Isten pólyása
A hit kevés hogy atya… hogy teremtő… |
hogy gondviselő… hogy kik szeretik |
azoknak minden a javukra… hogy |
így aztán rendben a világ… |
így aztán rendben a világ… |
Sivár |
idény kezdődött számomra naponta |
akadnak ferde dolgaim bogos |
botrányaim (nincs ez másként azoknál |
akik kifele mennek s mindenük |
mozdulna még a régi rend szerint |
de fuccs a régi rend) nekem tehát |
afféle dajka kell vagy kellene |
aki nem úgy őriz csak általában |
s vár hogy hozzáfussak hogy kérni menjek |
esetleg bármikor vagy épp szabályos |
fogadóóráján |
nekem bizony |
tolakvó gondossággal vesz körül |
fölállnom is segít leülnöm is |
tud írt gyomorégésre szívnyomásra |
itt-ott zavargó agyérszűkületre |
érzelgős rokkant lelkifurdalásra |
s még rossz szagom is ellegyezgeti |
|
Mert az atya gondviselő teremtő |
csak akkor kell ha nem is kell nagyon |
ha oltáron könyvben is elegendő |
vagy szájon (a teljesség kedviért) |
|
Sivár idénybe léptem én bele |
szükségem többre van hiszen az Isten |
pólyásaként mindenha rá vagyok már |
utalva |
Hát jöjjön ha azt akarja |
hogy föl ne mondjam a barátkozást |
s vállalva a kitett gyerek bitang |
sorsát pusztuljak el bitangul én is |
a magam és az ő gyalázatára |
|
|
|