A túli Nap felé

A csonkasághoz új s új csonkulás:
így lesz egész az egész.
Köszönni való a próbáltatás,
a megveretés.
A fészken ütött rések köszönni valók,
a végig-seb test meg a
végig-seb élet: a rossz s a jó
váltakozó mártíriuma.
Így nő hosszú, fehér
szakáll (a bölcsesség lobogója) az állon,
s lengése elér
mindenüvé a világon.
Még bőgök, lázadozom,
morog bennem a bamba
ösztön: szeretne nagyon
heverni nyúlós nyugalomba.
De az elme mosolyt nevel:
szép sorsomat
építi minden kéz, amely
törvényszerűen fosztogat.
S mire majd nem leszek
fosztható tovább,
s megállnak a kezek,
s kerek lesz a világ:
tán új dolgokat is tudok még,
s pár hírt is hozhatok
onnét, ahonnét
már látni a túli Napot.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]