Egry műtermében
nagyon sokat kell elvenni egy képből |
|
– mondta a festő rekedten kicsi |
s apró hamiskodó hunyorgatások |
kíséretében s közben százezer |
ránc támadt mozdult szűnt meg szögletes |
arcán mely ott ingott két csontkemény |
ezerkilencszáznegyvenhét kora- |
nyarán vagy májusban badacsonyi |
sorát átvándoroltatván kezén |
rakta ki ámuló szemünk elé |
egyre-másra kápráztató csodáit |
|
S a rendíthetetlen néhány vonalból |
ránk fújt a nedves szél ránk tündökölt |
a fény lent fent oldalvást mindenütt |
ránk dőlt a gazdag víz körülfogott |
a könnyű táj s elvévén testi súlyunk |
vitt ismeretlen boldogság felé |
|
|
|