Dózsa szobra
|
Kiss Istvánnak
| Te voltál a mi királyunk, |
| Dózsa György, érc-eget verő |
| mázsás harangnyelv, s feltámadt |
| a nemzetnek csúfolt temető, |
|
| jönnek, mélyebbről, mint a sír, |
| dübbennek a csontos talpak, |
|
| s farol, nyomod szimatolja |
| lelkedhez nem férhet, alku |
| nincs több e halálos portyán! |
|
| Kastély lobban, és felvillan |
| az eltitkolt nyomor arca, |
| fogcsikorgó, komor harcba, |
|
| harapott – felfalt a néped |
|
|
|