Friss emlék
Karcsú és sárga csónakkal jött, |
két hosszú, barna copfja volt, |
|
fürkész szeme arcomra tévedt. |
|
Másfél órára rá el is ment, |
még vissza-visszavillogott, |
|
s a nap szikrázott gyönge vállán. |
|
Felhőt húzott az ég a vízből, |
s nem is volt már. Most sincs, csupán |
|
éles-sárgás emléke harsan. |
|
Majd eljön az éjjel és az álom |
s kitörlődünk egymásból, mint |
|
|
|