Emily

Sivatag vándora, homok, homok. Agyában dőzsölő oázisok. Előbb nyög és liheg, később üvölt, hangja (homok, homok) mindent betölt. Aztán forrón beszél, termékenyen: oázis kél a tűz- láng-nyelvhegyen. De pálmái alá nem érkezik, forrásvizéből nem iszik. Csak ég, csak ég fehér- izzás-fokon – Örvényszél, pernye száll s homok, homok.