Halott lány hajfürtje
| és keze könnyű érintése – |
| ahol ha néha jött is árnyék |
| csak másik fajta fény volt |
|
| Válik majd termékeny anyává |
| és válik nagyszülő-szülővé |
| kicsi dobozban mindenséggé – |
|
| Soha ennél hatalmasabbat! |
|
|
Szapphó-töredék
| – – – – – – – – – – – – – – – – |
|
| . . . .kellek. Tüzesen ragyognak |
| éhes, áhító szemek, érzem, éhes |
| hím-dühük hogy dönt le . . . . . . |
|
| Kellek én, érzem, fene ingerükre |
| békehintőnek, nem először érzem, |
| láttam ős lángjuk lelohadni vérem |
|
| Kellek én, érzem, hanem ők is éppúgy |
| kellenek nékem. Mire jó a mímes |
| maszka-játék? Jó a parázs-szitásra, |
|
| jobb lelöknünk mind a ruhát magunkról, |
| bőrt a bőr mellé szorosan szorítnunk, |
| kötni fent és lent . . . . . . . . . . . . . . . . . . |
|
| – – – – – – – – – – – – – – – – |
|
|
Fejem mellett
| Illeszteni az évszakokba: |
| elhelyezni helyet csinálni |
| ahol odáig sose volt hely |
| mondjuk fejem mellett fejének |
| mondjuk a párnán a tükörben |
|
| S kiiktatni az évszakokból: |
| a forróságból dermedésből |
| hogy helye nem lesz ezután már |
| mondjuk fejem mellett fejének |
| mondjuk a párnán a tükörben |
|
|
Epigon-Hamlet
| Epigon-Hamlet s képzeletben – |
|
| nő-koponyát elvétve sáros |
|
| nem meditálok: furcsa módra |
| mindent tudok felőle róla |
|
| rakosgatom rá vissza sorban |
| ami rég porrá lett a porban |
|
| feltámasztom (meg is halattam) |
| miattam halt éljen miattam |
|
| kell hogy hatalmamban hihessek |
| hogy hatalmából kijöhessek |
|
| hogy tudjam nagy időbe rakni |
|
| vétkem nélkül romolni látni |
| már segítségért se kiáltni |
|
| berekesztve és meggyalázva |
|
| szürkülni a tömegbe veszni |
| magát végképpen lefejezni |
|
|
Fekete füzet
| gyümölcsei lebbenve hulló |
| villogó gyolcsok tág mezői |
| a szavak is fekete varjak |
| még ha nem hangzanak is el |
| és belepik be véges-végig |
| be lassan a fehér mezőket |
| szélverésre se szállanak föl |
|
| Ó hogy minden fekete fekete |
|
| hát igen a királylány sutba kényszerült |
| trónszékről sutba kényszerült |
|
| Sutba került a királylány |
|
| Kinek játszik a lecsúszott |
| Kevés fillérjét dühvel csörgeti |
| így sokszorozza |
De ha hiszik is: |
| galamb vállára nem repül már |
| kezére pille nem repül már |
| legföljebb irgalmas kutya nyalintja |
|
| Csak hártya-jég volt s beszakadt |
| és ez már végképp így marad |
|
| Ölthetnek díszruhát a fák |
| kémény lengethet pántlikát |
|
| Fázósan megy s üres tenyérrel |
| Napra bőségre mikor ér el |
| mikor várja szegett kenyérrel? |
|
| Szünt csillag fénye forrásától |
| önállósult fény ezredévekig |
| fölfogható |
A szem harmóniát |
| gondol pedig gyökértelenség: |
| szirmot sodor a szél s egyszer leejti |
|
| nemcsak a hangsúly esik le a hang is |
| hulló kézlegyintés hallatszik át |
|
| Napnyugtának tavasznak levegőnek |
| természeti s gépi zajoknak |
|
| Tartásáról szeméről látható |
| hogy ünnepi dolgokból érkezett |
|
| Megjelölve: örökre tudni fogják |
| hogy iszonyút cselekedett |
|
| Föloldozni csak áldozata bírná |
|
| Mert emeltetése szükségszerű volt |
| aláhullása is szükségszerű |
|
|
Fölfedező
| világból: ebből-e vagy egy |
| járdal függöny-ködök mögött |
| fátyol-függöny-ködök mögött |
| tompított formák és szinek |
| bizonnyal nincs is jelene |
| hogy magának és hogy neki |
| új kincsesbányákat nyitott |
|
Tiszta szemmel
| A tiszta szem a szem dolgát helyesen látja el. |
| A tiszta szem helyesen közvetít: keskenynek mutatja |
| például a keskeny árkot, tehát ugrásra bátorít, |
| szélesnek a széleset, tehát meggondolásra késztet. |
| Helyesen közvetít, s az ember helyesen jár, kél, szól, ítél, |
| tud egyre többet helyesen. |
|
| A tiszta szem mégis szegény szegénység. |
| Nekem olyan szem kell, mi hamisít is, |
| úgy hamisit, ahogy gazdája szereti, |
| gazdája érdeke szerint, esetleg tudta nélkül, |
| és megszüli az angyalok seregét vagy csak csapatát, |
| az igazi angyalokét, még hogyha szárnyakkal nem is, |
| de a szépség minden kincsével, a nem-bírható |
| szépség egészével meg részleteivel, |
| és megszüli az ördögök seregét vagy csak csapatát, |
| a semmi-sem-olyan-mint-lennie-kellene |
| keskeny és széles árkok által egyaránt lábam töreti, |
| megszégyenít hétszer, sőt hetvenhétszer is. |
|
| (Dicsértessék, áldassék hetvenhétszer is.) |
|
| Jaj, hogy egy embert embernek látok megint! |
|
|
Ha elhiszi
| A szokott ív lassan kibomlik |
| ez hasonlat tehát az élet |
| s kicsi nagy göcsörtös sima |
| s mert él: dicsér is vádol is |
| s nem lesz mentség valamikor |
| nem lesz mentség valamire |
| levegőjét fulladva szívja |
| De csak vívjon bohóc-ügyével |
| kanyarítson fessen doboljon |
| szegény szegény szegény szegény |
| ha elhiszi megmenekül tán |
|
Hajótörés után
| A roncsok közt még egymásra meredtek |
|
| Majd csak a héthatárnyi síkság |
| majd csak a héthatárnyi üresség |
| majd csak a héthatárnyi éj |
|
| S a megtépett erőből nem futotta |
| többé a másik arcát sem idézni |
|
|
Ha már
| Nagy aranyrögök nem lévén elbírhatók |
| a gyönge kezűnek lágy derekúnak |
| kap vala folyton apró morzsalékokat |
| bár cselekedni vélük is tanácstalan |
| Hát a gazdag unogatja elunja |
| lassan talán végképpen meg is dühödik |
| parancsot ád magának hogy elég legyen |
| s napjával fényével fordulgat másfelé |
| Amaz borul hát hűvösségbe árnyékba |
| a morzsákat meg csak szorítja tenyere |
| még azt se tudja hogy ki kéne nyitnia |
| legalább némi csillogás legyen ha már |
| élete dilúviuma elérkezett |
|
Hanem majd egyszer
| A hétfők, keddek, szerdák ésatöbbi, |
| vagyis hát valamennyi nap |
| koptat, farag, átszab kicsit |
| rajta és róla. |
De ő alva jár, |
| csak néha pillant föl pár pillanatra, |
| s nem észleli a változást. |
| Hanem majd egyszer, hogyha régi |
| ismerős jön, s megkérdezi: |
| „Mi történt?” – s néz riadva rá, |
| s ő újra tükröt fog kezébe… |
|
| nem maradt: épen ottmaradt, |
| s könyörögni lesz kénytelen, |
| hogy egyszer még, egyetlenegyszer |
| láthassa fényben, gazdagon |
|
|
Helyzetrajz
| Megcsúfolta – mi is? a vére? |
| az értelme? emléknek lenni illő |
| de makacsul élőt játszani vágyó |
| múltja? |
Nem akarta megérteni |
| sőt látni sem hogy teste engedelmes |
| törvények munkája szerint |
| s hogy bizonyos nagyon kívánt szemek |
| nem fogadják be többé mégpedig |
| ritkán ellenségeskedésből |
| inkább természetes reakcióként |
|
| Így aztán folytonos hadakozása |
| szándéka ellenére csak növelte |
| reménytelenségét és szégyenét… |
|
|
Két nyom
| Nyomozókutya két nyomot szagolna |
|
| Az egyikkel a sötétségbe jutna |
| a másikkal veszetten nyálafolyva |
| csak szűkölne és körbe-körbefutna |
|
|
A másik rejtély
| Vihar még mindig vad zenebona |
| ugyanolyan türelmetlen kalandok |
| Hát ezt se sikerül megfejtenem? |
| Áll lassacskán a halál oldalához |
| áll lassacskán és növekszik vele |
| Unt játékok az út szélén s az úton |
| leleplezve kifordított belekkel |
| vetített színvarázzsal is fakók |
| csodálkoztatnak hogy miért csodáltam |
| De ez a halál mellé párnak áll |
| de ez lassacskán növekszik vele |
| bíbora mélyül és sugarasul |
| tetőtől talpig sebes tőle testem |
| s a testnél fontosabb: a lelkem is |
| furcsa sebek: néhányból méz csorog |
| néhány mintha anyám kezenyoma |
| angyalhaj könnyű érintése lenne |
| de iszonyat termő-fészke a legtöbb |
| körülkeríthetetlen fájdalom |
| végtelenből és végtelenbe árad |
| Hát ezt se sikerült megfejtenem |
| bogoztam bár eszmélkedésem óta |
| s ím kővé váltak rajta a csomók |
| és mintha nem csináltam volna semmit |
| (Nő asszony lány szerelem szerelem!) |
|
Nem bírta el
| Háttér s szemek figyelme nélkül |
| Levegő s fül figyelme nélkül |
| a hang is hangtalan marad. |
|
| kezdődik, s volt-nincs: vége lesz. |
| Nyoma? Még emlékké se hűlve. – |
| Kívülről űrben, bent üres. |
|
| Pedig én őszintén akartam, |
| megpróbáltam: néztem, leírtam, |
| hogy ha már lett, akkor legyen. |
|
| Nem bírta el szavam s szemem: |
| krajcáros őreként magának |
| futott árnyak hadába árnynak. |
|
|
Nyugodjék
| Tartom pedig süllyedve meddig? |
| kinek jó? talán sínyli ő is? |
| erőltetve magát zihál már? |
| kényszerítem a gyönge nyelvet |
| terhére van szintén kinek jó? |
| a súlyos szókat is csicsergi |
| röptet gáttalan pacsirtákat |
| daloltatja és megelégszik |
| pacsirta-szó-súlyú cselekvés |
| táncparkettjén libeg cicázik |
| csikasz riadalmak jegétől |
| miért buzgok klímája lennem? |
| vándormadárnak is kevés ő |
| hogy menne jönne menne jönne |
|
| nyugodjék pocsolyái öblén |
|
|
Próbálkozás
| Hát így van c’est la vie hosszú egy nap nagyon |
| elmélkedem sötétség lecsuktam villanyom |
|
| reggel ez és ez történt délelőtt s délben ez |
| majd délután majd este szokott vagy érdekes |
|
| gond öröm munka tengés én más család barát |
| szomszéd hivatal élet alig győzöm sorát |
|
| kiürülök megtőlök feszülök lankadok |
| a végén ahogy éppen vagyok hát úgy vagyok |
|
| s akkor ólálkodó kép vág villogón belém |
| helyezni próbálom a régi rendbe én |
|
| a régi rend? miféle? visszafelé folyó |
| folyó? kerülhet egybe elárult s áruló? |
|
| a régi rend? szünetlen romlás verettetés |
| kevéske bátorságra tömérdek rettegés |
|
| helyezni próbálom de azt is vajon minek? |
| s a kép is? visszajött ám aligha éri meg |
|
| huss! – engedem a holtat temesse holt: szabály |
| (fáj mégis hogy többé a fájnivaló se fáj) |
|
|
Végleges
| Meglett immár az arc amely |
| kristályfényébe egyre több |
| vigasztalja hogy máshogy is volt |
| dühíti hogy mért nem maradt úgy |
| szomorítja hogy soha többé |
| meglett immár végképp az arc |
| a szép portyákban legutolsó |
| meglett nem-változtatható |
| próbálnák kölnis piperézők |
| próbálná volt gazdája bár |
| csillaghullás vagy tűzeső |
| se morcosabb se nyájasabb |
| se zúzottabb se győztesebb |
| se foltosabb se ragyogóbb |
| meglett immár s nyilvánvaló |
| hogy a virágzó szédülések |
| a legutolsó szemhunyáskor |
|
Utána
| A szem is a haj is a váll is |
| a kéz is a száj is az áll is |
| a beszéd is meg a hang is |
| s ha rajta csönd borong is |
|
| az enyém az enyém az enyém |
|
| üresen üres álca barangol |
| nincs semmije ő maga sincsen |
|
| segítse szegényt az Isten |
|
|
|