|
Üres kórházi ágy a közeli látogatónak.
Vetetlenül, görbe paplannal, nyúzott párnával, gyötrött lepedővel.
Jajveszékel a paplan, siránkozik a lepedő, üvölt a párna.
A látogató fejében, mellüregében termes-vak visszhangok riadnak.
Űrt szakaszt az üres ágy. Magánál ezerszer nagyobbat. Öblöset, feneketlent.
S a látogató beléhull, még mielőtt megtudná, mi is történt.
|