Kérés régi lányokhoz
Kik úgy adtátok kézről-kézre |
staféta-botjukat, ma is még |
itt álltok bennem, és ma ismét |
fáj, hogy csak egymás mellett s mégse |
egy akarattal álltok bennem. |
|
Testvérek vagytok: gyúlt-szerelmes |
szemem így látott titeket, |
s szám így mondott el. Fáradásom |
ki később jött, tarkább tüzekhez |
jött: kell, hogy egymást szeressétek. |
|
Szertelazul a bolyhos ködben |
a tárgyak éle: bent a mély |
multban zártságotok kitárul. – |
Ti nem tudtok e változásrul, |
de engem bánt, hogy annyit jöttem, |
s hiába, mert nem izmosodtam. |
|
Mindnyájatokban másként éltem, |
– egyetlen naggyá tegyetek, |
bensőmbe nézve bátorodjam, |
győztes hittel higgyek magamban, |
lubickoljak pezsgő reményben, |
mint katonák, úgy lépegessek. |
|
Segítsetek, tanítsatok ki: |
és drága lányt értő fogással |
vonjam körül kaputlan ráccsal, |
ne tudjon többé elszaladni, |
maradjon itt örökre nálam. |
|
|
|