Játék az új szemüvegemmel

Vége a költői homálynak,
ég veled, vaksi varázslat,
orrom nyergén a szemüveg
szabályozza pupillámat!
Majd szépen kirajzolódnak
a vonalak és a színek,
és tétován mosolyogva
nem köszönök mindenkinek.
Unalmas, de tiszta világ,
s élesebb cél vár majd miránk,
nem bolyongok titkot sejtve,
izgatottan orrom iránt.
A fal fal lesz, és az ajtó
ott a helyén, zárul-nyílik;
nem a falon s nem az égen,
úgy járok majd, ahogy illik.
De szép is lesz, de jó is lesz,
ragyogok, ha elképzelem –
mert bár fölírta az orvos,
s megvan, de még nem viselem.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]