Boldogságtöredék

Van-e ingerlőbb érzés, mint ablakon benézni egy idegen szobába? Az üvegen túl egy ember ül az asztalnál, sóhajt, beszél, feláll, járkál; s legyőzve a leskelődés okozta lámpalázat, ámulva vesszük észre, hogy két szeme van, két lába, két keze, vagyis hogy hasonlít ránk. Ámulatunk azonban nem csökken, mert van-e ingerlőbb érzés, mint magunkat meglesni?

Egy rendkívülien érzékeny ember „ablaka” nyílik ki előttem: Kondor Béla verseskönyve. Függönyt nem ismerő ablak, magasan lakó ember ablaka, aki megszokta, hogy zárkózott háztetőkre néz, s öntudatlanul végzi mozdulatait a kitárulkozó égbolt szomszédságában, mint a madár.

A leskelődés izgalmát a hasonulás öröme váltja fel, hogy igen, ilyen vagyok, vagy ilyen szeretnék lenni; ezt én is érezhetném így, amazt én is így vallom. Még a keserű ráncokat, még az Isten szeme előtti csupaszságot is próbálgatom, hátha rám illik a megoszthatatlan; az ablaküveg védelmében az ember lehetetlen kalandokra is hajlamos.

A könyv meglepetés is, meg nem is. Ami a verseskönyvben megfogalmazódott, azt az ember eleve odaképzelte a festő Kondor Béla működése mögé. Vagy legalább valami ilyesmit. Legalább ennyi érzékenységet, kérlelhetetlen, megvesztegethetetlen erkölcsöt, saját bőrét kockáztató vakmerő játékosságot, ritka derűt és könnyet nyelő szomorúságot. Sajgó vágyat – a tökéletesség után? A boldogság után? A testi örömök után? A művészet után?

Alig láttam még művészt, aki ennyire ember akar lenni, aki ennyire keveset művészkedik, aki ennyire kerüli a vásártéri gesztusokat. Ami szintén nem meglepetés; minőséget jelez, azt, hogy nem a művészet a célja, hanem a művészettel akar valami más célt elérni. Valami olyasmit, amit különben másként is el lehet érni, amit minden ember elérhet, ha nem is tud festeni vagy verset írni.

A költő Kondor Béla magától értetődő természetességgel találja el a „témát”, a hangot; nem a festészetét illusztrálja, nem pletykál, sőt még csak nem is képfantáziáját csillogtatja; hanem gyötrődve, elölről kezdve, vagyis teljes mezítelenséggel és eldobált fegyverekkel áll szemben a világgal. Ennyiben a könyv meglepetés.

A meglepetés okolta örömöt szeretném továbbadni ebben a rövid üdvözlésben.