|
1. Cifrázva tarka nyári díszletekkel megy az idő az ősz felé.
2. Egy-egy korán hulló levél, kábult pillangó, nyugtalan madár –: a díszletekről pattogzó festék-anyag.
3. Az éjszakák lábuk-fejük kinyújtják: a nappalokból egyre kevesebb marad.
4. A szívekben épülni kezdenek a menhelyek, ezernyiek és ezerfélefajták: ki mennyit és mifélét készül rejteni.
5. Hány menhely nem nyílik ki soha többé: verheti a tavasz a zárat! Hány menhelyből lesz majd koporsó!
6. A természet szemünkbe néz, s riadalmunktól megriad. A rémséget mi tudjuk, ő nem.
|