Két Ady-érem
Jön a másnapi alkonyatban |
szokatlan dolgokat beszél |
az égre néz s az ég nem ég |
virágra szemre s nem virág szem |
|
Soha ilyen burokszakító! – |
Föltépett leplekkel a tárgyak |
s az élők a múlt s a jövő |
a népek és egy drága kis nép |
|
Nem nézne: pupillái űznék |
nem látna: pillái gyötörnék |
be is tömködné két fülét: |
nyilallna sajdulón a két fül |
|
Roncsokból új világ fakad |
néz lát hall és beszél azért is |
|
Nem rangkórság hajszolja élre |
belepusztulna ha helyette |
|
Fárad vágyik s nem mer pihenni |
vörös vörös vörös az égalj |
|
|
Jaj Ady Endre milyen iszonyú |
Téged is örvényekbe löktek |
szétzúzattál te is bordás hajó |
|
Jaj Ady Endre bölcs mindentudó |
mennyire nem tudtad te sem |
nem tudtad hogy zsoltáraid |
erőtlenül verődnek zárt fülekbe |
|
vél és próbál és más utakra fordul |
|
S legfőbb okos ki nyomdokodba lép |
s villámok forgók szédülések |
között zsoltározó zenebonával |
pokolra süllyed briganti hajója |
|
|
|
|