Kanyar
Akit egyszer készen kaptam |
aki volt számomra szentség |
s mindenen túl bástya mentség |
|
– tettem? tétlen elvesztettem |
s már csupán kicsit hiányzott |
|
újra kezdem szabni szintén |
|
hullok egy-egy rideg este |
|
ha a szokvány földi fegyver |
– S majdnem azt a békét érzem |
|
|
|