Öregek
Hószakállúak, jóságos szeműek, |
kikben – úgy hittem – bölcsesség tanyázik |
és minden bűbájt értenek, |
hószakállúak, s kiknek nincs szakálluk, |
őszfürtűek vagy kopaszok, |
már azt is látom, mikor elmerengnek |
azt is tudom már (őszfürtű ugyancsak), |
arcukról, nem a békesség szemükből, |
hogy a csonttalanná gyötört |
test szégyene ad hírt gyáván magáról, |
s azt is tudom: akad ma is |
oktondi kisfiú, ki rám tekint úgy, |
|
|