGÉLY

Most én jövök! Harmadik kérdés: hova gurult a golyó?

LACKÓ

Én is erre vagyok kíváncsi!

III. SEREGÉLY

Helyben vagyunk! Ez az! Aki kíváncsi, annak már működik az agya! Akinek működik, annak már helye van a világban! És jegyezd meg jól, akinek mozog az agya, sosem fog unatkozni! Nincs nagyobb csapás, mint az unalom! Brr! Brr! Hol is hagytam abba?

LACKÓ

A harmadik kérdésnél, hogy hová gurult a golyó?

III. SEREGÉLY

Persze, persze. Ó, ez már semmi! Akarom mondani, gyerekjáték az egész! Figyelj jól! Háromfelé osztom a feladatot, mivel hárman vagyunk. Bár ami az én fejemben van, az se csekélység! Vagyis az is bőven elég lenne! Képzelheted, hogy nem szilvalekvár van a fejemben! De nem akarom, hogy ők ketten unatkozzanak vagy pedig összevissza locsogjanak és fecsegjenek, karattyoljanak és etyepetyéljenek, etyelepetyelézzenek, locsifecsegjenek és lepcses szájjal lepcseskedjenek!

III. SEREGÉLY

Köszönöm. Kicsit elragadott a nyelvem. Vagyis háromfelé osztom a feladatot! Mert hova gurulhat egy golyó? A földön, a föld alatt és a levegőben! Enyém a föld! Övé a levegő! És övé a föld mélye!

LACKÓ

A levegőben hogy gurul? Nem gurulhat a levegőben!

I. SEREGÉLY

Dehogynem! Gondolkozz egy kicsit! Például mondjuk, ha egy tolvaj szarka a csőrébe kapta! Világos, hogy akkor a levegőben gurul! Érted?

LACKÓ

Értem… És a föld alatt hogy gurulhat?

II. SEREGÉLY

Semmiség! Olyan könnyű a feladat, hogy szinte már szégyellem. Ha mondjuk, belepottyant egy lejtős alagútba, vakondlyukba vagy ilyesmibe, akkor a föld alatt gurul! Világos?

LACKÓ

Világos. És hol keressem?

III. SEREGÉLY

Ez aztán egyszerű kérdés! Akár a levegőben gurult, akár a föld alatt, te csak a földön mehetsz utána! Mivel repülni nem tudsz, sem a föld alatt furakodni! Marad a föld! Farad a möld! Illetve, billentve, füllentve és föllebegtetve, fele telente, fele nyaranta, etelente és atalanta…

III. SEREGÉLY

Kösz! Megint elragadott ez a pampula csőröm! Jobbra keresd!

LACKÓ

És te mit mondasz?

II. SEREGÉLY

Int, hogy hajoljon oda. Ne hallgass rá! Balra keresd!

LACKÓ

És te mit tanácsolsz?

I. SEREGÉLY

Világos, hogy félkörben kell keresni!

LACKÓ

Világos! Köszönöm, seregélyek! Viszontlátásra!

I. SEREGÉLY

Jónapot!

II. SEREGÉLY

Pojantopt!

III. SEREGÉLY

Topphajó!

4.

HANGYA

Várj! Várjál meg!

LACKÓ

Hol voltál?

HANGYA

Hol voltam, hol voltam! Utánad siettem! Sőt: rohantam! Csak hát picik a lábaim… Hihihi! Mit mondtak a szófacsaró seregélyek? Hol keressük a golyót?

LACKÓ

Azt mondták, hogy kereshetjük jobbra is, balra is, félkörben is!

HANGYA

Hihihi!

LACKÓ

Cikcakkot senki se mondott! Cikcakkot én mondok! Cikcakkban fogjuk keresni! Cikcakk! Cikcakk!

HANGYA

Nagyon jó ötlet! Hihihi! Cikcakk! Itt sincs! Hihihi! Cikcakk! Itt sincs! Hihihi!

LACKÓ

Cikcakk! Cikcakk!

HANGYA

Cikcakk! Cikcakk! Hihihi!

PÓK

Sss! Sss! Csend legyen! Fogjátok már be a szátokat!

LACKÓ

Jól van, befogjuk. De hol vagy? De ki vagy?

PÓK

Itt vagyok a bokorban.

LACKÓ

Ni, egy pók!

HANGYA

Ni, egy pók! Hihihi!

PÓK

Semmi „Ni, egy pók!” Több komolyságot kérek! És több csöndet! Mit keresel erre? De sss! Csak halkan!

LACKÓ

Halkan. Az elgurult üveggolyót keressük.

PÓK

Téves! Itt nincs semmiféle üveggolyó! Itt egészen más van! Nem is tudom különben, hogy mászkálhatsz-e itt egyáltalán? Erre nem szabad mászkálni!! Sss!

LACKÓ

Hogyhogy nem szabad?

HANGYA

Mondd csak meg neki, hogy ez a te álmod! Hihihi!

LACKÓ

Így van! Te álmodsz engem, vagy én álmodlak téged?!

HANGYA

Ez az! Hihihi! Móst fején találtad a szöget!

PÓK

Igaz, igaz! Ez vitathatatlanul a te álmod! Vagyis jogod van erre mászkálni! Vitathatatlanul jogod van! Bár itt elég kényes kísérlet folyik! Sss!

HANGYA

Hihihi! Kísértet! Kényes kísértet!

PÓK

Nem kísértet, te együgyű hangya! Kísérlet!

LACKÓ

Milyen kísérlet?

PÓK

Megmutathatom… De senkinek egy szót se! Meg kell fogadnod! Sss!

LACKÓ

Fogadom!

HANGYA

Én is fogadom, hihihi!

PÓK

Na gyere ide. Ide, itt jobban látsz! Sss!

LACKÓ

De hiszen ez Kálmán bácsi! A parkőr a térről! De milyen kicsi!

PÓK

Hm… Le kellett egy kicsit kicsinyíteni. Meg, hm, egy kicsit meg kellett kötözni…

LACKÓ

És mit csináltatok vele?

PÓK

Mosolyogni tanítjuk! Minden éjjel! A nyulak tanítják, azok úgyis olyan vihogósak. Már egészen jól haladunk! Egyszer már majdnem elmosolyogta magát! Észrevehetően félre húzódott a szája! Füttyent egyet. Előjöhettek! Folytassátok tovább!

I. NYÚL

Hajaj! Ilyen nehéz esetünk még nem volt! Van, akinek elég egy-két lecke, és úgy nevet, olyan szívből hahotázik, hogy öröm hallgatni! De ezzel a Kálmán bácsival nehéz dolgunk van! Haj-haj! De még milyen nehéz!

II. NYÚL

Savanyú, goromba, kérges szívű és dörmögős! Hajaj!

LACKÓ

Ismerem. Hahah! Folyton veszekszik a játszótéren! Nem lehet könnyű dolgotok! Kíváncsi vagyok, hogyan csináljátok?

I. NYÚL

Figyelj, figyelj, folytatjuk az oktatást. Először eléneklünk egy vidám dalt!

I-II-III. NYÚL

I. NYÚL

Kálmán bácsihoz ugrál, egy ággal csiklandozza. Csiklandozás következik! Hipp! Hipp! Hipp! Csik! Csik! Csik! Kuc! Kuc! Kuc!

KÁLMÁN BÁCSI

Mérgesen. Azért se nevetek! Azért se nevetek! Mérges képet vágok! Morcos pofát vágok! Ráncolom a szemöldököm! Csúnyán nézek a szememmel! Hadonászok a botommal! Gorombán beszélek! Csikorgatom a fogaimat! Doberdó!!! Doberdóóó!!! Azért se nevetek! Azért se nevetek!

HANGYA

Tényleg nem nevet! Hihihi! Hallhatóan csikorgatja a fogát!

II. NYÚL

Figyelem! Bukfenc következik! Hopp! Hopp! Hopp! Hopp! Bukfencezik.

KÁLMÁN BÁCSI

Ráripakodik. Tilos a füvön bukfencezni! Nem hallod?! Tilos! Tilos! Tilos!

HANGYA

Hű! Hogy tud kiabálni!

III. NYÚL

Kálmán bácsi elé áll. Figyelem! Tapsolni fogok a fülemmel! Hopp! Hopp! Hopp!

KÁLMÁN BÁCSI

Tapsolni is tilos!

III. NYÚL

Fintorog. Figyelem! Fintorogni fogok az orommal! Kacsingat. Nymmm! Nymm! Kacsingatok!

KÁLMÁN BÁCSI

Fintorogni is tilos! Pofákat vágni is tilos! Nyúlszájat csinálni is tilos! Kacsingatni is tilos! Minden tilos! Minden tilos!

PÓK

Jól van, pihenjetek egy kicsit. Lackónak. Gyere arrébb, mert nézni se bírom! Előrejönnek, a bokor eltakarja a tisztást. Mi türelmesek vagyunk. És meg is tanítjuk nevetni. De most nem bírom hallgatni, valahogy az idegeimre megy.

LACKÓ

Nem csodálom.

HANGYA

Én se! Hihi!

LACKÓ

És miért kicsinyítetted le?

PÓK

Hogy jobban hasonlítson a gyerekekhez! Érted? Kívülről is! Hátha így könnyebben megtanul nevetni…

LACKÓ

Értem… És felnagyítani is tudsz? Gyerekből felnőttet?

PÓK

Persze hogy tudok! Semmiség az egész.

HANGYA

Hihi! Persze hogy tud!

LACKÓ

És… engem is fel tudnál nagyítani?

PÓK

Persze hogy fel tudnálak! De nem ajánlom.

HANGYA

Hihihi! Nem ajánlja!

LACKÓ

Miért? Miért nem?

PÓK

Nem szabad türelmetlennek lenni! Mindennek eljön az ideje.

LACKÓ

És ha megkérlek? Csak egy picit! Csak egy icipicit! Úgy szeretném! Úgy szeretnék nagyobb lenni!

PÓK

Lesz idő, amikor majd újra gyerek szeretnél lenni! Milyen türelmetlenek vagytok ti, emberek! Az idő sohasem fogy el. Mindig ugyanannyi lesz előtted, mint mögötted! Vagyis mindig középen fogsz állni. Mindig ugyanannyi lesz az emléked, mint amennyi a kíváncsiságod! Erre ti mit csináltok? Naptárakat rajzoltok és ébresztőórákat szerkesztetek, gyűjtitek, méritek és zsugorgatjátok, ami elfogyhatatlan.

LACKÓ

Úgy szeretném!

HANGYA

Ez különben is a te álmod! Hihihi! Mondd csak meg neki!

LACKÓ

Ez az én álmom!

PÓK

Na jó, nem bánom. De gyerünk arrébb, hogy ne zavarjuk a többieket. Kezdődik az idővarázsolás!

TANÍTÓ NÉNI

Átmegy, könyvvel a kezében. Lackó! Lackó! Megcsináltad a leckédet?! Megtanultad a verset? Megtanultad az egyszeregyet? Gyerünk, felelni, felelni, felelni!

LACKÓ

Súgva. Ő kicsoda?

PÓK

Súgva. Ő lesz majd a tanító nénid!

HANGYA

Hihihi! Majd megtanít az egyszeregyre!

TORNATANÁR

Trikóban, vezényel, fütyül, tornázik. Egy-kettő! Egy-kettő! Állj! Mellet ki, hasat be! Egyenesen állj! Sza-bá-lyo-san lé-le-gezz! Egy-kettő! Egy-kettő! Békaügetés! Fekvőtámasz! Laza futás emelt térdekkel! Egy-kettő! Egy-kettő! Kimegy.

LACKÓ

És ő kicsoda?

PÓK

A tornatanár! Ő az, aki majd megtanít egyenesen állni meg szabályosan lélegezni! Meg csupa ilyen fontos dologra!

IGAZGATÓ

Nagy papírlap a kezében, szónokol. Most, hogy kiléptek az életbe! Most, hogy az életbe kiléptek! Most, hogy léptek egyet az életbe ki! Az életbe, hogy kiléptek most! Khm! Vagyis! Most, hogy kiléptek!

LACKÓ

Súgva. És ő? Ő kicsoda?

PÓK

Súgva. Ő az igazgató bácsi! Éppen búcsúztat!

LACKÓ

Súgva. És hova lépünk ki?

HANGYA

Hallottad, az életbe! Hihihi!

PÓK

Sss! Ne zavarjuk!

IGAZGATÓ

És ehhez kívánok sok sikert! El.

LACKÓ

És mi lesz, ha kiléptem az életbe?

PÓK

Figyelj!

I. SZÓNOK

Átadom a legnagyobb díjat a híres feltalálónak, az emberiség jótevőjének, aki feltalálta a kifogyhatatlan fagylaltot! El.

HANGYA

Éljen! Éljen! Hihihi!

II. SZÓNOK

Egy óriási zsebkendővel jön, szemét törli, az orrát fújja a meghatottságtól. Én pedig átadom ezt a babérkoszorút a világ legjobb festőjének, akihez képest minden rajztanár, khm, khm, kezdő, aki behunyt szemmel tíz másodperc alatt le tud festeni egy lovat vagy egy bálnát vagy egy ketrec nyulat vagy egy ruhaszárító kötelet tele ruhával vagy egy játékbolt kirakatát! És én olyan meghatott vagyok, olyan meghatott vagyok! El.

HANGYA

Éljen! Éljen! Élen! Hihihi! És olyan meghatott vagyok!

PÓK

Hm. Ennyi elég! Álljon meg a varázslat! Vissza!

LACKÓ

Ez mind én leszek? Ez mind én?! Jaj, de érdekes!

PÓK

Te leszel. És hidd el, minden érdekesebb lesz a maga idejében! Minden sokkal érdekesebb!

HANGYA

Hihihi! Pssz! Az üveggolyó! Kérdezd meg ezt a jövőbelátót! Hihihi!

LACKÓ

Te mindent tudsz, mondd meg, hogy merre keressem az üveggolyót!?

PÓK

Igaz, hogy sok mindent tudok, de ezt véletlenül nem tudom! Hm, hm, talán kérdezd meg az igazmondó vakondokokat! Itt laknak nem messze! Arra! Én megyek vissza Kálmán bácsihoz! Jó utat! Szerencsés utat! El.

LACKÓ

Köszönöm! Mindent köszönök! Keressük meg az igazmondó vakondokokat!

HANGYA

Keressük! Hihi!

5.

LACKÓ

Hó! Hahó! Van itt valaki?

I. VAKOND

Meleg hangon. Van. Itt vagyunk.

LACKÓ

Jó napot kívánok!

II. VAKOND

Meleg hangon. Nem jó.

LACKÓ

Mi nem jó?

II. VAKOND

Amit mondtál. Ugyanis éjszaka van. És így nem kívánhatsz jó napot! És ha nem kívánhatsz, nem mondhatod, hogy kívánok! Látod, mennyi kalamajka van egy apró füllentésből is? Mindig igazat kell mondani!

III. VAKOND

Legjobb az egyenes út!

LACKÓ

Bocsánat! Jó éjszakát kívánok!

I. VAKOND

Így már mindjárt más! Ugye hogy milyen jó érzés, ha az ember igazat mond?

II. VAKOND

Könnyű a lelke, tiszta az elméje! Bizony!

III. VAKOND

Legjobb az egyenes út!

HANGYA

Súgva. Hihihi! Most min töprengsz? De csak az igazat!

LACKÓ

Súgva. Azon töprengek, hogy kihez hasonlítanak?

HANGYA

Súgva. És kihez hasonlítanak?

LACKÓ

Súgva. A három nagynénémre. Azok is mindig ezt mondják nekem!

HANGYA

Hihihi!

I. VAKOND

Mi csak akkor nevetünk, ha valóban okunk van nevetni!

II. VAKOND

És csak akkor sírunk, ha valóban okunk van sírni!

III. VAKOND

Legjobb az egyenes út!

I. VAKOND

Mi vagyunk az igazmondók!

II. VAKOND

És nem füllentünk!

LACKÓ

Kicsit se?

I. VAKOND

Kicsit se.

II. VAKOND

Soha.

III. VAKOND

Legjobb az egyenes út!

LACKÓ

Én szoktam… Néha… Itt-ott… Nem tagadom!

I. VAKOND

Helytelen!

II. VAKOND

Mert jegyezd meg: a hazug embert könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát!

III. VAKOND

Legjobb az egyenes út!

LACKÓ

Igen, igen… Ne haragudjatok!

I. VAKOND

Így már más!

II. VAKOND

Így már egészen más! Így már megértjük egymást! Meg, meg. Vagyis tudunk beszélgetni.

III. VAKOND

Legjobb az egyenes út!

LACKÓ

Akkor beszélgessünk! Akkor biztos tudjátok! És ha tudjátok, biztos megmondjátok! Mivelhogy mindig igazat mondtok!

I. VAKOND

Úgy van! Úgy van! De mit kell megmondanunk?

LACKÓ

Hogy merre gurult az üveggolyóm?

I. VAKOND

Bízhatsz bennünk!

II. VAKOND

Mi mindig az igazat mondjuk! Csakis a tiszta igazat!

III. VAKOND

Legjobb az egyenes út!

LACKÓ

Akkor, kérlek, mondjátok meg, hogy merre gurult?

I. VAKOND

Nem tudjuk, mivelhogy rosszul látunk.

II. VAKOND

Semmit se látunk! Egyáltalán semmit. Majdnem vakok vagyunk.

I. VAKOND

De adunk egy jó tanácsot!

II. VAKOND

Jól jegyezd meg! A hazug embert könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát!

III. VAKOND

És legjobb az egyenes út!

LACKÓ

Sóhajtva. Azért mindenesetre köszönöm!

I. VAKOND

Szívesen, máskor is!

6.

LACKÓ

Püff neki! Sokra megyek a jó tanácsokkal! Mindjárt megvirrad, és még sehol semmi!

HANGYA

Jót akartak…

LACKÓ

Jót akartak! Jót akartak! Én meg az üveggolyómat akarom! A szép, csíkos üveggolyómat!

HANGYA

Egyedül senki se lehet elég okos…

LACKÓ

Nem lehet, nem lehet! Vedd tudomásul, hogy én egyedül is elég okos vagyok! Én vagyok a legokosabb a játszótéren! Hahaha! Azután meg ezek a seregélyek… hahaha, a locsi-fecsi seregélyek! Csak az időt pocsékoltam velük! Minek is álltam szóba velük?

HANGYA

Mindenkivel szóba kell állni…

LACKÓ

Persze, persze, mindenkivel szóba kell állni! Nekem nem kell! Láttad te is, hogy milyen jövő vár rám! Én leszek a legerősebb, a legokosabb és a legnagyobb művész! Minden díjat megkapok, minden kitüntetés az enyém lesz! Megmondta a pók! Haha, a pók! Mintha nem tudnám magamtól is! Mintha magamtól nem lenne elég eszem!

HANGYA

Senkinek sem elég a maga esze…

LACKÓ

Nekem elég! És nem is tudom, hogy miért vitatkozom veled?! Mi vagy te?! Egy hangya! Egy kurta lábú hangya! Mit látsz te a fűben?! Mit tudsz te? Minek akaszkodsz rám? Ki hívott?

HANGYA

Én el is mehetek… Én el is megyek… Egyetlen barátod volt, habár kurta lábú, de azt is kicsúfoltad! Majd megbánod még… Hát akkor megyek…

LACKÓ

Menj, menj! Nincs szükségem barátra!

HANGYA

Akkor elmegyek… El.

LACKÓ

Menj csak! Megtalálom én egyedül is az üveggolyómat! Nincs szükségem senkire! Elegem van a jó tanácsokból meg a barátokból! De merre keressem? Észrevehetően sötétedik. Erre? Erre? Mi ez a sötét?! Nem látok! Félek! Hol vagyok? Nincs itt senki? Kiabál. Hangya! Hangya! Gyere vissza! Ne haragudj! Bocsáss meg!

1.

LACKÓ

Halkan, félve. Hangya! Hol vagy? Gyere vissza, megbántam, amit az előbb mondtam…

HANGYA

Vidáman. Ha megbántad, akkor itt vagyok! Kivilágosodik.

LACKÓ

Hangya! Drága hangya! Úgy örülök neked! Drága jó barátom! De jó, hogy itt vagy! Gyerünk gyorsan, már alig van időnk!

HANGYA

Ha megbántad, nem számít az idő! Akkor van idő!

LACKÓ

De merre keressük az üveggolyót?

HANGYA

Hihihi! Mit is mondtak a vakondokok?

LACKÓ

Hogy legjobb az egyenes út!

HANGYA

Hihihi! És még mit mondtak?

LACKÓ

Hogy a hazug embert könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát!

HANGYA

Ez az! Ez a jó tanács! Hihihi! Csak ki kell hámozni a velejét! Gyerünk, keressük meg a sánta kutyát!

SÁNTA KUTYA

Bejön, vidám. Engem kerestek?

HANGYA

Téged! Hihihi!

LACKÓ

De jó, hogy ilyen hamar megtaláltunk!

SÁNTA KUTYA

Nincs ebben semmi boszorkányság! Itt szoktam pihenni az igazmondó vakondokok környékén. Itt senki se akar utolérni. Érted, ugye? Hadd szagoljalak meg egy kicsit. Megszaglássza. Tudod, mi kutyák inkább bízunk az orrunkban!

LACKÓ

Miért nem akarnak itt utolérni?

SÁNTA KUTYA

Azért nem, mivel itt mindig igazat mondanak, és nem kell bizonyítanom!

LACKÓ

Mit nem kell bizonyítanod?

SÁNTA KUTYA

Hát hogy engem nehezebben lehet utolérni! A hazug embert meg könnyebben! És mikor bizonyítanom kell, akkor aztán uzsgyi, futhatok! Hogy nehogy utolérjenek! Pedig nem nagyon szeretek szaladgálni! Sánta is vagyok. Nem kenyerem a futkosás! Nem, nem…

HANGYA

Hihihi!

SÁNTA KUTYA

Én igazán szívből, tudod mit szeretek?

LACKÓ

Mit szeretsz?

SÁNTA KUTYA

Szaglászni! Szimatolni! Szagot fogni! Nyomot keresni! Azt igen! Azt nagyon szeretek! Ott aztán nem számít a sántaság! De nem ám! Nem akarok hencegni, de ebben verhetetlen vagyok!

SÁNTA KUTYA

De itt? Itt hétszámra nincs semmi szagolnivaló! Semmi szimatolnivaló! Semmi, de semmi nyomoznivaló! Egyáltalán semmi, csak a nagy futkosás, amit utálok. Már mindent kiszimatoltam, megszagoltam, kinyomoztam, töviről hegyire. Úgy ismerek itt mindent, mint a tenyeremet! Akarom mondani, mint a talpamat. Hidd el, néha már arra fanyalodom, hogy eldugok valamit, és aztán megkeresem! De hát ez nem az igazi! Azért csinálom csak, hogy ki ne jöjjek a gyakorlatból.

LACKÓ

Én tudnék valamit.

SÁNTA KUTYA

Mit? Mondd azonnal! Ne csigázd a kíváncsiságomat!

LACKÓ

Vagyis segítenél nekem?

SÁNTA KUTYA

Persze hogy segítenék! Csak mondd már! Valami szimatolnivaló! Valami nyomoznivaló?

LACKÓ

Igen. Valami olyasmi. Határozottan az: nyomoznivaló!

SÁNTA KUTYA

Te jó ég! Ha belegondolok, hogy milyen régen… Mondd azonnal!

LACKÓ

Mondom. Az üveggolyómat keresem. Kiesett a zsebemből. Most már biztos, hogy csakis a zsebemből esett ki.

SÁNTA KUTYA

Stop! Vagyis állj! Ne is mondd tovább! Először tisztázzunk valamit. Melyik zsebedből?

LACKÓ

Mutatja. Ebből.

SÁNTA KUTYA

Aha! Vagyis lyukas. Tehát kiesett belőle az üveggolyó.

HANGYA

Hihihi! Egyből kitalálta!

LACKÓ

Igen, kiesett. Most mondom…

SÁNTA KUTYA

Most ne zavarjatok! Most koncentrálok, vagyis összeszedem az eszemet, amennyire csak bírom. Mint egy nagy detektív. Vagyis ott hagytuk abba, hogy kiesett. De előbb benne volt! Világos! Ha pedig benne volt, akkor feltétlenül hagyott maga után nyomot! Világos? Ne, ne zavarjatok. Többféle nyomot hagyhatott, de engem most csak egy érdekel. Hagyott-e maga után valamilyen szagot, illatot? Haha! Bizony! Nekem nem kell se nagyító, se pisztoly! Se ujjlenyomat, mint a híres, sőt világhírű detektíveknek! Haha! De nem ám! Próbáljanak egyszer ők szagolni! Ők szimatolni! Majd meglátjuk, ki nyeri a versenyt?! Haha!

HANGYA

Utánozza. Haha… Hihihi!

SÁNTA KUTYA

Engedd meg, hogy megszagoljam a lyukas zsebedet! A nyomozás érdekében.

LACKÓ

Tessék. Ez a lyukas.

SÁNTA KUTYA

Szagolgatja. Aha! Aha! Na még egy kicsit! Ez az! Megvan a szag. Itt van az orromban.

HANGYA

Hihihi! Akkor nyomás! Akkor szimatolj, te verhetetlen világbajnok!

SÁNTA KUTYA

Szagol, szimatol, először a levegőben, majd a földön. Itt sincs, itt sincs… Aha, aha, aha! Itt! Itt! Megvan! Megvan! Arra gurult. Gyertek utánam! Csak óvatosan.

LACKÓ

Mégiscsak jó, hogy találkoztunk egy igazi detektívvel! Egy igazi orrnyomozóval!

HANGYA

Hihihi! Egy verhetetlen orrvadásszal!

2.

LACKÓ

Mi ez?

SÁNTA KUTYA

Állj!

HANGYA

Biciklicsengő! Hihihi!

SÁNTA KUTYA

Ez meg mi?

LACKÓ

Autóduda!

HANGYA

Hihihi! Micsoda forgalom! Először egy bicikli! Azután meg egy autó! Csak el ne üssön!

LACKÓ

Nem látok se biciklit, se autót!

SÁNTA KUTYA

Én se! Sőt nem is érzem a szagát! Sőt egészen másnak érzem a szagát!

LACKÓ

Pedig egész közel szól.

LACKÓ

Ni, egy bagoly!

HANGYA

Hihihi! Egy bagoly!

SÁNTA KUTYA

Ez csak egy bagoly. De hol az autó?

HANGYA

Hihihi! Egy csöngető Bagoly!

SÁNTA KUTYA

A kutyafáját! Egy dudáló Bagoly!

LACKÓ

Te csöngettél? Te dudáltál?

BAGOLY

Én. Á, semmiség az egész! A csengetés meg a dudálás nekem csak ennyi!

LACKÓ

Pedig egészen olyan volt, mint az igazi!

BAGOLY

Ugye? Ugye? Ugye, olyan volt, mint az igazi? Te is azt mondod?

HANGYA

Én is! Hihihi!

BAGOLY

Te is azt mondod?

SÁNTA KUTYA

A teremburáját, pontosan olyan volt! Detektív becsületszavamra! Még engem is megtévesztett!

BAGOLY

Pedig ha tudnátok, hogy még mit tudok!

LACKÓ

Mit tudsz még? Még ennél is többet tudsz?

BAGOLY

Többet! Persze hogy többet! Minden létező hangot tudok utánozni! Mindet! Bizony! Nem hiszed? Na figyelj!

BAGOLY

Mi volt ez?

LACKÓ

Rigófütty!

SÁNTA KUTYA

A teremburáját, tényleg az volt!

BAGOLY

És ez?

LACKÓ

Tehénbőgés! Hahahaha!

HANGYA

Hihihi!

SÁNTA KUTYA

A teremburáját! Az volt!

BAGOLY

És ez?

LACKÓ

Kotkodácsolás!

BAGOLY

Ének.

BAGOLY

És ez? Na?

SÁNTA KUTYA

A teremburáját! Kutyaugatás! Valódi kutyaugatás! Én aztán csak tudom!

BAGOLY

És ez?

LACKÓ

Törik a mákot! Törik a diót! Mozsárcsengés!

BAGOLY

Akkor most hallgassátok meg mindet egyszerre!

LACKÓ

Nahát! Nahát! Te fantasztikusan utánzod a hangokat! Becsszóra! Egy kiló fagylaltra mondom!

BAGOLY

Igazán mondod? Komolyan mondod? Te is? Te is?

HANGYA

Pssz! Siessünk, siessünk, mert mindjárt megvirrad! Elkotkodáljuk az időt! Gyerünk, gyerünk!

LACKÓ

Igazad van. Gyerünk.

BAGOLY

Hova mentek?

LACKÓ

Az üveggolyót keressük! Nem láttál egy üveggolyót?

BAGOLY

Ilyesmit? Sajnos nem láttam. De felismerem a hangját, bárhol felismerem a hangját! Veletek mehetek?

LACKÓ

Velünk jöhetsz! Hátha éppen hang után találjuk meg! Addig is csöngess és dudálj, hogy kitérjenek az utunkból!

BAGOLY

Csöngetek! Dudálok! Esetleg ne kukorékoljak?

HANGYA

Ne, mert még megvirrad! Elég, ha csöngetsz meg dudálsz, hihihi! Nyomás! Gyerünk!

3.

HANGYA

Mi lesz már? Mi lesz már?

SÁNTA KUTYA

Hopp! Már nyomon vagyok!

HANGYA

Igen? Jaj de jó! Akkor rajta! Gyerünk! Mire várunk? Fényképészre? Nyomás előre! Hajrá! Mi van? Mi van? Bedugult az orrod? Én még ilyen lassú kutyát nem láttam! Hihihi!

SÁNTA KUTYA

Stop! Vagyis állj! Véget ért a szag! Nincs tovább!

HANGYA

Véget ért, véget ért! Legjobb lenne, ha kifújnád az orrod! Vagy nincs zsebkendőd? Hihihi!

LACKÓ

Véget ért?

SÁNTA KUTYA

Véget. És ez nem azt jelenti, hogy az orrommal van baj! Hogy eldugult! Nem, nem! És különben is van zsebkendőm! Mutatja. Hanem azt jelenti, te vihogós Hangya, hogy valahol itt kell lenni az üveggolyónak!

LACKÓ

Itt? De hol?

BAGOLY

Brekeke!

LACKÓ

Mit brekegsz? Beszélj rendesen!

BAGOLY

Bocsánat… Mindig összekeverem ezt a sok idegen nyelvet! Vagyis: hangot! Csak azt akartam mondani, hogy kérdezzük meg: nem látta-e valaki az üveggolyót?

HANGYA

Kérdezzük meg? De kitől kérdezzük meg? Nincs itt senki!

BAGOLY

Akkor is kérdezzük meg!

SÁNTA KUTYA

Mi lenne, ha egy kicsit csendben lennétek? Mi lenne, ha egy kicsit befognátok a szátokat?

HANGYA

Már befogtuk, hihihi!

LACKÓ

Látsz valamit? Bagoly, hallasz valamit?

BAGOLY

Hallok! Ha erre tartom a fülemet, határozottan hallok valamit!

LACKÓ

Mit hallasz?

BAGOLY

Hangokat!

HANGYA

Hihihi! Már azt hittem, színeket!

BAGOLY

Eh! Figyelj! Erre tartsd a füled!

LACKÓ

Már én is hallom! Tompán szól, mintha a föld alól jönne!

HANGYA

Mégis igaza volt a seregélynek! Hihihi! Keresd a föld alatt!

LACKÓ

Pssz! Légy egy kicsit csendben! Onnan jön!

PUKKANCS EGÉR

Hol vagyok, hol vagyok? Itt vagyok az egérlyukban. Tompán, de érthetően. Hogy az ördög bújjon bele! Hogy az ördög szánkázzon a hátán! Hogy az ördög hasítson szíjat a bőréből! Hogy a mennykő csapjon bele! A csuda vigye el! A nyavalya törje ki! A holló vájja ki a szemét! A lapos guta üsse meg! Verje el a jégeső! Rúgja meg a tehén!

HANGYA

Hű de mérges!

LACKÓ

Ki az? Mi az? Hol vagy? Mi bajod van?

PUKKANCS EGÉR

Hol vagyok, hol vagyok? Itt vagyok az egérlyukban!

LACKÓ

Gyere ki!

PUKKANCS EGÉR

Hát éppen ez az! Nem tudok kijönni! Hogy a bolha csípje meg! Hogy a hóhér vágja hátba! Huuu!

LACKÓ

És miért nem tudsz kijönni?

PUKKANCS EGÉR

Mert begurult az egérlyukba ez a fránya üveggolyó, és elzárta az utat! Hogy repedne száz darabra! Kapjon hascsikarást a lakodalomban!

LACKÓ

Az üveggolyó?

SÁNTA KUTYA

Az üveggolyó?

HANGYA

Az üveggolyó! Hihihi!

PUKKANCS EGÉR

Hallottad, nem? Vigye el a kánya! Vigye el a végrehajtó!

LACKÓ

Az az enyém! Az én üveggolyóm!

PUKKANCS EGÉR

Ha a tiéd, vidd el te! De tüstént! Mert epeömlést kapok a méregtől! Sárgaságot kapok a dühtől! Meg kiütést! Meg viszketést!

LACKÓ

Viszem, viszem, várj!

HANGYA

Visszük, visszük, várj! Nehogy epeömlést kapj! Nehogy sárgaságot kapj! Hihihi!

SÁNTA KUTYA

Visszük, visszük!

BAGOLY

Kukurikuuuú!

LACKÓ

Az üveggolyó!

HANGYA

De szép! De gyönyörű!

SÁNTA KUTYA

Ez igen! Ez egy valódi üveggolyó! Megszagolja. Ez az igazi!

BAGOLY

Kukurikú!

PUKKANCS EGÉR

Bejön. Na végre! Már azt hittem, ott öregszem meg, az egérlyukban!

SÁNTA KUTYA

Ni, egy egér!

HANGYA

Egy pukkancs egér! Hihihi!

BAGOLY

Nyáu!

PUKKANCS EGÉR

Te is pukkancs lennél, ha beszorítana egy üveggolyó! Miért gurigázol vele összevissza?

LACKÓ

Az üveggolyó arra való, hogy gurigázzunk vele!

HANGYA

Hallottad!

PUKKANCS EGÉR

És a végén elgurul!

HANGYA

Ez nagyon szeret vitatkozni! Hihihi!

LACKÓ

Néha az is előfordul, hogy elgurul! Elismerem!

HANGYA

Hallottad!

PUKKANCS EGÉR

És pont az én házamba! Miért pont az én házamba?! Mért? Mért? Mért?

HANGYA

Mindjárt megüti a guta!

LACKÓ

Ne haragudj… Véletlenül gurult el. És véletlenül gurult a te házadba.

PUKKANCS EGÉR

Már nem haragszom. Csak tudod, egy kicsit indulatos vagyok. Hogy a macska rúgja meg! Ismered azt a verset, amit rólam írtak?

LACKÓ

Nem ismerem. Mondd el!

PUKKANCS EGÉR

Naná, majd nem mondom el! Persze hogy elmondom!

HANGYA

Fogadjunk, hogy elmondja! Hihihi!

PUKKANCS EGÉR

Nem írnak mindenkiről verset! Például egy ilyen kis röhögős hangyáról nem is érdemes… Rólam írtak! Figyelj! Ti is figyeljetek!

LACKÓ

Figyelünk.

SÁNTA KUTYA

Mi is figyelünk.

PUKKANCS EGÉR

PUKKANCS EGÉR

Na, milyen? Na, milyen? Hogy tetszett?

LACKÓ

Szép! Nagyon szép! Gyönyörű!

SÁNTA KUTYA

És valóban rólad szólt!

PUKKANCS EGÉR

Ugye? Ugye? És neked hogy tetszett?

HANGYA

Én majdnem sírva fakadtam, olyan szép volt, olyan megható volt! Hihihi!

PUKKANCS EGÉR

És neked?

BAGOLY

Nyáu!

PUKKANCS EGÉR

Na, na! Ez hülye vicc!

BAGOLY

Bocsáss meg, megint összekevertem! Borzasztóan tetszett!

PUKKANCS EGÉR

Köszönöm! Azért az egér is valaki! Verset írnak róla! Bizony! Lánchordta és teringette! És ezer tejfeles köcsög!

HANGYA

Lackónak. Pssz! Pssz! Hajolj közelebb!

LACKÓ

Mi az? Mit akarsz?

HANGYA

Siessünk! Mindjárt megvirrad! Vár az üzenet!

LACKÓ

Igazad van. Az egérhez. Köszönöm az üveggolyót!

PUKKANCS EGÉR

Szívesen… vagyis lehetőleg többször ne! És ne nekem köszönd, mert nem én találtam meg! Nekem csak a fejemre esett! Hogy az a kacskaringós vitézkötés! Ezt nem haragból mondtam!

HANGYA

Siessünk, siessünk! Most nem érünk rá köszöngetni! Gyerünk, gyerünk! Fussunk, fussunk! Mert mindjárt megvirrad! És még meg kell hallgatnunk a titkos üzenetet!

LACKÓ

Megyünk, sietünk, futunk! Az egérhez. Te nem jössz? Nem vagy kíváncsi az üzenetre?

PUKKANCS EGÉR

Megyek, persze hogy megyek! Úgyis annyit kuksoltam az üveggolyó alatt, hogy teljesen megmacskásodott a lábam! Hogy a bolha csípje meg!

4.

HANGYA

Siess már! Ne maradj le!

SÁNTA KUTYA

Megint ez a futkosás!

HANGYA

Azt hittem, hogy az egerek jobban futnak!

PUKKANCS EGÉR

Lárifári, ezt te mondod nekem, te törpe hangya!

HANGYA

Hihihi! Érj utol, ha tudsz! Előrefut. Megvan még az üveggolyó?

LACKÓ

Meg. Messze vagyunk még?

HANGYA

Nem. Pont itt vagyunk! Állj!

LACKÓ

Nem látok semmit! Nem látok senkit!

HANGYA

A sötétbe. Köhögj már egy kicsit! Hadd tudjuk, merre vagy!

DÍSZTÖK

Khm! Khm! Kühkühkühkühkm! Khm!

HANGYA

Szólítsd meg, mert még megfullad! Tudod, hogy ő nem beszélhet elsőnek! De másodiknak! Hihihi!

LACKÓ

Üdvözöllek, nagykövet!

DÍSZTÖK

Látjuk. Komolyan gondolod? Komolyan? Ugye, az első pillanatban is annak látszom? És nem számít, ugye nem számít, hogy ilyen kicsi vagyok? Attól még lehetek nagykövet! Meghatalmazott és rendkívüli nagykövet!

HANGYA

Hihihi! Egy kis termetű nagykövet!

LACKÓ

Ne törődj vele!

DÍSZTÖK

Nem is törődőm! Ennél sokkal fontosabb dolgom van! Át kell adnom az üzenetet! És át is fogom adni az üzenetet! Még ha egyesek csúfolódnak is!

HANGYA

Hihihi! Add már át! Mindjárt megvirrad!

DÍSZTÖK

Én is tudom, hogy mindjárt megvirrad! És hogy még előtte át kell adni! Épp ezért most át is adom! Vagyis átadom az üzenetet! Így szól az üzenet: Ha az üveggolyóba nézel, mindig megtalálsz minket! Ez az üzenet!

LACKÓ

Köszönöm az üzenetet! Szép üzenet! És köszönöm nektek, hogy segítettetek! Ennyi barátom még sose volt!

SÁNTA KUTYA

Én köszönöm a nyomozást! Jó kis szimatolás volt! Sokáig emlékezni fogok rá! Te jó szagú, ha belegondolok, hogy mikor lesz megint egy kis szimatolnivaló! Meg nyomoznivaló!

HANGYA

Siess, siess, mindjárt megvirrad! És ha legközelebb erre jársz, engem keress meg először! Hihihi! Hiába, hogy én vagyok a legkisebb, nekem van itt a legtöbb eszem!

LACKÓ

Megkereslek!

PUKKANCS EGÉR

Ezer macskafarok! Már nem haragszom! Gyere bármikor!

LACKÓ

Jövök.

BAGOLY

Brekekeke! Buuú! Nyihaha! Ne felejtsd el a hangutánzó baglyot!

LACKÓ

Nem felejtem!