Gyász
| Az ember próbálgatja innen onnan |
| hisz ilyen hal meg többnyire ilyen ki |
| sok volt s pótolhatatlan valakiknek |
| de épp ezért minek kezdeni újból |
| s hány ezredikszer? |
Inkább csak legyintsünk |
| inkább csak bólintsunk rá: „Úgy van úgy van |
| értjük nem lep meg nem is lázadunk” |
| Minek mindig fölzaklatni a lelket |
| a semmiképp-sem-új botrány nevében? |
| Végül is zárt a kör s lemez csupán |
| a sose-voltnak hitt búcsú-jajongás |
| pár sallanggal megegyéniesítve |
|
| Az ember próbálgatja a menekvő |
| ész tömegestül hajtja föl a józan |
| érveket mellé fekszenek az ágyba |
| leülnek asztalához körbefogják |
| ki sem lát közülük s már azt hiszi |
| sikerült meggyőzetnie mehet |
| tovább nyugodtan s akkor egycsapásra |
| ráomlik minden s fölbuggyan keserves |
| forrásként zokogása mintha rémes |
| álomból gyermek sírna fölriadva… |
|
|
|