Lecke

Leveri a szél a virágot,
s nem termékenyül mindenik.
A szépség helye dúlva tátog
jövő ilyenkorig.
Sors-szél is fúj, s csak emberekre,
s itt is akad hulló virág.
De nem jövőig, már örökre
kopasz marad néhány gally, ág.
Kert, minek kezded újra a
szokásos évi leckét?
Tudom, hogy az ember fia
számára semmi mentség.
Megtanultam, s fújnám ha kéne,
álmomból is riasztva –
rászorulnék, Isten szegénye,
inkább vigaszra.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]