Mai La Fontaine
Századunk diktátorainak
Az oroszlán – mert az oroszlánságok |
sorra dőltek meg –, hogy védje uralmát, |
úgy határozott, demokratizálja |
abszolutisztikus hatalmát. |
Nem parancsolni: megbeszélni, |
meghányni-vetni, megvitatni, – |
érvekkel fog alattvalóinak |
|
S történt egyszer, hogy híre járt: |
a szamár olyasmit iázott, |
hogy az udvar s állítólag maga |
az oroszlán is egy s másban hibázott. |
|
s az udvar népe összegyűlt: |
farkas, róka, sakál, hiéna, |
s persze a nagyúr is közéjük ült, |
s jóságos arccal várták a szegény |
tévelygőt; az jött is lógó fülekkel. |
|
„Hibáztunk, sőt én is hibáztam: |
ilyesmit mondogatsz; jól van, de hidd el |
– kezdte a fő-fő –, helytelen |
a kérdéshez viszonyulásod. |
Hanem tárgyaljuk meg! Szabad legyen |
a felvetés: ellenséges hatások, |
és nem a jószándék beszélt belőled. |
Képzetlen vagy, s… különben is |
furcsákat hallottam felőled.” |
|
hogy így meg úgy, és egyet-egyet |
morrant, mintegy véletlenül. |
Aztán az udvar népe: „Tetted |
– szólt a farkas – anarchikus!” |
Szólt, s mellékesen vicsorított. |
Majd a többi vádolt, tanított. |
hangon megint az úr: „Nos hát, felelj, |
vitatkozzál, cáfolj!” – és önfeledt |
két mellső lábát s rajt a körmöket. |
S az udvarnép vele. Szegény füles meg |
izzadt és fázott, majd kinyögte halkan: |
„Vitatkozzam? Minek? Vétkes vagyok, |
minden szótok cáfolhatatlan.” |
|
Az oroszlán ekkor: „Lám, így helyes, |
hogy szabad eszmecserében beláttad |
botlásodat”. S hozzá: „Élj boldogul, |
eredj, és eztán tartsd a szádat!” |
|
Tanulság? – Nincs ebben tanulság. |
kiket illet, soha meg nem tanulják. |
|
|
|