Végleges

Meglett immár az arc amely
a napos tájakról kilépőt
a végső éjek éjeig
kíséri s míg az odaút
kristályfényébe egyre több
koromszemecske hulldogál
vigasztalja hogy máshogy is volt
dühíti hogy mért nem maradt úgy
szomorítja hogy soha többé
meglett immár végképp az arc
a szép portyákban legutolsó
meglett nem-változtatható
már senkihez se tartozik
próbálnák darabos kezek
próbálnák kölnis piperézők
próbálná volt gazdája bár
csillaghullás vagy tűzeső
se morcosabb se nyájasabb
se zúzottabb se győztesebb
se foltosabb se ragyogóbb
se közelibb se távolibb
meglett immár s nyilvánvaló
hogy a virágzó szédülések
tanúiból a számvető szem
héja alá mi bújik el
a legutolsó szemhunyáskor
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]