Nő, fogy
Az árnyék-e nagyobb rajtam, a fény-e? |
Napból jövök, s megyek, mint más, az éjbe. |
|
S az árnyékos fél nő, míg fogy a másik, |
és lassan-lassan teljesen levásik, |
|
hogy mire majd az út végére érek, |
nyoma se marad rajtam már a fénynek. |
|
Most mint vagyok, ki tudja? Ha tükörbe |
nézek, nem látszik rajtam semmi görbe, |
|
csak ha magamba, szemem akkor ér be |
folyton vigasztalanabb feketébe. |
|
|
|