|
Most kezdődik az elhitt ámítások görögtüzes kora
Megérik egyre-másra a kábító gyümölcs amit gazdái belém adagolnak
Köttetik láthatatlan nem-is-tudott szövetség érdekemben és érdekeimért
Bimbóban a virágok melyekkel majd a tompa fekete falakat utat eget díszítik
Tudom és hagyom is szoktatom rá szemem szám arcom mindegész testem jól szervezett mozgás-rendjét és mozgás-rendszerét
Hogy el ne áruljam magam s el ne pirítsam orcájukat kik nékem jót akarnak
S velük együtt csináljam sőt lelkesen ha kell (ó legáldottabb dramaturgia! ) a folyamatos katarzis játékait
Melyektől végre végleges megtisztulással s vissza-nem-eshetően múlok ki a lassan belémunók közül
Hogy újult szívvel fordulhassanak a nyomomba lépők felé
S némi változtatással s ezért friss kedvvel is kezdjék azoknál és azokkal ugyanazt amit velem meg nálam befejeztek
|