Lehetetlen
Csak gondolom hogy van család |
s érintem a magányt magát |
|
zaj szűrődik be némi élet |
|
s itt körbeszálldogál falánk |
|
polcokon magnón heverőmön |
s öröm helyett csak leverődöm |
|
mert nincs család s hogy van család |
csak gondolat csaló csalárd |
|
nem is lehet hisz lehetetlen |
|
bár kapum szárnyát szétvetem |
|
s nem várhatok az unokákra |
|
s még az se jön kiről pedig |
úgy hittem hogy bennem lakik |
|
vastagszanak s szorulnak össze |
|
s légszomjam vészesen dagad |
|
|
|