Mi volt e test
Én tudom, igen, a legpontosabban, |
a legmélyebben, legtöbb oldaláról, |
az árnyalatok százezer fokán, |
én tudom, igen, hogy mi volt e test, |
milyen egyetlen, ismétlődhetetlen, |
milyen párját-nem-lelhető csoda |
az őssejttől a végképp bonyolult |
organizmusig, én tudom csupán. |
|
Hát gyászolom magam előre, jobban, |
mint teheti majd a legközelebbi |
bőrömön kívüli másik, a szintén |
pótolhatatlan, akit éppenúgy |
képtelen lesz akárki elsiratni |
őszintébb fájdalommal önmagánál. |
|
|
|