Mi a helyzet a költővel?

Nincs rémesebb olvasmány, mint a költői nyilatkozat, önarckép, lázas önmegfogalmazás. Nem csak azért, mert pótkávéíze van: rendszerint a versek helyett íródik, hanem mert nevetséges, mint a fedélzeten az albatrosz. Pedig, ha jól értem, paradox módon éppen a nevetségességtől való félelem szüli, ingerülten elhessenti a gyerekes műfajt, a komolytalan versfaragást. Komolyabb dobogót kapar a talpa alá: a politikát, a népmentést, az országos ügyeket. Itt aztán meg is áll a tudomány, be kéne fogni a gunyoros csőrt! Míg más rá nem tapasztja a tenyerét.

De nincs bennem félelem, mert, természetesen, magamról írok, saját hajlamaim között válogatok, bátran és szabadon, ahogy kell. Mert persze hogy kikacsintott, kikacsint belőlem a vátesz, kifordult szemfehérje eszelősen villog, a rossz ripacs, aki nem szerepre, hanem csak a lehetőségre vágyik, hogy megmutassa önmagát. Tűzvész, földrengés, árvíz – minden jó neki, azonnal ott terem, profilba fordul, hogy nemes arcéle kirajzolódjék az égre. Mi a rossz ebben? Miért ne lehetne a költő az események fősodrában? Pláne Magyarországon! Hiszen érzékeny, intelligens, fölényes mestere a szavaknak; ráadásul komoly hagyományokra támaszkodhat, s a közönség is elismerően csettint: ez már döfi! S ki az a bolond, aki nem szeret sütkérezni a népszerűségben, a gyors siker fényében?

Vagy legyen gyámoltalan falu bolondja, árokparton tengődő éhenkórász? Ez is tetszene a közönségnek, alamizsnát nyomva a költő markába, olcsón levezethetné a kisebbségi érzését. Volt rá példa, van rá példa. Éhen halt költők áttetsző kísértetei rontják az ünnepi hangulatot ma is; kínos, mint a himnusz közben felkorgó gyomor.

Én úgy gondolom, nem túl érdekes a költő testi megjelenése, apró-cseprő harcai az érvényesülésért, a megregényesített életrajz, jobb lenne a versekre figyelni, amelyek, ha jók, úgyis leválnak esendő porhüvelyünkről. Ki így él, ki úgy él, Babits tanárkodik, Illyés tisztviselősködik, Berda csavarog, Sinka zsákol… A költemények? A költemények szabadon repülnek, mert a vers maga a szabadság, lelkünk fényűzése! Mindnyájunké. Pártállás nélkül.