Hanem majd egyszer
A hétfők, keddek, szerdák ésatöbbi, |
vagyis hát valamennyi nap |
koptat, farag, átszab kicsit |
rajta és róla. |
De ő alva jár, |
csak néha pillant föl pár pillanatra, |
s nem észleli a változást. |
Hanem majd egyszer, hogyha régi |
ismerős jön, s megkérdezi: |
„Mi történt?” – s néz riadva rá, |
s ő újra tükröt fog kezébe… |
|
nem maradt: épen ottmaradt, |
s könyörögni lesz kénytelen, |
hogy egyszer még, egyetlenegyszer |
láthassa fényben, gazdagon |
|
|
|