N. N. utolsó bolyongása

Kormos István halálára

N. N., vajon mivégre

volt ez jó? Semmivégre!

Ugyan minek bolyongtál

messzebbre a szabadnál?

Ős jelzőtábla áll ott:

öregbetűs irások.

Ismerted azt a nyelvet,

mért nem jobban figyelted?

Pistika, Piska, Pista,

minek mentél tilosba?

Onnét, ha megfeszülnél,

vissza már nem jöhetnél.

Onnét, ha megfeszülnénk,

vissza már nem vehetnénk.

Bár nincs kapuja csukva,

sőt kapu sincs az útba.

Mentél anyát keresni?

Gyermekké tán lehetni?

(Nagyos, felnőtti dolgok

kedvedre sose voltak.)

Mentél szülőt anyává,

árvát édesfiúvá,

tenni csonkát kerekké,

egybeillőket eggyé?

S mit eltörölt az Isten,

a lánynevet az ösveny

porában fölidézni,

márványba újravésni?

Lehet, szegény Yorick, te,

mi mégis megveretve

fordítjuk földre fáklyánk,

s búgjuk versed fonákját:

Nem sakkozol velünk

nem is röhögsz velünk

nem is ülsz többé velünk

leszel mindig velünk

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]