Ők voltak jók

Mégis: akik sose láttak, s látva kutyába se vettek,   mégis: a százezrek, mégis: a százmilliók, ők voltak jók hozzám mindig, s máig is ők jók,   kik sohasem bánták: élek-e vagy halok-e. Ám az a tíz-húsz, kit pártomra adott vala sorsom,   óvatlan rám jött, s gúzsba kötött ügyesen. Most hogy menni, vagyis készülni parancs kötelez már,   folyton mélyebben vág a husomba a gúzs, napról-napra nagyobb fájás mozdulnom, ahogy kell   tennem, amit szoktak tenni az útra kelők.