Mimikri

 

Szerelmedben megáll

Szerelmedben megáll
nikkelcsontú halál
tágul nincsen-borda
lágy húsodba forrva
Ha nem lennék szemed
megszülne engemet
piros szív kalimpál
szerelmedben megáll
 

Óra ketyeg

Óra ketyeg ütőeredben
 
a kékes bőr alatt
gyönyörűt a lehetetlenben
 
én megálmodtalak
Én nem leszek egykor jól tudom
 
vér hús gerjedelem
ringok majd könnyedén csuklódon
 
érverésed figyelem
 

Kakukk ugrál ki szemedből

Kakukk ugrál ki szemedből
 
szerelmed idejét tudja
még futkosnak le nyelvedről
 
táncos szavak tűz-papucsban
Míg fogam fogadhoz nyomtam
 
a kakukk tudta vége már
ölelésünkbe fagyottan
 
kakukk-időnk rég lejárt
 

Cseréptálra pingált madár

Cseréptálra pingált madár
 
készült épp indulni érted
hóna alatt csirip-szótár
 
madarak nyelvét nem érted
Csőrében cigarettpapír
 
rajta a hír tű-írással
falon szemben árnyékszatír
 
kártyázik az elmúlással
 

Évszakok rácsain

Évszakok rácsain által
búttam érted hangyaszívvel
harkályok ámulatával
mókus-örömmel csöpp csízzel
Az ember csak elámul hogy
lehajtott fejjel elébed
értem arcod elárul hogy
mind természetesnek vélted
 

Nyelved alatt

Nyelved alatt alusznak
csontig koplalt betűk
tartsál ott engem túsznak
így szóltam helyettük
Így tett ajkára kiülnek
billegve lelesnek
zümmögve elrepülnek
visszajönnek etetnek
 

Gyöngyházkörmöd jegén

Gyöngyházkörmöd jegén korcsolyáztam
köröket írtam dermesztő lázban
Óvatosan ajkadhoz emeltél
hogy éledjek végre rám leheltél
 

Szemhéjad alatt

Szemhéjad alatt aludtam
nyisd ki nyisd ki reggel van
 

Az alkony híreddel

Az alkony híreddel oson
 
falak tövén szürke egér
foga kivillan cincogó
 
öröme szívemig ér
S már topog nagy izgatottan
 
a satnya akác falába
szívem pirosodik mint a
 
ház falán a postaláda
 

A bebalzsamozott esték

A bebalzsamozott esték
 
megőriznek mint fáraók
gyomor s szív nélküli testét
 
meghalni mégsem akarok
Bőröm alatt sajogva ég
 
a szív a szerelem az árva
csillag ontja tüzét
 
vigasztalón a magányosságra
 

Piros biciklin

Piros biciklin a térded
körül keringenék
gyermeked lennék nem érted
kinek mosolyod elég
Mást játszottam eddig ám a
csillagszívem ragyog
lásd már várnak vacsorára
kék kötényes csillagok
 

Ugye jót tett

Ugye jót tett ez a séta
 
szívem karmazsinruhás bohóc
ugrál még padok karéja
 
festett-szemű-babafej-polc
Magam már eleget szántam
 
lélegzik amit nem értek
puszta reménnyel a világra
felidézlek
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]